Felföldi éghajlat, a Köppen-osztályozáshoz gyakran hozzáadott fő éghajlati típus, bár nem volt része Wladimir Köppen német botanikus-klimatológus eredeti vagy felülvizsgált rendszerének. Tartalmaz minden olyan magashegyi területet, amelyet nem lehet könnyen más éghajlati típusokba sorolni. A Köppen-Geiger-Pohl rendszerben H rövidítéssel szerepel.
M.C. Peel, B.L. Finlayson, and T.A. McMahon (2007), Updated world map of the Köppen-Geiger climate classification, Hydrology and Earth System Sciences, 11, 1633-1644.
A világ nagy hegyvidéki régióit (Észak-Amerika Cascades, Sierra Nevadas és Sziklás-hegység, Dél-Amerika Andok, Ázsia Himalája és a szomszédos hegyvonulatok, valamint Tibet fennsíkja, Afrika keleti felföldjei, Borneó és Új-Guinea központi részei) nem lehet reálisan besorolni ezen a mérlegelési skálán, mivel a magasság és a domborzat hatása számtalan mezoklímát és mikroklímát eredményez. Ez a sokféleség rövid vízszintes távolságokon keresztül kontinentális léptékben nem képzelhető el. Az ilyen hegyvidéki területekről nagyon kevés általános érvényű dolgot lehet leírni, kivéve, hogy durva közelítésként megjegyezzük, hogy az éves hőmérsékleti tartományok és a csapadék szezonalitása tekintetében a közeli síkságok éghajlatának hűvösebb, csapadékosabb változataihoz hasonlítanak. Egyébként csak a legáltalánosabb jellemzőket lehet megjegyezni.
A magasság növekedésével csökken a hőmérséklet, a nyomás, a légköri páratartalom és a portartalom. A fölötte lévő levegő mennyiségének csökkenése nagy légköri átlátszóságot és a napsugárzás (különösen az ultraibolya hullámhosszúságú) fokozott befogadását eredményezi a magasságban. A tengerszint feletti magasság a csapadék mennyiségét is növeli, legalábbis az első 4000 méteren (kb. 13 100 láb). A hegyoldalak tájolása nagyban befolyásolja a napsugárzás beérkezését és a hőmérsékletet, valamint a szélnek való kitettséget. A hegységeknek más hatása is lehet a széljárásra; a völgyek a regionális áramlások “tölcséresítése” révén növelhetik a szélsebességet, és mezoszintű hegyi és völgyi széláramlásokat is létrehozhatnak. A magasabban fekvő területekről hideg levegő áramolhat le, és “fagyzugokat” hozhat létre az alacsonyan fekvő völgyekben. Továbbá a hegyek akadályozhatják a légtömegek mozgását, különbséget okozhatnak a csapadék mennyiségében a szél felőli és a szélárnyékos lejtők között (a szélárnyékos lejtőkön és szél alatti lejtőkön a csökkentett csapadékot esőárnyéknak nevezik), és ha elég magasak, állandó havat és jeget gyűjthetnek a csúcsaikon és gerincükön; a hóhatár magassága a szubarktikus tengerszinttől a 15-25° északi és déli szélességen körülbelül 5.500 méterig (kb. 18.000 láb) változik.
Az északi és déli szélesség 15-25° között.