Archibald L. (Archie) Cochrane 1909-ben született gazdag skót családban, ahonnan a magánjövedelem előnyét és a porfíria hátrányát örökölte. Bár kitűnő tanuló volt, orvosi képzését megszakította egy hosszas európai pszichoanalízis, valamint a spanyol polgárháborúban egy tábori mentőegységben való szolgálat. Cochrane végül 1938-ban szerzett orvosi diplomát, és 1939-ben csatlakozott az R.A.M.C.-hez. 1941-ben Krétán fogságba esett, és a háború hátralévő részében különböző hadifogolytáborokban szolgált orvosként. Cochrane háború utáni karrierje az Orvosi Kutatási Tanácsnál, mint dél-walesi terepepidemiológus, kivívta a brit epidemiológusok egy generációjának tiszteletét és csodálatát. Cochrane nemzetközi hírnevét azonban nem epidemiológusként elért eredményei, hanem az 1971-ben megjelent “Effectiveness and Efficiency. Random Reflections on Health Services” című könyvében, amely az orvosi gyakorlat csípős tudományos kritikája. Cochrane 1988-ban halt meg, de neve tovább él a Cochrane Collaborationben, a klinikai vizsgálatoknak szentelt kutatóhálózatban, és az általa meggyújtott fáklyát a bizonyítékokon alapuló orvoslást népszerűsítő csoportok vitték tovább. Egyesek ferde szemmel nézték ezeket a fejleményeket, az orvosok autonómiáját fenyegető veszélynek tekintve őket.