Ez a fejezet célja, hogy megismertesse Önt az emberi gerinccel. A gerinc, mint a test része, egyedi és összetett szerkezet. A gerinc élő csontokból, porcos elemekből (car-t-lay-gin-us), ízületekből, gerincvelőből, ideggyökerekből, szalagokból, inakból, izmokból és érrendszerből áll. Az egész test, így a gerinc is, az egyes elemek működésétől függ. Ezeknek a gerincelemeknek az ismerete segíthet jobban megérteni, hogy az életmód, az öregedés, a sérülések és a betegségek hogyan befolyásolhatják hátrányosan a gerincet.

Az emberi csontváz a test váz- vagy állványrendszere. A csontvázcsontokat hosszú, rövid, lapos vagy szabálytalan csontokba soroljuk, amelyek hossza, szélessége és mélysége változó. A gerinc csontjai szabálytalan alakúak, és más csontokhoz való kapcsolódási helyeket biztosítanak. A csontrendszer feladata, hogy megtámassza a testet a gravitációs erővel szemben, védje a lágy testrészeket, vörösvérsejteket termeljen, szervetlen kalciumot és foszforsókat tároljon, és helyeket biztosítson az izmok rögzítéséhez, hogy lehetővé tegye a test mozgását.

A csont élő szövet. A születés előtti fejlődés során a csontok porcosak. Az újszülött teste több mint 300 porcos csontot tartalmazhat, amelyek fokozatosan összeolvadnak, és felnőttkorra körülbelül 206 állandó csontot alkotnak. Az oszteoblasztok (os-t-o-blasztok) segítik a csontok kialakulását, a csontosodás (os-e-fik-kay-shun) pedig megkeményíti a csontot. A csontszövet a vasbetonhoz hasonlít. Kollagén (call-ah-gin), rostos fehérjeszálak erősítik a kalcium- és foszforvegyületek által létrehozott kemény cementet.

A csontszálak koncentrikus gyűrűi, az úgynevezett haversi terek (hav-er-sh-on) veszik körül az idegrostokat és vérereket tartalmazó csatornákat. Az oszteociták (os-t-o-sites) olyan sejtek, amelyek segítenek fenntartani a csont szerkezetét. Felnőttkorban a csont folyamatosan fiatalodik, lebomlással és újjáépítéssel. Az oszteoklasztok (os-t-o-klastok) lebontják a csontot, az oszteoblasztok pedig visszatérnek, hogy újat építsenek. A kalcium nagyon fontos az oszteoblasztok működéséhez.

A gerincoszlopot csigolyaoszlopnak is nevezik. A gerincben lévő csontokat csigolyáknak (ver-ta-bray) nevezik. Az oszlop a koponyaalapnál kezdődik és a medencéig tart. A gerincoszlopban a csontok (csigolyák) és a porcok (car-til-ledge, a porckorongok) váltakozó rétegei függőlegesen egymásra rakódnak. A csigolyában a porcos csont (cancel-lus, a szivacsos belső rész) rácsszerű szerkezete elnyeli a külső nyomást.

A csigolyák közötti porckorongok elnyelik és elosztják az ütéseket, és megakadályozzák, hogy a csigolyák mozgás közben összecsiszolódjanak.

A gerincnek négy természetes íve van. Kettő lordotikus (lor-dot-ick) és kettő kyphotikus (kye-fah-tick). A nyaki és az ágyéki görbület lordotikus. A mellkasi (thor-as-ick) és a keresztcsonti (say-kral) görbület kyphotikus. A görbületek segítik a mechanikai terhelés eloszlását a test mozgása során.

A csigolya (ver-ta-bra) egy gerincszakasz vagy -szint. A csigolya kifejezés egynél több gerincszakaszra vagy szintre utal. Az atlasz, a tengely, a nyaki gerinc, a mellkasi gerinc, az ágyéki gerinc (lum-bar), a keresztcsont (say-krum) és a farokcsont (cock-six) a gerincoszlop csontos elemei.

