George S. Kaufman, (szül. 1889. nov. 16., Pittsburgh, Pa., USA – meghalt 1961. jún. 2., New York, N.Y.) amerikai drámaíró és újságíró, aki az 1920-as évek közepétől a legtöbb darabjának és zenés vígjátékának rendezője lett. Az első és a második világháború közötti korszakban az amerikai színház legsikeresebb iparosa volt, számos darabja Broadway-siker lett.

A Pittsburghben és Patersonban (N.J.) állami iskolába járva Kaufman rosszul találta magát, mint kereskedő. Közreműködött Franklin P. Adams (“F.P.A.”) szatirikus rovatában, a New York Evening Mailben, majd 1912-ben Adams ajánlására saját rovatot kapott a Washington Timesban. 1917-től 1930-ig a The New York Times drámakritikusa volt.

Első sikeres darabja, amelyet Marc Connellyvel közösen írt, a Dulcy (ősbemutató 1921) volt, egy vígjáték, amely Adams rovatának egyik központi szereplőjén alapult. A The Butter and Egg Man (1925), a színházi produkcióról szóló szatíra volt az egyetlen darab, amelyet Kaufman egyedül írt. Connellyvel közös darabjai közé tartozott a Koldus lóháton (1924), egy expresszionista szatíra a hatékonyság eredménytelenségéről, és a Filmek Mertonja (1922), az egyik első Hollywoodról szóló szatíra. További közös munkái közé tartozik az Of Thee I Sing (1931), amely Morrie Ryskinddel és Ira Gershwinnel (George Gershwin zenéjével) készült zenés vígjáték, a Dinner at Eight (1932) és a The Land Is Bright (1941) Edna Ferberrel; The Solid Gold Cadillac (1953) Howard Teichmannal; és számos emlékezetes siker Moss Harttal, köztük a Once in a Lifetime (1930), a You Can’t Take It With You (1936) és a The Man Who Came to Dinner (1939).

Kaufman kétszer nyerte el a Pulitzer-díjat olyan darabokért, amelyeknek társszerzője volt. Széles volt a skálája, hangvétele a munkatársaitól függően változott, de a briliáns szatíra és a maró szellemesség volt az erőssége. Gyakran kérték fel, hogy az utolsó pillanatban dolgozza át más szerzők darabjait, hogy azok színpadra állítható formába kerüljenek.