Meghatározás

Az emberi anatómia az emberi test felépítésének és a testrészek közötti kapcsolatnak a tanulmányozása.

Leírás

Anatómiai testhelyzet

Az emberi anatómia témaköréről szóló beszélgetések feltételezik, hogy az ember felegyenesedve áll, lábai kissé szétvetve, karjai oldalt, tenyérrel előre, hüvelykujjával a testtől távolabb mutatva. Ezt anatómiai testhelyzetnek nevezik, és az anatómusok (az anatómia szakértője vagy tanulója) számára közös viszonyítási pontként szolgál. Ha a test arccal felfelé fekszik, akkor háton fekvőnek nevezzük, ha arccal lefelé fekszik, akkor hason fekvő helyzetben van.

A különböző struktúrákat tetszőleges számú, a testet kettészelő képzeletbeli sík felülethez vagy síkhoz viszonyítva lehet leírni. A medián sagittalis sík egy függőleges sík, amely a test közepén halad át, és jobb és bal oldalra osztja azt. A koronális sík viszont egy függőleges sík, amely merőleges a sagittalis síkhoz, és a testet elülső és hátsó felére osztja. A paramedán sík függőlegesen halad át a testen a középső sagittalis síkkal párhuzamos bármely ponton, míg a horizontális vagy transzverzális sík merőleges mind a sagittalis, mind a koronális síkokra. A transzverzális síkkal szöget bezáró síkot ferde síknak nevezzük.

A testszerkezetek fenti síkokhoz viszonyított elhelyezkedésének leírására számos kifejezés használható. Egy olyan struktúrát, amely közelebb van a sagittalis síkhoz, mint egy másik, mediálisnak, míg a sagittalis síkhoz képest távolabbi struktúrát laterálisnak mondjuk (pl. a szív mediálisan helyezkedik el a bal tüdőhöz képest). A mediális sagittalis sík azonos oldalán található struktúrákat ipsilaterálisnak, míg a test ellentétes oldalán lévőket kontralaterálisnak nevezzük. Egy struktúra anterior vagy ventrális, ha egy másik struktúra előtt vagy előtt

található, és poszterior vagy dorzális, ha utána vagy mögötte található (pl. a légcső vagy légcső a nyelőcső előtt van). A superior vagy cranialis struktúrák közelebb találhatók a fej tetejéhez vagy koronájához, mint az inferior vagy caudalis struktúrák (pl. a szív a gyomorhoz képest superior ). Fontos megjegyezni, hogy a bal és jobb kifejezéseket a szemlélődő személy, nem pedig a megfigyelő szemszögéből használjuk; például a jobb tüdő a megfigyelő szemszögéből nézve a test bal oldalán lenne.

A fej, a nyak és a törzs (a főtengely) alkotja a test axiális részét, míg a függelékek vagy végtagok a függelékes részt. A végtagok leírására a proximális kifejezés a végtag eredetéhez közelebbi szerkezetre utal; a disztális szerkezet a végtag eredetétől távolabb van (pl. a csukló a könyökhöz képest disztális). A kéznek van egy tenyérfelülete (az elülső oldal) és egy hátfelülete (a hátsó oldal). A lábfej felső felületét dorzális felületnek, míg az alsó oldalát talpi felületnek nevezzük. A felületes struktúrák a test felszínéhez közelebb helyezkednek el; a felszíntől távolabb találhatóakat mély struktúráknak nevezzük (pl. a bőr felületes a vázizmokhoz képest ). A belső struktúrák egy szerv vagy üreg belsejében találhatók, ellentétben a külső felületekkel, amelyek kívül találhatók (pl. az alveolusok a tüdő belső részei ).

Mozgásfogalmak

Az ízület az a hely, ahol két vagy több csont összeér. Egyes ízületek nem tesznek lehetővé mozgást a csontok között (pl. a koponya csontjai ); mások csak csekély mozgást tesznek lehetővé (pl. a gerincoszlop csontjai közötti ízületek ). Megint más ízületek szabad mozgást tesznek lehetővé (pl. a csípőízület). Ezt követően számos kifejezés létezik az ízületek által végezhető különböző mozgások leírására.

