Bernard Williams ékesszóló tagja a kiváló gondolkodók azon kis, de fontos csoportjának, akik megpróbálják eltörölni a határokat a szakértők és mindannyiunk között, akik saját életünkben erkölcsi kérdésekkel küzdünk. Ebben a könyvében hosszan tartó vádat emel a szisztematikus erkölcselmélet ellen Kant óta, és meggyőző alternatívát kínál.

Kant eszméi az én olyan felfogását foglalták magukban, amelyet ma már nem fogadhatunk el. Az olyan modern elméletek, mint az utilitarizmus és a kontraktualizmus általában olyan kritériumokat kínálnak, amelyek teljesen kívül esnek az énen, és ez, a rendszer hangsúlyozásával együtt, meggyengítette az etikai gondolkodást. Miért kellene egy eszmecsoportnak különleges tekintéllyel rendelkeznie érzelmeink felett, csak azért, mert egy elmélet struktúrájával rendelkezik? Hogyan segíthetne az elvont elmélet az egyénnek megválaszolni a szókratészi kérdést: “Hogyan éljek?”

Williams célja nem kevesebb, mint hogy az etikát újra az egyén felé orientálja. Azzal vádolja a modern erkölcsfilozófusokat, hogy visszavonulnak a rendszerbe, és elhagyják az egyént a jelenlegi társadalmi kontextusban. Úgy véli, hogy Platón és Arisztotelész etikai munkássága közelebb áll ahhoz az igazsághoz, amit az etikus élet jelent, ugyanakkor elismeri, hogy a modern világ páratlan követelményeket támaszt az etikai gondolkodással szemben. Foglalkozik a kortárs filozófia legkényesebb kérdéseivel, és új gondolatokat kínál olyan kérdésekről, mint a relativizmus, az objektivitás és az etikai tudás lehetősége. Williams fantáziadús, zseniális könyvet írt, amely arra szólítja fel a filozófusokat, hogy lépjenek túl önnön korlátaikon, és szenteljenek teljes figyelmet az etikai élet összetettségének.