Mr. Cullotta beleegyezett, hogy segít az FBI-nak, és azt vallotta, hogy Spilotro úr utasításait követte, amikor megölt egy Sherwin Lister nevű férfit. Elmondása szerint Spilotro úr azt hitte, hogy Lister úr beleegyezett, hogy együttműködik a kormánnyal egy ellene indított ügyben.

Cullotta úr mentességet kapott a korábban nem vádolt bűncselekményeiért, de 10 év börtönbüntetésre ítélték. (A büntetést nyolc évre csökkentették). 1984-ben feltételesen szabadlábra helyezték, és belépett a szövetségi tanúvédelmi programba.

2007-ben megjelent memoárjában, a “Cullotta: Egy chicagói bűnöző, Las Vegas-i maffiózó és kormányzati tanú élete” címűben Cullotta úr azt írta, hogy négy gyilkosságban, 20 gyújtogatásban és több mint 500 rablásban és betörésben vett részt.

“Azt hiszem, Frank a legrosszabb bűntetteit – az általa elkövetett gyilkosságokat – hasonlóan látta, mint a katonák a hadseregben a kötelességüket” – mondta Geoff Schumacher, a Las Vegas-i Mob Museum kiállításokért és programokért felelős alelnöke egy telefoninterjúban.

“Ennek ellenére nagyon óvatos volt a bűntudatát illetően” – tette hozzá Schumacher úr. “Nem ment bele a bocsánatkérésbe.”

Mr. Cullotta később visszatért Las Vegasba, és túrákat kezdett tartani a Mob Museumban. Az első memoárja után még kettőt írt Dennis N. Griffinnel, az igaz krimik szerzőjével. Tanácsadóként működött közre Martin Scorsese 1995-ös “Casino” című filmjében, amely nagyjából Spilotro úr Las Vegas-i karrierjén alapult, és egy bérgyilkost alakított.

Cullotta úr Ann Blandival kötött házassága válással végződött, akárcsak Marie Giavoncóval kötött házassága. Később feleségül vette Elaine Costanzát, aki túlélte őt, valamint első házasságából származó lányát, Angela Russót, mostohalányát, Kimet és testvérét, Josephet.