A hajlítás egy ízület hajlítása, jellemzően elülső irányban; példa erre a kar könyökhajlítás. Ezzel szemben a nyújtás kifejezés egy ízület kiegyenesedését írja le; példa erre a láb térdnél történő kiegyenesedése. Az abdukció egy ízületnek a középvonaltól a koronasík mentén történő távolodása, míg az addukció ugyanebben a síkban a középvonal felé irányuló mozgás; a kar például a vállnál abdukálódik, ha ugyanabban a síkban távolodik a törzstől. A rotáció akkor következik be, amikor egy testrész a tengelye körül mozog; a mediális rotáció azt eredményezi, hogy az elülső felület medialisan, a laterális rotáció pedig azt, hogy az elülső felület laterálisan néz. A pronáció a kéz olyan mozgását írja le, hogy a kéz hátrafelé nézzen; a szupináció a kéz elülső irányba történő mozgását eredményezi. A cirkumdukció olyan mozgás, amely a flexiót, extenziót, abdukciót és addukciót kombinálja; a kar körbeforgatása a vállízület körül egy példa erre.

A protrakció kifejezés előre irányuló mozgást, a retrakció pedig hátrafelé irányuló mozgást ír le; ezek a mandibula (állkapocs) mozgását írják le a temporomandibuláris ízületekben. Inverzióról akkor beszélünk, amikor a talp a középső oldalra fordul (ez történne, ha a lábfej külső oldalára próbálnánk állni); az everzió olyan mozgás, amely a talp oldalra fordulását eredményezi.

A test üregei

A test axiális részén belül két nagy testüreg található: a háti és a hasi testüreg. A háti testüreg a hasi testüreg mögött helyezkedik el, és a központi idegrendszer szerveit védi . Ez a koponyaüregből (amely az agyat zárja magába ) és a csigolyaüregből (amely a gerincvelőt tartalmazza ) áll.

A ventrális testüreg a kettő közül a nagyobb, és a zsigereket vagy zsigeri szerveket (belső szerveket) zárja magába. Szintén két nagy alosztállyal rendelkezik: a mellüreg és a hasi-kismedencei üreg. A mellüreget elölről a bordák és a mellkasi izmok veszik körül. Két mellhártyaüreg, amelyek egy-egy tüdőt és a középhártyát foglalják magukba. A szívburok a mediastinum belsejében helyezkedik el, és a szívet zárja körül. A mediastinum veszi körül a nyelőcsövet, a légcsövet és más mellkasi szerveket is. A has- és kismedencei üreget a mellüregtől a rekeszizom választja el, amely a tüdő és a szív alatti vékony izom, és a légzés szempontjából fontos. A hasi-kismedencei üreg tartalmazza a hasüreget (amely a gyomrot, a májat , a lépet, a beleket és más emésztőszerveket zárja magába) és a kismedencei üreget (amely a húgyhólyagot, a nemi szerveket és a végbelet tartalmazza).

A test tengelyirányú részén kisebb testüregek is léteznek. A szájüreg (szájüreg) tartalmazza a fogakat és a nyelvet. Az emésztőüreg magában foglalja a szájüreget, és a végbélnyílásig terjed, beleértve az összes emésztőszervet. Az orrüreg az orr mögött található, és a légzőrendszer része .

A középfül ürege a külső fülhöz képest középen helyezkedik el, és három kis csontot tartalmaz (a malleus, az incus és a stapes), amelyek a normális halláshoz elengedhetetlenek . A szemüregek a koponyában találhatók, és a szemeket, valamint a vázizmokat és idegeket tartalmazzák. A csontok szabadon mozgatható ízületei a szinoviális üregekben találhatók, ahol szinoviális folyadék választódik ki, amely segít az ízületek kenésében és a csontok közötti súrlódás csökkentésében.

VENTRÁLIS TESTÜGYI ÜREGEK. A ventrális testüreg egy vékony membránnal, az úgynevezett parietális serosával van bélelve; a belső szerveket egy hasonló membrán, az úgynevezett zsigeri serosa borítja. Ezek a membránok kis mennyiségű folyadékot választanak ki, amelyet szerózus folyadéknak nevezünk, amely elválasztja és kenhetővé teszi őket. A különböző parietális és zsigeri membránok különböző neveket adnak az általuk védett üregeknek és szerveknek. A parietális perikardium a szívet tartalmazó üreget béleli, a zsigeri perikardium pedig a szív felszínét borítja. Hasonlóképpen, a parietális pleura a mellüreget béleli ki, a zsigeri pleura pedig a tüdő felszínét fedi.

