Furoszemid

A furoszemid egy szulfonamid-származék, és a leggyakrabban alkalmazott vízhajtó az újszülötteknél. A Henle vastag felszálló hurokban (TAL) lévő Na/K/2Cl szimporter NaCl-reabszorpciójának gátlásával a furoszemid és más hasonló “hurok” diuretikumok igen hatékony diurézist képesek előidézni. Ezenkívül a furoszemid a vese ciklooxigenáz 2 által fokozott prosztaglandin E2 (PGE2) szintézist indukál.191 A PGE2 szintén közvetlen gátlója a TAL-on keresztüli sótranszportnak, és vazodilatátorként is hat, növelve a vese véráramlását és a glomeruláris filtrációt, ezáltal fokozva a furoszemid diuretikus hatását.192 Az ilyen diurézis révén a furoszemid csökkenti az intravaszkuláris térfogatot, növeli a szisztémás vénás kapacitást és csökkenti a tüdő nyirokáramlását, hogy csökkentse a tüdő intersticiális folyadék felhalmozódását.193 Diuretikus hatása mellett a furoszemid által indukált PGE2-szintézis pulmonális vazodilatációt is okoz, és csökkenti a pulmonális intersticiális folyadékfelhalmozódást.194 Emellett a furoszemid csökkenti a gyulladásos mediátorok, például a leukotriének és a hisztamin mennyiségét a tüdőszövetben.195 A furoszemid adható enterális, intravénás vagy intramuszkuláris úton; az orális biohasznosulást körülbelül 84%-osnak jelentették terminális újszülötteknél.196 A szokásos adagolás 1-2 mg/kg intravénásan, de intramuszkulárisan vagy szájon át is adható. Egy 10 koraszülött csecsemővel végzett vizsgálat, akiknek átlagos GA-értéke a születéskor 27 hét volt, azt mutatta, hogy a plazma T1/2 értéke a 32 hét alatti csecsemőknél nagyobb volt, mint 24 óra, és a terminális korrigált életkorra körülbelül 4 órára csökkent, ami arra utal, hogy a furoszemid clearance az érettséggel nő.197

A főbb mellékhatások közé tartozik a hipokalémia, hipokalcémia, hiperkalciuria, nefrokalcinózis (a kockázat különösen a 10 mg/kg-nál nagyobb kumulatív furosemiddózisnak való kitettség esetén magasabb a koraszülötteknél), hipomagnezémia, hipoklorémiás alkalózis és hiponatrémia.198 A tiaziddiuretikum együttes alkalmazása a furosemiddel együtt csökkentheti a nefrokalcinózis előfordulását.199 Ototoxicitásról számoltak be furoszemid expozícióval kapcsolatban, különösen koraszülötteknél, akiknél a furoszemid 12 órás intervallumú adagolása gyakran vezetett a furoszemid potenciálisan ototoxikus szintre (25 mcg/ml-nél nagyobb) történő felhalmozódásához.196 Bár az ilyen halláskárosodás gyakran átmeneti és reverzibilis, a furoszemid farmakoterápia során figyelembe kell venni az egyéb ototoxikus szerek, például gentamicin egyidejű alkalmazásából eredő additív károsodást.200 Ezenkívül a BPD-ben szenvedő csecsemőknél gyakran korlátozzák a folyadékbevitelt a tüdőödéma csökkentésére tett kísérlet során, és a furoszemid beadásával járó élénk diurézis potenciálisan hipotenziót okozhat ezeknél a csecsemőknél. A furoszemid alkalmazása következtében megemelkedett PGE2-szintek szintén csökkenthetik a ductus arteriosus záródását és növelhetik a hemodinamikailag jelentős PDA kialakulásának kockázatát.201,202 Ezenkívül a hurokdiuretikumok krónikus alkalmazása paradox módon növelheti a Pco2-t, mivel a bikarbonát visszatartásával hatnak, a klorid kiválasztásának rovására.

