Federated Department Stores Inc.

7 West 7th Street
Cincinnati, Ohio 45202
USA
(513) 579-7000
Fax: (513) 579-7185

Állami vállalat
Egyesült: New York
SIC-k: 5311 Áruházak

A Federated Department Stores, Inc. 26 államban több mint 220 áruházzal rendelkező, első osztályú kiskereskedelmi láncok egyik legnagyobb amerikai üzemeltetője. A csoport kiskereskedelmi részlegei közé tartoznak: Abraham & Straus/Jordan Marsh, Bloomingdale’s, The Bon Marche, Burdines, Lazarus, Rich’s/Goldsmith’s és Stern’s. Az áruházak jelenlegi kombinációja az 1980-as évek végén jött létre, amikor a Federated Department Stores, Inc. és az Allied Stores Corporation felvásárolta és egyesítette a Campeau Corporation. Az erősen tőkeáttételes fúzió miatt az új csoport 1990-ben 11. fejezet szerinti csődeljárást jelentett be. Az újjászervezett Federated Department Stores, Inc. 1992 februárjában került ki a csődből.

A Federated Department Stores, Inc. 1929-ben szerveződött az ohiói Columbusban az alapító tagok, az F&R Lazarus & Company, annak leányvállalata, a Shillito’s és az Abraham & Straus áruházak holdingjaként. A Federated csoportot Fred Lazarus, Jr. hozta létre és vezette, akinek névadó cége volt a domináns kiskereskedelmi üzlet Columbusban. Az F&R Lazarust Fred nagyapja, Simon hozta létre. Az idősebbik Lazarus, aki a németországi vallási üldöztetés elől menekült zsidó származású volt, 1851-ben alapította a férfi ruházati üzletet. Az F&R Lazarus által 1928-ban felvásárolt cincinnati székhelyű Shillito’s üzletet 1830-ban alapították. Bár a Shillito’s volt a legrégebbi üzlet az Allegheny-hegységtől nyugatra, a cincinnati üzletek között csak a negyedik helyen állt, amikor a Lazarus megvásárolta. A Lázár család vezetése alatt egy éven belül a Shillito’s forgalma több mint 50 százalékkal nőtt, és egy évtizeden belül az üzlet visszaszerezte a városi piac első helyét. A Federated másik alapító tagja, az Abraham & Straus (A&S) 1865-ben alakult a New York-i Brooklynban. A huszadik század közepére a csoport eladásainak és nyereségének vezetőjévé nőtte ki magát.

A Bloomingdale’s 1930-ban csatlakozott a Federated csoporthoz, egy évvel a Federated megszervezése után. A kiskereskedelem e nagyra becsült nevét 1872-ben alapította Lyman és Joseph Bloomingdale New York keleti oldalán. Bár a testvérek a városnak egy olyan területét választották, amely akkoriban fejletlen volt, a Bloomingdale’s egyedi árucikkek forgalmazásáról szerzett hírneve egyre több vásárlót hozott az üzletbe. Az áruház már 1886-ban európai importcikkeket is forgalmazott, és hamarosan vezető szerepet töltött be a lakberendezési cikkek terén.

Az 1930-as években ifjabb Fred Lazarus olyan hírnevet szerzett az innovációnak, amely családját “az első névvé tette a kiskereskedelemben” – olvasható egy 1961-es Forbes-cikkben. Az 1920-as évek végén “Fred úr” bevezetett egy olyan adminisztratív munkamegosztást, amely az osztályvezetőkre bízta az adott osztályon belüli összes áru beszerzését és értékesítését. Ez vállalkozói szellemet hozott az egyes áruházak egyes részlegeibe. 1934-ben Lázár forradalmasította a kiskereskedelmi ruházati értékesítést, amikor bevezette a francia áruforgalmi technikát, amelyben a ruhákat nem szín, ár vagy márka, hanem méret szerint rendezték el. A rendszer iparági szabvány lett. 1939-ben Fred úr kulcsszerepet játszott Roosevelt elnök meggyőzésében, hogy a hálaadás ünnepét helyezzék át november negyedik csütörtökére. A naptárváltozás meghosszabbította a karácsonyi vásárlási szezont, így a kiskereskedők több időt kaptak az év legforgalmasabb időszakában történő értékesítésre.