Régiók és kvadránsok

A hasi-kismedencei régiót gyakran tovább osztják régiókra vagy kvadránsokra a tanulmányok vagy a klinikai vizsgálat során történő hivatkozás céljából. A hasat kilenc régióra lehet felosztani, két transzverzális sík és két paraszagittális sík rácsban elhelyezve. A központi rács a köldököt (köldök) veszi körül, és a továbbiakban köldöki régiónak nevezik; a bal és jobb oldali ágyéki régió a köldöki régiótól laterálisan található. Az epigasztrikus régió a köldök fölött helyezkedik el, és a gyomor területét foglalja magában; a bal és jobb oldali hipochondriális régió mindkét oldalon található. A köldök régiótól lejjebb található a hypogastrikus vagy szeméremcsonti régió, amelyben a húgyhólyag található; mindkét oldalon a bal és jobb csípő- vagy lágyéktájék található.

A kvadránsrendszert gyakran használják az egészségügyi dolgozók a vizsgálatok során a fájdalom , a daganatok vagy a hasi struktúrák lokalizálására. A medián sagittalis sík jelöli a függőleges felosztást, míg a köldökön átívelő keresztirányú sík a vízszintes felosztást. Az ezt követő négy felosztást bal felső kvadránsnak (LUQ), jobb felső kvadránsnak (RUQ), bal alsó kvadránsnak (LLQ) és jobb alsó kvadránsnak (RLQ) nevezik.

Változatos regionális kifejezések léteznek, amelyek segítenek a különböző testrészek vagy régiók konkrét azonosításában. Az alábbiakban néhányat említünk a leggyakoribb regionális kifejezések közül: (orr), orális (száj), otikus (fül), nyaki (nyak), szegycsonti (szegycsont vagy mellcsont), hónalji (hónalj), mellkasi (mellkas), mellkasi (emlő), mellkasi (kar), hasi (hasüreg), ölekranális (könyök), kéztő (csukló), digitális (ujjak és lábujjak), manus (kéz), pubic (nemi szervek), patelláris (térdkalács), crural (lábszár), femorális (comb), tarsalis (boka), pedal (lábfej), vertebralis (gerincoszlop), dorsalis (hát) és glutealis (fenék). Ha egy egyén például a könyökében vagy annak közelében törne el egy csontot, akkor az olecranalis régióban érezne fájdalmat.

A test szerveződése

Az emberi test összetett struktúrái számos hierarchiába szerveződnek. A kémiai szint a legalapvetőbb szint és az élet alapját képezi. Az élet fenntartásához számos különböző vegyi anyag elengedhetetlen; ezek közé tartozik a szén (C), az oxigén (O), a nitrogén(N), a kálium (K), a nátrium (Na) és a kalcium (Ca). Az atomok (egy elem egyes részecskéi) molekulákká egyesülnek, amelyek viszont különböző struktúrákat alkotnak, amelyek a sejtek építőkövei. A sejt az élet alapvető funkcionális egysége; sejtszinten azonban nyilvánvaló, hogy rendkívül összetett szerkezetről van szó. Az emberi szervezetben megtalálható különböző sejttípusok közé tartoznak az izomsejtek, az idegsejtek, a vérsejtek és a hámsejtek.

A hasonló sejtek egyesülhetnek egy adott funkció ellátására; ezeket a sejtcsoportokat szöveteknek nevezzük. Ezek szöveti szinten négy nagy csoportba szerveződnek: a test belső és külső felületeit borító hámszövet, az elektromos jeleket továbbító idegszövet, az összehúzódásra specializálódott izomszövet és a más szövetek számára szerkezeti mátrixot biztosító kötőszövet. Szervi szinten a különböző szövetek (legalább kétféle) együttesen alkotnak szervet, olyan struktúrát, amely speciális feladatok ellátására képes. Szervekre példa a gyomor, a tüdő, a vese , és a máj.

