Az Etiópiából (Dikika, Woranso-Mille) és Dél-Afrikából (Malapa) származó korai hominin lapockák legújabb felfedezései a lapocka morfológiája és a mozgásszervi funkció közötti kapcsolat új vizsgálatára ösztönöztek. Különösen az infraspinus fossa alakja különbözik jelentősen a hominoidák között. Ez a régió azonban viszonylag kevés homológ tájékozódási pontot mutat, így a hagyományos távolság- és szögalapú módszerek túlságosan leegyszerűsíthetik ezt a háromdimenziós szerkezetet. Annak érdekében, hogy alaposabban felmérjük a fossa infraspinosa alakváltozásait a funkcióval kapcsolatban a felnőtt hominoidák képviselői között, két geometriai morfometriai (GM) megközelítést vizsgáltunk – az egyik öt homológ tájékozódási pontot (“drótváz”) alkalmaz, a másik pedig 83 csúszó félpontot a fossa infraspinosa határa mentén. A hagyományos megközelítésekkel számos különbséget azonosítottunk a fossa infraspinosa alakjában, különösen a fossa superoinferior szélességében és a lapocka gerincének orientációjában. A drótkeretes elemzés megbízhatóan megragadta a minta alakváltozásait, ami a fossa infraspinosa viszonylag egyszerű geometriáját tükrözi. A hagyományos megközelítésre építve a GM-eredmények rávilágítottak arra, hogy a fossa infraspinosa mediális részének orientációja hogyan különbözik mind a hónaljhatárhoz, mind a gerinchez képest. Ezek a jellemzők olyan módon különböztették meg a Pant a Gorillától, amit a hagyományos elemzések nem voltak képesek felismerni. A drótvázas módszerhez képest a semilandmark megközelítés tovább különböztette meg a Pongót a Homótól, kiemelve az infraspinous fossa morfológiájának olyan aspektusait, amelyek összefüggésbe hozhatók a hominoid taxonok mászó viselkedésével. Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy a GM-módszerek milyen módon javíthatják az alak összetett aspektusainak értékelését a funkcionális morfológiára vonatkozó hipotézisek finomítása és tesztelése érdekében.