A szövetségi üzletek a nagy gazdasági világválság idején hitelnyújtással és a válság idején a közösségi szerepvállalás hírnevének megteremtésével segítették vásárlóikat. A Federated szervezet a kockázatok és előnyök megosztásával segítette üzletágai támogatását a Nagy Gazdasági Világválság alatt. A laza koalíció olyan jól működött, hogy a második világháború végére a holding több pénzt keresett, mint amennyit nyereségesen vissza tudott volna fektetni a meglévő üzletekbe.

A külvárosi bevásárlóközpontok által támasztott éles verseny fenyegetésével a Federated olyan fordulóponthoz érkezett, amikor el kellett döntenie, hogy feloszlik-e, vagy egy központi, terjeszkedésre orientált szervezetet hoz létre. Fred Lazarus, Jr. elnök, akinek az üzletlánca jelentősen hozzájárult a Federated sikeréhez, egy erősebb szervezet létrehozását szorgalmazta, amit 1945 júniusában meg is valósított. A Federated központi irodáját Cincinnatiba költöztették, és a központi vezetőség azon dolgozott, hogy vezető szerepet foglaljon el a háború utáni korszak kiskereskedelmi forradalmában. Bár a holding vezetése 1945 után agresszívabb szerepet vállalt a vállalatirányításban, a divíziós autonómia évtizedekig a Federated szervezetének jellemzője maradt.

A Federated az 1950-es évek háború utáni népességével együtt “virágzott” terjeszkedés és felvásárlások révén. 1956-ban a miami Burdines törzsrészvények cseréje révén a Federated divíziójává vált. A Rikes’ és a Goldsmith’s, az Ohio állambeli Dayton, illetve a Tennessee állambeli Memphis legnagyobb áruházait 1959-ben vásárolták meg. Az évtized során a Federated 50 fő áruházának és 32 fiókjának forgalma több mint 100 százalékkal nőtt, és a csoport az Egyesült Államok legnagyobb, legnyereségesebb áruházi vállalatává vált. Tagjai közé tartoztak a legtekintélyesebb áruházláncok szinte bármelyik nagyvárosi területen: Foley’s Houstonban, Sanger’s Dallasban és Filene’s Bostonban. A Federated áruházainak haute couture hírneve magas árat jelentett, ami magas haszonkulccsal járt, ami a vállalat sikerének nagy részét jelentette.

A növekedés az 1960-as években is folytatódott: az évtized közepére a Federated éves forgalma meghaladta az 1 milliárd dollárt. Az eladások 1960 és 1970 között 250 százalékkal nőttek, 1970-re elérve a 2 milliárd dollárt. Ralph Lazarus 1967-ben követte apját, ifjabb Fred Lazarust a Federated elnöki és vezérigazgatói székében. Lazarus végigjárta a vállalati ranglétrát, az eladótól az általános kereskedelmi vezetőig, a reklámért felelős alelnökig, az ügyvezető alelnökig és végül 1957-re az elnökig. 1965-ben a Federated megvásárolta a Bullock’s-t és az I. Magnin-t, két előkelő kaliforniai áruházat. A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság a vásárlások következtében a Federatedre egy beleegyező határozatot kényszerített, így a vállalatnak 1970-ig tilos volt további áruházakat felvásárolnia.

Mivel a vállalat akvizíciókkal való terjeszkedése korlátozott volt, Ralph Lazarus 1968-ban a Ralph’s Industries, egy felső jövedelmű piacokat kiszolgáló nyugati parti szupermarketlánc megvásárlásával bevezette a Federatedet a szupermarket-iparba. A láncnak 65 üzlete volt, amelyek az évtized végére a Federated teljes forgalmának tíz százalékát adták. A Federated az 1960-as években a tömegáru-kereskedelembe is beszállt, a Gold Circle diszkontáruházak 1968-as létrehozásával. A kis Gold Circle lánc az évtized végén összesen öt üzletet számlált Columbusban és Daytonban.

A Federated sikere azonban nem volt töretlen. A csoport 1971-ben 6 millió dollárért készpénzben eladta Fedway láncát a versenytársnak, a Dillard Department Storesnak. A Fedwayt 1951-ben hozták létre, hogy kihasználja a déli irányú népességeltolódást. Üzletei új irányt jelentettek a Federated számára, a “napövezet” kis, de virágzó piacaira való belépést: Texas, Arizona és Kalifornia. A Fedway az 1960-as évek közepén érte el csúcspontját 11 üzlettel és több mint 30 millió dolláros éves forgalommal. Ezt követően a láncot legyőzték a nagyobb, tapasztaltabb kiskereskedők, mint a Sears & Roebuck, a Montgomery Ward és a J.C. Penney. Mire felszámolták, a Fedway árbevétele 13 millió dollárra csökkent, és a lánc hat üzletre zsugorodott.