A rendszer olyan szervcsoportokból áll, amelyeknek közös funkciójuk van. A szerveződésnek ez a következő szintje olyan rendszereket foglal magában, mint a légzőrendszer, a reproduktív rendszer és az endokrin rendszer . A légzőrendszer szervei például együttműködve valósítják meg az oxigén bevitelét és a szén-dioxid kibocsátását. A szervrendszerek együtt alkotják a szervezetet, az egyes embert. A szervrendszeri szint a legmagasabb szint a szerkezeti hierarchiában; az összes testszerkezet egységét és összetett kölcsönhatását jelenti.

SZERVRENDSZEREK. Az emberi szervezetben számos szervrendszer található. Mindegyik specializált szervek egy-egy csoportjának felel meg, amelyek egymással összefüggő tevékenységeket végeznek. Az alábbi lista az emberi test főbb szervrendszereit és azok legfontosabb funkcióit mutatja be:

• Integumentális rendszer : Ide tartozik a bőr, a köröm, a haj, valamint a verejték- és faggyúmirigyek. Az integumentáris rendszer biztosítja a test külső védőburkolatát; segít szabályozni a testhőmérsékletet; védi a belső szerveket a sérülésektől; kiválasztja a faggyút, egy antimikrobiális hatású olajos anyagot; D-vitamint szintetizál; és érzékelő receptorokkal rendelkezik, amelyek érzékenyek a fájdalomra, a nyomásra, a hőmérsékletre és az érintésre.
• Vázrendszer : A csontok, porcok és szalagok alkotják a vázrendszert. Ez biztosítja az izmok rögzítési pontját és az őket megtartó vázat. A csontvelőben (a legtöbb nagy csont közepén található szivacsos anyag) vérsejtek termelődnek; a csontok olyan alapvető ásványi anyagokat is tárolnak, mint a kalcium.
• Izomrendszer : Az izmok az izomrendszer szervei. Ezek biztosítják a test mozgásához szükséges erőt, megtámasztják a szerveket vagy testrészeket, segítenek a testtartás fenntartásában, a testhő fő forrását biztosítják, és segítenek a légzésben.
• Idegrendszer: Ide tartozik az agy, a gerincvelő, az idegek és az érzékszervek. Az idegi impulzusok révén a szervek és szövetek kommunikálnak az aggyal; az idegszövetek a különböző struktúrákból származó impulzusokat továbbítják az agyba és fordítva. Az idegrendszer képes gyorsan reagálni a belső vagy külső környezet változásaira.
• Endokrin rendszer: A hormon-kiválasztó mirigyek (agyalapi mirigy , tobozmirigy, pajzsmirigy , tímusz, mellékvese, hasnyálmirigy , here, petefészek és mellékpajzsmirigy) alkotják az endokrin rendszert. Fontos szerepet játszanak a különböző folyamatok szabályozásában, mint például a növekedés, az anyagcsere , a szaporodás és a szoptató nők tejtermelése.
• Szív- és érrendszer : Ezt alkotják a szív, az erek (artériák és vénák) és a vér. A szív- és érrendszer a gázok, a tápanyagok és a salakanyagok szállítása a szervezetben; felelős továbbá a hormonok terjesztéséért, a vér sav-bázis egyensúlyának fenntartásáért, valamint a vérrögök képződésével megakadályozza a nagymértékű vérveszteséget.
• Nyirokrendszer : A nyirokerek, a tímusz, a lép, a nyirokcsomók és a vörös csontvelő mind a nyirokrendszer alkotórészei. Fontos szerepet játszik az idegen anyagokkal szembeni immunválasz aktiválásában, a szövetnedv vérbe való visszajuttatásában, valamint a fehérvérsejtek érésének és szaporodásának támogatásában.
• Emésztőrendszer : Ide tartozik a szájüreg (száj, nyelv és fogak), nyálmirigyek, garat, nyelőcső, gyomor, máj, epehólyag , hasnyálmirigy, vékony- és vastagbél, végbél és végbélnyílás. Az emésztőrendszer célja a táplálék lebontása és a szükséges tápanyagok felszívódása. A méregtelenítés folyamatában is fontos szerepet játszik.
• Légzőrendszer: Az orrüreg, a garat, a gége, a légcső, a hörgők és a tüdő együtt alkotják a légzőrendszert. Felelős az oxigénfelvételért és a széndioxid-kibocsátásért, az alveolusok (légzsákok) falán keresztül történő gázcseréért és a hangok megszólaltatásáért.
• Húgyúti rendszer : A vesék, a húgyvezetékek, a húgyhólyag és a húgycső a húgyúti rendszer fő alkotóelemei. Fontos a salakanyagok eltávolítása a szervezetből; a víz és az elektrolitok egyensúlyának fenntartása a vérben; valamint a vizelet (vízből, elektrolitokból és nitrogéntartalmú salakanyagokból, például karbamidból, húgysavból és kreatininből álló folyadék) termelése, tárolása és szállítása.
• Reproduktív rendszer: Férfiaknál a reproduktív rendszer a herékből, a herezacskóból, a péniszből, a mellékherékből, az ondóvezetékből, az ondóhólyagokból, a prosztatából és a húgycsőből áll. Feladata a hímivarsejtek (spermiumok) termelése és a spermiumok továbbítása a női nemi szervbe. A nőstények reproduktív rendszerét a petefészek, a méh, a petevezetékek, a hüvely, a szeméremtest és az emlőmirigyek alkotják. Célja a női nemi sejt (petesejt) előállítása, környezet biztosítása a spermiumok számára a petesejt megtermékenyítéséhez, a fejlődő magzat támogatása és tejtermelés az újszülött táplálásához.

