Identifikáció és jellemzők
A Fleabane-nak két fő faja van Ausztráliában, a Conyza bonariensis (lenlevelű fleabane) és a C. albida (magas fleabane). A C. canadensis (kanadai bolhavirág) is előfordul, de kevésbé elterjedt.
Megkülönböztető jegyek
Mindkét gyakori bolhavirágfaj a százszorszépfélék családjába tartozó egynyári, felálló, csapos gyökerű növény. Éréskor mindkettő tömör, finom szőrökből álló ejtőernyővel ellátott magfejet hoz. A könnyű, bolyhos magokat a szél könnyen szétszórja. A lenvirágfű szürke szőrös növény, amely akár 1 méter magasra is megnő, és a virágzata (a magfejek csoportja) egy kandeláberre hasonlít. A lenvirágvirág kifejlett növényei átlagosan 110 000 magot termelnek. A magas bolhavirágnak világosabb zöld levelei vannak, és 2 m magasra nő.
| Jellemző | Lenyvirág (Conyza bonariensis) | A magas bolhavirág (C. sumatrensis) |
|---|---|---|
| A kifejlett növény magassága | 1m | 2m |
| A szár elágazása | A virágzat minden egyes piramisa alatt elágazik | Az elágazások csak a virágzat |
| Virágzat alakja | Kandeláber | Piramis |
| Virág színe | Fehértől a rózsaszínig | Zöldesfehér |
| Levél színe | Szürkés…zöld | Zöld |
Biológia
A flóra WA-ban egész évben csírázhat, de a leggyakoribb tavasszal. A kelés szakaszosan történik, ezért nehéz a magoncok összes évjáratát ellenőrizni.
A lenvirágú bolhavirág egész évben virágzik/termeli magját, és a magon lévő pappus lehetővé teszi, hogy a szél nagy távolságokra is szétszórja. A lenvirágfű termékeny magtermelő, minden egyes növény akár 110 000 magot is termelhet. Ezeknek a magvaknak akár 80%-a is életképes lehet. A magok nem nyugalmi állapotban vannak, így bármikor kicsírázhatnak, ha a hőmérséklet- és nedvességkövetelmények teljesülnek. A magvetés megakadályozása létfontosságú a védekezéshez.
A bolhacsípés magjai csak a talajfelszínen vagy annak közelében tudnak kikelni (nulla vagy csökkentett talajművelési rendszerben). A betemetődés mélysége befolyásolja a bolhaparéj magvak túlélését. A felszínre vetve a magok 5%-a marad életképes 12 hónap után. Az 50 milliméteres (mm) és 100 mm-es betemetés után 12 hónapig az eltemetett magok 10%-a, illetve 15%-a marad életképes.
Miért gyomnövény?
A bolhavirág az ugarok egyik fő gyomnövénye, és mind a vetés, mind az ugar fázisában versenyez a talajvíz létfontosságú erőforrásáért. WA-ban a bolhafű gyakran tavasszal és kora nyáron, a betakarítás előtt csírázik ki. Amint a termést eltávolítják, a bolhavirág nem versenyez a fényért vagy a nedvességért, és gyorsan növekedhet, különösen további nyári esőzések esetén. Mire a védekezésre lehetőség nyílik, a bolhavirág gyakran már nagy méretű, kiterjedt gyökérrendszerrel és csökkentett levélfelülettel rendelkezik. Ez teszi a növényeket toleránssá a legtöbb herbiciddel szemben. A nyári gyomok nagymértékű fertőzése a következő termés számára rendelkezésre álló talajnedvesség csökkenéséhez vezet, ami terméskiesést eredményez.
Herbicid-rezisztencia
A bolhacsípés nagyon nehezen kezelhető herbicidekkel. A herbicides kezelésekkel gyakran nem következetes védekezés érhető el, különösen akkor, ha a növények átmérője meghaladja a 30 mm-t. Ahol a bolhacsípés problémává válik az ugaron, a gyomirtás költségei akár 80%-kal is megnövekedhetnek a gyomirtás nehézsége miatt.
Az Ausztrália keleti államaiban a lenlevelű bolhacsípés megerősített rezisztenciája a glifozátra. Az egyik biotípus Új-Dél-Walesben 32-szer nagyobb glifozát-rezisztenciát mutatott egy fogékony biotípushoz képest. A tengerentúli kutatások a glifozát rezisztens bolhavirágot, valamint a B csoportú (klorszulfuron), a C csoportú (atrazin és szimazin) és az L csoportú (diquat és paraquat) szerekkel szembeni rezisztenciát dokumentálták.
A tengerentúli kutatások a glifozát rezisztens bolhavirágot dokumentálták.