A Federated lánc az 1970-es években drámaian növekedett. A nettó nyereség az 1970-es 91,1 millió dollárról 1979-re 277,7 millió dollárra nőtt, az eladások pedig ez idő alatt majdnem megháromszorozódtak, és 6,3 milliárd dollárra emelkedtek. A növekedést egy 2,2 milliárd dolláros felvásárlási hullám serkentette, amely majdnem megduplázta a csoport üzleteinek számát több mint 350 egységre. Ez a növekedés kétszeresen is megdöbbentő volt az 1970-es éveket végigkísérő súlyos recessziók fényében. A Federated tartós sikere részben abból a tényből eredt, hogy a felsőosztálybeli vásárlóközönség nagy részét nem érintette olyan súlyosan a gazdasági visszaesés, mint a munkásosztálybeli vásárlókat.

A csoport 1976-ban kulcsfontosságú felvásárlást hajtott végre, amikor a Rich’s Inc. megvásárlásával megvetette a lábát a délkeleti kiskereskedelemben. A 157 millió dolláros részvénycserével a Federated egy 109 éves, atlantai székhelyű intézményt kapott, amely 11 áruházzal, három Rich’s II butikkal és 11 Richway diszkontüzlettel rendelkezett Atlantában, az alabamai Birminghamben és az észak-karolinai Charlotte-ban. A Rich’s lánc Amerika legnagyobb áruházláncának pénzügyi támogatását nyerte el, olyan forrásokkal, amelyek az üzletág egész délen való terjeszkedését ígérték.

A Federated agresszívebben bővítette a már meglévő üzletláncait is. A Bloomingdale’s 1976-ban megnyitotta első teljes vonalas üzletét a New York-i piacon kívül, Washington egyik külvárosában. 1976-ban a Bullock’s, az I. Magnin, a Burdine’s és más üzletágak is terveztek regionális és országhatárokon átívelő fiókokat a hagyományos nagyvárosi piacaiktól távol. A Los Angeles-i székhelyű Bullock’s például 1977-ben Arizonába költözött.1. A Los Angeles-i székhelyű Bullock’s 1977-ben Arizonába költözött. A Magnin 1976 és 1980 között öt új üzletet tervezett nyitni és országossá válni. A bostoni Filene’s New Hampshire-be költözött, a cincinnati székhelyű Shillito’s pedig 1977-re három üzlettel rendelkezett Kentuckyban. Az új üzleteket a szokásosnál 20 százalékkal kisebbre építették, hogy kevesebb helyből több nyereséget préseljenek ki. A Federated divíziós autonómia hagyománya átadta helyét a központosított felügyeletnek.

A Federated növekedését azonban a hetvenes évek során a bajba jutott divíziók ellensúlyozták. Az évtized első éveiben a Federated legnagyobb egysége és dollártermelője, az eredeti brooklyni Abraham & Straus üzlet, az egész A&S divíziót lehúzta. A divízió problémáinak egy része kívül esett az irányításán, mint például a demográfiai változás, amely aláásta a hagyományosan jómódú vásárlói bázist. Ahogy a középosztálybeli brooklyniak a külvárosokba menekültek, helyükre egy elszegényedett népesség lépett, amely kevéssé érdeklődött az A&S drága árucikkei iránt. Az új lakosok közül sokakat egy mérföldekre lévő nagy regionális bevásárlóközpont is vonzott. Ráadásul az üzletlánc vezetősége elhanyagolta a 100 éves, 1,5 millió négyzetméteres brooklyni üzletét. 1973-ra mind az A&S eladásai, mind a nyeresége elapadt, két évvel később pedig az A&S adózás előtti nyeresége aggasztó 45 százalékkal esett vissza. A lánc átfogó átalakításba kezdett, hogy megpróbálja visszaszerezni a közepes jövedelmű vásárlóit.

