Az Amerikai Egyesült Államok végre megszerezte Kanada hatalmas területét és annak hatalmas fosszilis tüzelőanyagkészleteit.

Az akvizícióra úgy tűnik, hogy a kollektív vágyálmok és félretájékoztatás epizódja révén került sor, amelyet a Nemzetközi Energiaügynökség által kiadott, az amerikai olajkitermelést tárgyaló optimista jelentés váltott ki.

Oké, vissza a való világba.

Az IEA World Energy Outlook 2012 című, hétfőn közzétett jelentésében foglalt megállapítások tömeges félremagyarázása úgy tűnik, vírusként terjed. Sok jelentés rózsaszínű árnyalatának kulcsa az volt, hogy Észak-Amerikát egyszerűen Amerikaként értelmezték.

Az IEA szerint Észak-Amerika a 2030-as években nettó olajexportőrré válik, és ezt sokan úgy jelentették, hogy az Egyesült Államok nettó olajexportőrré válik.

Nos, sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de a jelentés valójában azt mondja, hogy az USA továbbra is közel 3 milliárd dollárnyi olajat fog importálni.5 millió hordó olajat fog fogyasztani naponta 2035-ben a megnövekedett termelés és a kereslet csökkenése ellenére.

Az IEA adatainak félremagyarázása nem korlátozódott a szokásos gyanúsítottakra, mint például a Fox News, hanem olyan kiadványokra is átterjedt, amelyekről azt hittük volna, hogy jobban tudják, mint például a Scientific American.

Az egyik kiadvány, a Daily News annyira izgatott lett, hogy a főcímét azzal a kifejezéssel kezdte, hogy U.S.A.! U.S.A.! és egyáltalán nem fejezte be az alcímet, annyira lelkesen terjesztette ezt a jó hírt.

Az IEA-jelentés tehát valójában a következőket mondta.

Ez azt mondta, és erről széles körben beszámoltak, hogy az USA a világ legnagyobb olajtermelőjévé válik. Bár a legtöbb médium elmulasztotta kiemelni, hogy ez a vezető pozíció az IEA adatai szerint valószínűleg csak néhány évre szól majd.

A jelentés nem mondta, hogy az USA “olajfüggetlenné” vagy nettó olajexportőrré válik, bár erről is széles körben beszámoltak. Azt sem mondta, hogy az USA olajban önellátóvá válik, amiről szintén sokan beszámoltak.

Azt viszont igen, hogy Észak-Amerika nettó olajexportőrré válik. Ez nagy különbség, mert Mexikó és Kanada már most is nettó olajexportőrök, és Kanada egyszerűen növelni fogja a kátrányhomokos bitumen termelését és exportját, miközben a keresletét stabilan tartja.

Az, hogy ezt az amerikai sajtó széles körben úgy értelmezte, mint az amerikai olajfüggetlenséget, nemcsak azt a tendenciát mutatja, hogy Kanada természeti erőforrásait magától értetődően Amerika kincsének tekintik, hanem azt is mutatja, hogy ez a veszélyes fantázia milyen erősen hat az amerikai pszichére ma. Arról nem is beszélve, hogy ez hanyag újságírás.

A jelentés szerint az USA nettó energiaexportőrré válik. Ez megint egy nagy különbség, mert ez azon alapul, hogy az USA 2035-ben szenet és gázt exportál, miközben még mindig körülbelül napi 3,5 millió hordó olajat importál. Ennek a szénnek és gáznak az energiaértéke nagyobb lehet, mint az importált olaj energiaértéke, de ez nem igazán előnyös forgatókönyv, ha a közlekedési rendszerünk továbbra is napi több millió hordó olajtól és így az ingadozó globális olajpiactól függ.”

A jelentésben szereplő számok önmagukért beszélnek. Lásd a táblázatot.

