Mercury 1987-ben osztotta meg betegségének hírét Freestone-nal – aki az elsők között tudta meg. “A szívem kiesett a mellkasomból” – emlékszik vissza Freestone. “Azt mondta, hogy onnantól kezdve nem fogunk többet beszélni róla. Freddie úgy látta, hogy élete hátralévő részét még le kell élnie”. Így hát együtt folytatták.

November 10-re Freddie Mercury abbahagyta a gyógyszerszedést. Felkészült a nyilatkozatára. Aztán lefeküdt aludni. A Rock and Roll Garage-nak nyilatkozva Freestone elmondta, hogy azon az utolsó héten, hogy valaki mindig Mercuryval legyen, három ember – ő volt az egyik – felváltva vigyázott éjszakánként Freddie-re, aki elérte a hanyatlásnak azt a pontját, amikor az egyedül hagyása végzetes lehetett volna. Azon a péntek estén Freestone volt a soros. Az éjszaka folyamán Mercury többször is felébredt, és mindig azt látta, hogy Freestone mellette ül, fogja a kezét, hogy tudja, nincs egyedül.

“Az egyik utolsó dolog, amit mondott nekem, és ez az egyik olyan dolog, amire egész életemben emlékezni fogok, az volt, hogy “köszönöm”. Nem tudom, hogy azt mondta-e, hogy köszönöm, hogy vele voltam azon az éjszakán vagy az elmúlt 12 évben. Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni.”

Másnap a Freddie Mercury állapotát bejelentő közleményt adták ki a világnak. Az ezt követő napon pedig otthonában AIDS okozta hörgőtüdőgyulladásban elhunyt.