A világszerte népszerű épületenergetikai szimulációs programok közül sokan kezdenek kiforrottá válni – egyesek olyan szimulációs módszereket (és még kódot is) használnak, amelyek az 1960-as évekből származnak. Az Egyesült Államok kormánya több mint két évtizeden keresztül támogatta két óránkénti épületenergetikai szimulációs program, a BLAST és a DOE-2 fejlesztését. A nagyszámítógépek idején tervezett programok képességeinek további bővítése nehézzé, időigényessé és költségessé vált. Ugyanakkor a 30 év alatt jelentős előrelépés történt az elemzési és számítási módszerek és teljesítmény terén – ez lehetőséget adott ezen eszközök jelentős fejlesztésére.

1996-ban egy amerikai szövetségi ügynökség egy új épületenergetikai szimulációs eszköz, az EnergyPlus kifejlesztésébe kezdett, a két meglévő programmal kapcsolatos fejlesztési tapasztalatokra építve: DOE-2 és BLAST. Az EnergyPlus számos innovatív szimulációs funkciót tartalmaz – például változó időlépéseket, a felhasználó által konfigurálható moduláris rendszereket, amelyeket hő- és tömegmérleg-alapú zónaszimulációval integráltak -, valamint olyan bemeneti és kimeneti adatstruktúrákat, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy megkönnyítsék harmadik fél modul- és interfészfejlesztését. További tervezett szimulációs képességek közé tartozik a többzónás légáramlás, valamint a villamos energia és a napenergia termikus és fotovoltaikus szimulációja. Az EnergyPlus béta tesztelése 1999 végén kezdődött, és az első kiadás 2001 elején várható.