IEA WEO 2012-es előrejelzései az amerikai olajtermelésre és keresletre vonatkozóan a szaúd-arábiai termeléssel szemben.
Megjegyzés: Jelenleg nem minden politika van érvényben az előrejelzésben szereplő amerikai keresletcsökkentés eléréséhez.

Amint az IEA modell adatai (amelyeket egyes elemzők megkérdőjeleznek) mutatják, az U.USA olajtermelése 2020 körül éri el a csúcsot napi 11,1 millió hordónál, amikor a fogyasztás még mindig 16,6 millió hordó/nap. Ez 5,5 millió b/d különbség. 2035-re a termelés 9,2 millió b/d-re csökken, de a termelés és a kereslet közötti különbséget a kereslet meglehetősen drámai csökkenése csökkenti.

És itt van az a rész, amit úgy tűnik, hogy szinte mindenki figyelmen kívül hagy. Az amerikai termelés és kereslet közötti szakadékot sokkal inkább csökkenti a kereslet csökkenése, mint a termelés növekedése.

A termelés legnagyobb növekedése 2011 között történik, amikor a szám 8,1 millió b/d volt, és 2020 között, amikor 11,1 millió b/d-nél tetőzik, ami 3 millió b/d különbség.

Ahol a keresleti előrejelzés szerint a kereslet 17.6 millió b/d-re csökken (az IEA adatai a nyersolajat és a földgáz-folyadékokat tartalmazzák, de a bioüzemanyagokat nem) 2035-re 12,6 millió b/d-re, ami 5 millió b/d különbség.

A kereslet ilyen mértékű csökkenése elsősorban a járműhatékonysági (CAFE) szabványok második körének sikeres végrehajtásán alapul, amelyek 2025-re a könnyűgépjárművek átlagos fogyasztását 54,5 MPG-re emelik, valamint a nehézgépjárművekét. Ezeknek a szabványoknak a teljes körű végrehajtása még nem biztosított, mivel az autóipar tárgyalásokat folytatott arról, hogy 2018 körül újraértékelhesse a szabványokat.

A vágyálmok, a téves jelentések és a kereslet kérdésének általános megkerülése ma Amerikában a koherens energiapolitikai döntéshozatal egyik legnagyobb kihívása. A média, a hatalmon lévők és az ipar nagy része kétségbeesetten szeretné elhitetni az amerikai közvéleménnyel, hogy minden rendben lesz, ha tovább fúrunk és tovább vásárolunk.”

Noha az IEA-jelentés árnyalatai gondos olvasást igényeltek, felelőtlenség és veszélyes a jelentést ilyen égbekiáltóan félreértelmezni, és sok esetben a félretájékoztatás egyértelmű célt szolgál.

Fel kell ébrednünk Amerika jelenlegi energia- és klímaválságának realitásaira, és fel kell hagynunk azzal, hogy úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, csak azért, mert ennek az országnak és szomszédainak rengeteg fosszilis tüzelőanyag-készlete van.

A valóság az, hogy csak a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet csökkentésével tudja Amerika kezelni mind az ingadozó olajpiacokkal szembeni gazdasági sebezhetőségét, mind az éghajlatváltozást, amely már ma is keményen sújtja a világgazdaságot.

Az IEA jelentése rámutat, hogy a világ bizonyított (azaz gazdaságilag kitermelhető) fosszilis tüzelőanyag-készleteinek legalább kétharmadát a földben kell hagynunk ahhoz, hogy az éghajlatváltozást ésszerű határokon belül tartsuk. A jelentés azt is megállapítja, hogy a világ jelenleg nem használja ki a közlekedésben rejlő hatékonysági lehetőségek több mint 60%-át, és az épületekben rejlő lehetőségek több mint 80%-át.

Az ellátási boom hamis reményeire való összpontosítás veszélyesen elterelheti a figyelmet arról, aminek a két legnagyobb energetikai prioritásnak kellene lennie. Az éghajlatváltozás és a hatékonyság.