A kelet-csendes-óceáni emelkedés (EPR) 8°-10°N a gyorsan terjedő közép-óceáni gerinc (MOR) archetípusa, és több mint négy évtizede az egyik legátfogóbban vizsgált MOR-szakasz. A gerinc minden rendű diszkontinuitását lefedi: elsőrendű transzformációs törések, másodrendű átfedő terjedési központok, harmadrendű kis eltolódású tektonikai diszkontinuitások és negyedrendű kitörési hasadékzónák diszkontinuitásai. Ezt a szakaszt azért választották ki multidiszciplináris integrált vizsgálati helyszínnek, mert számos hidrotermális nyílást tartalmaz, ahol a tudósok a köpenyáramlás, a kéregakkréció, a vulkanikus, hidrotermális és biológiai folyamatok közötti kapcsolatokat vizsgálják, amelyek a Föld köpenye és az óceánok közötti kémiai és fizikai energia- és anyagcserét eredményezik. Különösen az ÉSZ 9°50′ közelében lévő szakasz az egyike annak a két helyszínnek, ahol a tengerfenéki vulkánkitörések ismétlődését figyelték meg a helyszínen a tengerfenék mentén. Ebben a tanulmányban a gyorsan terjedő MOR nevében vizsgáljuk az EPR 8°-10°N geológiai és geofizikai jeleit, teljes hullámforma-inverzióval bemutatjuk a hidrotermikus útvonalak szeizmikus jeleit, és néhány gondolatot fogalmazunk meg a még megválaszolandó kérdésekkel kapcsolatban. A köpeny feláramlásának ferdesége, a tengelyen belüli és kívüli magmatizmus kritikus szerepet játszik a kéreg architektúrájának kialakításában. A kéreg olvadéklencse térbeli eloszlása és fizikai tulajdonságai kölcsönösen összefüggnek a hidrotermális rendszerrel. A hidroszféra-litoszféra kölcsönhatás mechanizmusát a MOR alatt érdemes tovább tanulmányozni. Ez az összeállítás hasznos lehet a MOR-témában újonnan járatos kutatók számára, de az eddigi eredmények bemutatásával és szintézisével a haladó kutatókat is megcélozzuk.