A Ralph’s, a 98 egységből álló Los Angeles-i szupermarketlánc az évtized nagy részében szintén ingadozott, mivel a vezetőség langyos elkötelezettséget tanúsított ebben a versenyképes iparágban. Bár a Ralph’s-t az ország egyik legtermékenyebb, legvállalkozóbb élelmiszerüzleteként ismerték el, 1976-ban és 1977-ben költséges árháborúk áldozatává vált Kaliforniában. Az élelmiszerlánc végül visszahúzódott a saját régiójába, és 18 üzletet zárt be, miután Észak-Kaliforniában kudarcot vallott.

A Federated 1960-as években kezdődött hosszú ideig tartó kísérletei a tömegáru-kereskedelem felé történő diverzifikációra az 1970-es években nem hoztak lelkesítő eredményeket. A Gold Circle, amely a tervek szerint 200 egységből álló előkelő diszkontáruházzá nőtte volna ki magát, 1981-re mindössze 42 egységgel rendelkezett. Bajba került, miután 1976-ban és 1977-ben hét üzlettel Kaliforniában terjeszkedett. A terjeszkedés előtt az üzletlánc Clevelandre, Columbusra, Cincinnatira és a New York-i Rochesterre korlátozódott. A magas indulási költségek és a nyugati egységek nyereségének hiánya csalódást okozott a Federated tisztviselőinek, akik alábecsülték a K Mart és a Target által támasztott versenyt. Az évtized végére a Gold Circle-nek teljesen vissza kellett vonulnia a kaliforniai piacról.

Két iparági trend is fenyegette a Federated domináns pozícióját a kiskereskedelemben. A szaküzletek elkezdték kiszélesíteni vonzerejüket, egyre több előkelő vásárlót vonzva. Ezzel egy időben a Sears, a J.C. Penney és más tömegáru-kereskedők továbbfejlesztették üzleteiket, hogy a tehetősebb vásárlókat vonzzák. A Federated megérezte a két erő közötti szorítást: a vállalat 1979-es nyeresége 179,9 millió dolláron stagnált, annak ellenére, hogy az eladások tíz százalékkal 5,4 milliárd dollárra nőttek.

Amikor Howard Goldfeder 1981-ben Ralph Lazarust követve elnökből vezérigazgatóvá lépett elő, a további terjeszkedés előfeltételeként igényes megtérülési kvótákat szabott meg. Ezenkívül hét új stratégiát vezetett be annak érdekében, hogy a Federated visszaszerezze a kiskereskedelmi innovátor szerepét. Ezek közé tartozott: a piaci részesedés növelése agresszívebb promóciók és mélyebb raktárkészletek révén; kulcsfontosságú egységek felújítása a főbb piacokon; áruházak terjeszkedése a nagy növekedési potenciállal rendelkező napövezeti övezetben; új üzletágak kialakítása; alacsonyabb vezetői fluktuáció biztosítása; a Ralph szupermarketek újrapozícionálása és bővítése; valamint a kevésbé nyereséges egységek eladása vagy összevonása.

Mindezek ellenére néhány iparági elemző bírálta a Federatedet, és különösen Goldfedert, amiért túl sok szegmenset próbált uralni a kiskereskedelmi iparágban. Míg a riválisok, a Dayton-Hudson és az R. H. Macy’s vagy a tömegáru-kereskedelemre, vagy az előkelő kiskereskedelemre összpontosítottak, a Federated a koncepciók széles skálája között szórta szét beruházásait és haszonkulcsát. Az évtized előrehaladtával a Federated tőkehozama stagnált, részvényeinek árfolyama pedig csökkent. A nyolcvanas évek végére a vállalat megérett egy ellenséges felvásárlásra; nem volt elég erős ahhoz, hogy magas részvényárfolyamot követeljen, ugyanakkor nem volt elég gyenge ahhoz, hogy menthetetlen legyen.

1988-ban a Federatedet felvásárolta a Campeau Corporation. Ezt követően a Federated Bullock’s és I. Magnin üzletágait eladták a versenytárs R. H. Macy Corp. részére, a Foley’s és Filene’s üzletágakat pedig más kiskereskedőknek. Továbbá az Allied Stores Corporation központját New Yorkból Cincinnatibe helyezték át, hogy összevonják a Federateddel. Az Alliedot 1935-ben alapították a Hahn Department Stores, Inc. utódjaként, amely holdingtársaság többek között a bostoni Jordan Marsh áruházakat irányította. Az Allied jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok első regionális bevásárlóközpontjának létrehozásában 1950-ben, és története során felvásárolta a Stern Brothers és a Block’s áruházakat.

