Az extramedulláris vérképzés (EMH) különböző körülmények között fordul elő, többek között az embrionális/fejlődési időszakokban, a csontvelő elégtelen működése vagy a nem hatékony vérképzés miatt másodlagos kóros állapotban, hematológiai rendellenességekben, például malignus betegségekben, valamint a csont stromális rendellenességeiben. Az EMH-t a vérképző sejtek felhalmozódása jellemzi a test több pontján. A klinikai és patológiai gyakorlatban megfigyelt gyakori EMH-helyszínek közé tartozik a lép, a máj, a nyirokcsomók és a para-vertebrális régiók. Az EMH-hoz társuló különböző szervek közül a lép egyedülálló helyszínt kínál a vérképző őssejtek (HSC)/niche kölcsönhatások értékelésére, mivel ez a szerv az EMH egyik leggyakoribb helye. A lép azonban nem játszik jelentős szerepet az embrionális/fejlődési vérképzésben. Csoportunk egy nemrégiben végzett tanulmánya kimutatta, hogy a keringő HSC-ket a kemokin (C-X-C motívum) ligand 12 (CXCL12) pozitív sejtek csapdába ejthetik a sinusok peremén, a CXCL12-pozitív endotélsejtek közelében, ami az EMH első lépésének beindulását eredményezi, ami a csontvelői vérképzéshez hasonló mechanizmus. Jelen áttekintés röviden tárgyalja az EMH környezetét az extramedulláris terekben, hogy megvizsgálja a HSC fenntartásának hátterében álló mechanizmusokat, és segítse a csontvelőben lejátszódó niche-őssejt kölcsönhatások tisztázását.