Ez a borostyánba zárt dinoszauruszfarok emlékezteti a madarakat egykori és jövőbeli birodalmukra

Először találták meg egy 99 millió éves dinoszaurusz borostyánban megőrzött tollas farkát. Ez már önmagában is elég izgalmas lenne, de ez még nem minden: ennek a dinoszaurusznak voltak tollai.

A Current Biology című folyóiratban ma megjelent tanulmányban leírt 1,4 hüvelykes farok része annak a fosszíliákból álló kincsesládának, amelyet Lida Xing, a Kínai Földtudományi Egyetem paleontológusa tavaly fedezett fel a délkelet-ázsiai Mianmarban egy borostyánpiacon. A farok valószínűleg egy apró tollas dínóé, amely nem volt nagyobb egy verébnél. A farok olyan kicsi, hogy ez arra utal, hogy a dinoszaurusz fiatal volt; az állat valószínűleg Mianmar északnyugati részén pusztult el, mielőtt a fák gyantája beburkolta volna a farkát.

Nem ez az első nyom a dinoszauruszok tollairól. Végül is a madarak a theropodáknak nevezett apró, húsevő dinoszauruszokból fejlődtek ki. A megkövesedett lenyomatok arra utaltak, hogy a dinoszauruszoknak a kréta időszakban, 145 és 65 millió évvel ezelőtt között voltak tollaik. Borostyánban is találtak már egyes tollakat, de csontok nélkül senki sem tudta egyértelműen megállapítani, hogy a tollak dinoszauruszok és nem ősi madarak voltak.

Ez a fosszília azonban az első alkalom, hogy egy jól megőrződött dinoszauruszt találtak borostyánban. A borostyán megőrizte az állat csontjait, lágyrészeit és tollait, ami a tudósok számára példátlan bepillantást enged a dinoszauruszok tollának kialakulásába.

Ezen a művészi ábrázoláson a kis coelurosaurusz egy gyantától csöpögő ág alatt látható.Chung-tat Cheung

A borostyánminta UV-fényben.Royal Saskatchewan Museum (RSM/ R.C. McKellar)

A farok hegye, ahol áttöri a borostyán felszínét. A tollak a farok két oldala felé mutatnak, mint egy fodor. Egy hangya is megmaradt a borostyánban.Royal Saskatchewan Museum (RSM/ R.C. McKellar)

A mikroszkopikus tüskék közeli felvétele.Royal Saskatchewan Museum (RSM/ R.C. McKellar)

A mikroszkopikus tüskék közeli felvétele. McKellar)

A lágyrészek és a tollalapok röntgen mikro-CT felvételéből készült rekonstrukció.Lida Xing

Royal Saskatchewan Museum (RSM/ R.C. McKellar)

Royal Saskatchewan Museum (RSM/ R. C. McKellar)

Royal Saskatchewan Museum (RSM/ R.C. McKellar)

“Nagyon jó konzerváltságot kapunk, mivel borostyánban és 3D-ben van” – mondja Pete Makovicky, a Field Museum of Natural History dinoszauruszok kurátora, aki nem vett részt a kutatásban. “Ez lehetővé teszi, hogy valóban megértsük ezeket a struktúrákat, mind szélsőséges részletességgel, mind pedig három dimenzióban.”

A kutatók mikroszkópokkal és CT-vizsgálatokkal elemezték a farkat, és megállapították, hogy a tollak a faroktól oldalirányban, fodorszerűen terjedtek ki. Valószínűleg felül sötétek, alul pedig világosak voltak.

A nagy felfedezés azonban az volt, hogy még ezeknek a primitív tollaknak is voltak tépőzárszerű kampói, úgynevezett barbulák, amelyek lehetővé teszik, hogy a tollak laposan egymáshoz simuljanak. A barbulák, amelyek még ma is megtalálhatók a madarakon, lehetővé teszik a tollak összekapcsolódását – szigetelést vagy az elemekkel szemben áthatolhatatlan felületet hozva létre. A mai felfedezés arra utal, hogy a barbulusok már legalább 99 millió évvel ezelőtt is léteztek.

Ezzel lezárul egy folyamatos vita arról, hogy mikor jelentek meg a barbulusok a tollak evolúciója során: az egyik elmélet szerint először a toll fő szárának fejlődött ki a sörtés tollak létrehozása. Aztán ez elágazott, majd újra elágazott, hogy végül összetett, tüskés tollak jöjjenek létre. Az a tény azonban, hogy a tüskék ilyen kezdetleges tollakon is jelen voltak, megkérdőjelezi ezt az elméletet. Ryan McKellar, a Royal Saskatchewan Museum paleontológusa és a tanulmány egyik szerzője szerint több mintára van szükségük, mielőtt bármit is véglegesen kijelentenének, mivel ez csak egy állat: “Ez nem az összes tollat jellemzi, ez egy pillanatfelvétel az időben.”

A tudósok vasat is kimutattak a mintában, amely valószínűleg a dinoszaurusz sejtjeiből származik. Ez azt jelenti, hogy a borostyánban még mindig megmaradhatnak az eredeti szövetek nyomai – ami szokatlan lenne. A legtöbb borostyánba zárt fosszília az évezredek során egy olyan folyamaton megy keresztül, amelynek során a csontok és a szövetek végül szénanyaggal cserélődnek fel. “Ez arra utal, hogy a vérből származó bomlástermékek egy része még mindig a bőrt jelentő szénrétegen belül rekedt” – mondja McKellar.

Ha az eredeti dinoszaurusz sejtjeinek nyomai megtalálhatók, McKellar és kollégái pigmenteket, keratint vagy más anyagokat kereshetnek az eredeti állatból. Erre hamarosan több lehetősége is lehet. Xing éppen a múlt héten tért vissza egy újabb sikeres fosszíliavadász expedícióról a borostyánpiacokra.

A felfedezés, bár látványos, néhány dinórajongónak megszakadt a szíve.

De McKellar könyörög, hogy ne így legyen. “Még mindig félelmetes lenne, ha egy fogakkal rendelkező strucc üldözne” – mondja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.