A Robert Campeau Corporation Robert Campeau 1986-ban egy ellenséges, hitelből finanszírozott felvásárlás során 3,6 milliárd dollárért vásárolta meg az Alliedet. Ezután 6,5 milliárd dollárt vett fel kölcsönt – a vételár 97 százalékát -, hogy 1988-ban megvásárolja a Federatedet. Campeau az 1989-es adósságtörlesztést 740 millió dolláros profitelőrejelzések szerint ütemezte. A Federated azonban abban az évben csak 372 millió dollárt keresett, és Campeau hitelezői a nekik járó 627 millió dollárt követelték. Január 15-én a Federated and Allied a második legnagyobb nem banki csődeljárást jelentette be, és a kiskereskedelem legnagyobb és legösszetettebb átszervezését.

A kétéves átszervezés során a Federated and Allied egyesült, és minden kapcsolatot megszakított a Campeau Corporationnel. Több mint 40 üzletet felszámoltak. A Federated 8,2 milliárd dollárnyi adósságot 850 millió dollár készpénzért, valamint 2,8 milliárd dollárnyi új adósságot és 92 millió darab, 2,3 milliárd dollár értékű új részvényt cserélt. Az adósságból több mint 2 milliárd dollárt elengedtek, de az új Federated mérlegében még mindig 3,5 milliárd dollár adósság állt. Az új egység 220 áruházzal büszkélkedhetett 26 államban, és évi 7 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le. Az átszervezést egy új vezérigazgató, Allen Questrom vezette. A Federated bajba jutott Rich’s üzletágának megfordításában játszott fontos szerepet az 1980-as években, és az 1990-es években a kiskereskedelem egyik legjobb vezetőjeként üdvözölték.

A Federated elnökével, James A. Zimmermannel együtt Questrom költségcsökkentő intézkedéseket vezetett be, amelyek az átszervezést követő első hónapokban a Federated és a vásárlók javára váltak. A SABRE, egy adatfeldolgozó rendszer és a FACS, a hitelszolgáltatási művelet segített központosítani az értékesítést, a hitelezést és a készletkövetést, miközben elősegítette a méretgazdaságosságot. Az Abraham & Straus és a Jordan Marsh háttérműveleteinek egyesítésével a Federated évi 25 millió dollárt takarított meg anélkül, hogy bármelyik lánc arculata megromlott volna. Az ezen intézkedésekkel elért megtakarítások egy részét az 1990-es évek válogatósabb vásárlóinak adták tovább. Néhány iparági megfigyelő a Questrom elkötelezettségét a GMROI (bruttó árrés megtérülése), egy új, de megbízható teljesítménymérés az áruházak számára, az új Federatedbe vetett nagy bizalom másik okaként említette.

A csődből való felemelkedését követő hónapokon belül a Federated a Wall Street egyik legnagyobb tőzsdei bevezetését hajtotta végre 1992-ben. A csoport úgy tervezte, hogy 40 millió részvényt kínál fel, és a bevételt hosszú távú adósságai egy részének előtörlesztésére fordítja, de kellemesen meglepődött, amikor 50 millió részvényre érkeztek a jelentkezések, így a vállalat több mint 500 millió dollárt tudott előteremteni. A Federated 1992-ben közel 1 milliárd dollárnyi adósságát fizette előre. 1993 első hat hónapjában a vállalat 355 millió dollárt tudott törleszteni a legdrágább kötvényadósságából. A kamatmegtakarítás lehetővé tette a Federated számára, hogy az 1993-96. évi üzletfelújítások és -nyitások költségvetését 461 millió dollárral 1,2 milliárd dollárra növelje.

1994 januárjában a Federated megpróbálta megvásárolni a csődeljárás alatt álló R. H. Macy & Company-t, a Macy adósságának nagy részét átvéve. Az egyesüléshez azonban a csődbíróság jóváhagyására lett volna szükség.

Főbb leányvállalatok

Abraham & Straus/Jordan Marsh; Bloomingdale’s; The Bon Marche; Burdines; Lazarus; Rich’s/Goldsmith’s; Stern’s.

Virtual world

Federated Department Stores Inc.

Főbb leányvállalatok

Further Reading

Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból

Legutóbbi bejegyzések