A mechanikus lélegeztetést igénylő, RDS-ben szenvedő koraszülötteknél a furoszemid által kiváltott diurézis bizonyítottan javítja a tüdő compliance-t, javítja a funkcionális reziduális kapacitást, és csökkenti a lélegeztetéshez szükséges inspirációs csúcsnyomást.203 Napi 1 mg/kg/nap furoszemid alkalmazása 3 napon keresztül javította a diurézist és elősegítette a gyorsabb extubációt egy 57 alacsony születési súlyú csecsemővel végzett vizsgálatban, akiknek RDS miatt mechanikus lélegeztetésre volt szükségük.204 Egy másik, 99, 30 hetesnél fiatalabb csecsemővel végzett randomizált vizsgálatban a furoszemid alkalmazása csökkentette a gépi lélegeztetés időtartamát és növelte a túlélést a tiazidot használó vagy a diuretikumot nem használó csoportokhoz képest.205 Azonban ezek a kutatók egy későbbi vizsgálatban azt találták, hogy a profilaktikus furoszemid rutinszerű alkalmazása RDS-ben szenvedő csecsemőknél nem javította a pulmonális eredményeket, sőt, volumenkimerüléshez és a vazopresszorok fokozott igényéhez vezetett.206 Az RDS-ben szenvedő koraszülötteknél alkalmazott diuretikumokról szóló legújabb Cochrane-áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy a furoszemid alkalmazásával járó klinikailag jelentős hipotenzió és PDA kockázata meghaladja a rövid távú pulmonális eredmények javulásából származó előnyöket, és a furoszemid RDS-ben szenvedő csecsemőknél történő rutinszerű alkalmazását ellenzi.207

Az RDS-ben szenvedő fiatalabb csecsemőknél a tüdőfunkcióra gyakorolt hatásához hasonlóan a furoszemid javíthatja a pulmonális compliance-t, a légúti vezetőképességet és a rezisztenciát a már kialakult BPD-ben szenvedő idősebb csecsemőknél is. Egy kis randomizált vizsgálatban, amelyben 17 BPD-s csecsemő tüdőfunkcióját mérték 7 napon keresztül napi 1 mg/kg furoszemid vagy placebo adagok beadása előtt és után, a furoszemid csoportba tartozó csecsemőknél csökkent lélegeztetőgépigényt, megnövekedett pulmonális compliance-t és javult alveoláris ventilációt találtak, a placebocsoportba tartozóknál azonban nem.208 A BPD-s csecsemőknél alkalmazott hurokdiuretikumokról szóló Cochrane-áttekintés azonban arra a következtetésre jutott, hogy mind a hat, az áttekintésbe bevonható vizsgálat csak a patofiziológiai paraméterekre, és nem a hosszú távú klinikai eredményekre összpontosított. Annak ellenére, hogy megállapították, hogy a furoszemid hosszú távú adása javította az oxigenizációt és a tüdő compliance-t, a szerzők nem javasolják a furoszemid hosszú távú rutinszerű alkalmazását a BPD megelőzésére vagy kezelésére.209

A furoszemidet aeroszol formájában is adták már BPD-s koraszülötteknek. A közvetlenül a tüdőbe aeroszolként beadott furoszemidről kimutatták, hogy csökkenti a hörgőgörcsöt a simaizomzat kontraktilitásának csökkentésével, több lehetséges mechanizmuson keresztül, amelyek közé tartozik a hízósejtek és az érzékelő hám aktivációjának módosítása a légutakban, a gyulladásos mediátorok, mint a leukotriének és a hisztamin felszabadulásának csökkenése, a prosztaglandinok fokozott vaszkuláris endotél felszabadulása és a kolinerg hörgőszűkület gátlása.195,210-212. Ez a beviteli mód előnye, hogy valószínűleg csökkenti a szisztémás mellékhatásokat, miközben fenntartja a kívánt pulmonális hatásokat. Tekintettel azonban arra, hogy nincsenek randomizált vizsgálatokból származó adatok az aeroszolizált hurokdiuretikumok fontos klinikai eredményekre gyakorolt hatásáról, ennek a beadási módnak a rutinszerű vagy tartós alkalmazása a jelenlegi bizonyítékok alapján nem indokolható.213

.