KULCSTERMEK

Abdukció – A középvonaltól a koronális sík mentén történő elmozdulás.

Addukció -Mozgás a középvonal felé a koronális sík mentén.

Anatómiai helyzet -Egyenes állás, lábak kissé széttárt lábakkal, karok oldalt, tenyérrel előre, hüvelykujjak a testtől távolabb mutatva.

Anterior -Előtte vagy előtte helyezkedik el.

Cirkumdukció -A flexiót, extenziót, abdukciót és addukciót ötvöző mozgás.

Mély -A test felszínétől távolabb helyezkedik el.

Distális -A végtag eredetétől távolabb helyezkedik el.

Everzió -Mozgás, amely a talpat oldalirányba fordítja.

Extenzió -Mozgás, amely kiegyenesít egy ízületet.

Flexió -Mozgás, amely hajlít egy ízületet.

Inferior -A fejkoronától távolabb helyezkedik el.

Inverzió -A talpat medialisan elfordító mozgás.

Lateral -A középvonaltól távolabb helyezkedik el.

Medial -A középvonalhoz közelebb helyezkedik el.

Organ -Egy különböző szövetekből álló szerkezet, amely speciális feladatok ellátására képes.

Sík -A testet átszelő képzeletbeli vonal vagy felület.

Posterior -Az utána vagy mögötte helyezkedik el.

Pronáció -Mozgás, amely a kezet úgy fordítja, hogy az hátrafelé nézzen.

Prone -A test arccal lefelé fekszik.

Proximal -A végtag eredetéhez közelebb helyezkedik el.

Superficial -A test felszínéhez közelebb helyezkedik el.

Superior -A fejkoronához közelebb helyezkedik el.

Supine -A test arccal felfelé fekszik.

Szövet -Hasonló sejtek csoportjai, amelyek egy adott funkció ellátására egyesülnek.

Források

KÖNYVEK

Marieb, Elaine N. Essentials of Human Anatomy and Physiology. Boston: Benjamin Cummings, 2001.

Shier, David, Jackie Butler és Ricki Lewis. Hole’s Human Anatomy and Physiology. New York: McGraw-Hill, 1999.

Snell, Richard S. Clinical Anatomy for Medical Students. Baltimore: Lippincott Williams & Wilkins, 2000.

Thibodeau, Gary A. és Kevin T. Patton. A test szerkezete és működése. St. Louis, MO: Mosby-Year Book, Inc. 1997.

Tortora, Gerard J. Introduction to the Human Body: The Essentials of Anatomy and Physiology. New York: Biological Sciences Textbooks, Inc., 1997.

ORGANIZÁCIÓK

American Association of Anatomists. 9650 Rockville Pike, Bethesda, MD 20814-3998. (301) 571-8314. <http://www.anatomy.org/anatomy>.

MÁS

The Visible Human Project. U.S. National Library of Medicine, 2001. <http://www.nlm.nih.gov/research/visible/visible_human.html>.

Stéphanie Islane Dionne