A pennsylvaniai Pottsville-ben született, 1951-ben végzett a Princeton Egyetemen, majd 1955-ben a Chicagói Egyetemen doktorált. 1957-től 1968-ig a Columbia Egyetem professzora volt, majd visszatért Chicagóba, ahol árelméletet tanított az egyetemi hallgatóknak. 1967-ben megkapta a John Bates Clark-érmet.

Becker úttörő közgazdász volt azáltal, hogy olyan szociológusokra korlátozódónak tartott területekre merészkedett, mint a faji megkülönböztetés, a bűnözés, a családszervezés és a kábítószerek (lásd Freakonomics). Azt állította, hogy az emberi viselkedés számos különböző típusa a hasznosság maximalizálására összpontosul. Becker nevéhez fűződik a “rothadó gyerek tétele” is.

Munkái négy területbe sorolhatók:

• beruházások az emberi tőkébe
• munkaelosztás és időbeosztás a háztartásokon belül
• bűnözés és büntetés
• diszkrimináció a munka- és árupiacokon.

Becker 2000-ben megkapta a Nemzeti Tudományos Érmet.

2014. május 3-án, hosszan tartó betegség következtében elhunyt.