Az atlasz és a tengely a koponya alatti első két nyaki (sir-ve-kal) csigolya. Ezek a szerkezetek nem úgy néznek ki, mint a tipikus csigolyák. Az atlasz gyűrű alakú. Kiegyensúlyozza és megtámasztja a fejet. A tengelynek van egy fogszerű nyúlványa (az úgynevezett odontoid processus, oh-don-toyed), amely felfelé illeszkedik az atlaszba. E két szerkezet kombinációja teszi lehetővé, hogy a fej egyik oldalról a másikra forduljon. Az atlasz a tengely körül forog.

Az atlasz és a tengely alatt öt nyakcsigolya következik. A mellkasgerinc a mellkas területén helyezkedik el, és 12 csigolyát tartalmaz. A bordák a mellkasi gerinchez kapcsolódnak, és számos létfontosságú szervet védenek. Ezután következik az ágyéki gerinc. A legtöbb embernek öt ágyéki csigolyája van, bár nem ritka, hogy hat is van. Az ágyéki csigolyák nagyobbak, mint a nyaki vagy a mellkasi, mivel ez a gerincszakasz viseli a testsúly nagy részét. A keresztcsont és a farokcsont egyedi alakú.

Az egészségügyi szakemberek gyakran rövidítik a gerincoszlop szintjeit (csigolyáit). Például a hét nyaki csigolya a C1, C2, C3, C4, C5, C6 és C7. A mellkasi szintek a T1, T2 és T3-T12. Hasonlóképpen az ágyéki szintek az L1-től az L5-ig (vagy L6-ig). A keresztcsont egyszerűen S1. A farokcsont nincs rövidítve vagy számozva. Az atlasz, a tengely, a keresztcsont és a farokcsont kivételével minden nyaki, mellkasi és ágyéki csigolya hasonló alakú. Az alábbi ábra egy-egy csigolyaszegmens egyes alkotóelemeit szemlélteti.

A csigolyákat porckorongok választják el egymástól. A porckorong rostos porcból (fybro-car-til-ledge) áll. A fibroporc a porcok egy fajtája, amely kollagénrostok sűrű mátrixából áll, ami nagy szakítószilárdságot kölcsönöz a porckorongoknak. A porckorongok feladata a mozgásból (pl. járásból) származó ütések elnyelése és elosztása, és megakadályozzák, hogy a csigolyák egymáshoz csiszolódjanak.

A porckorong egy kocsonyás töltelékkel ellátott fánkhoz hasonlít. A fánk külső részét anulus fibrosusnak (an-you-lus fye-bro-sis), a belső tölteléket pedig nucleus pulposusnak (nu-klee-us pul-poe-sis) nevezik. Az “anulus” kifejezést helyesen “annulus”-nak is írják. Az anulus fibrosus erős, körkörös rostos porcrétegekből áll, amelyek a nucleus pulposust, egy rugalmas, gélszerű anyagot burkolják. A véglemezek tartják az egyes porckorongokat a felső és alsó csigolyák között.

Az ízületeket (fah-set) zygapofízis ízületeknek (zye-gap-o-fiz-e-al) is nevezik. Ezek az ízületek a hátsó gerincoszlopban helyezkednek el, és segítik a gerinc mozgását. A nyaki, a mellkasi és az ágyéki csigolyák mindegyikének van egy-egy pár facet-ízülete. A felső és az alsó csigolya facettái összeilleszkednek (mint az egymásba fonódó ujjak), és egy facettízületet alkotnak. A test többi ízületéhez hasonlóan az ízületi felületek (ar-tick-you-late-ing) sima porccal vannak bevonva a mozgás megkönnyítése érdekében.

Ez a cikk részlet a Save Your Aching Back and Neck, A Patient’s Guide című könyvből, melyet Dr. Stewart Eidelson szerkesztett.