Bevezetés: Az ektopikus fókusz sikeres rádiófrekvenciás ablációja megköveteli a fokozott automatizmusú régió pontos lokalizációját. A jelenlegi lokalizációs technikák részletes elektromos térképezést igényelnek, ami időigényes és sok próbálkozással és hibával jár. Itt két új lokalizációs technikát javasolunk, amelyeket egy számítógépes szimulációban egy pacemaker lokalizálására használtunk.

Módszerek és eredmények: Javasoljuk, hogy egy ektopikus fókusz lokalizálható három vagy több intrakardiális elektróda aktivációs szekvenciájának mérésével egy ektopikus depolarizációt követően. Továbbá, az ektopikus pacemaker visszaállási válasza felhasználható az ingerlő elektróda és az ektopikus fókusz közötti távolság becslésére. Ezen elképzelések alapján egyszerű geometriai lokalizációs stratégiákat vezetünk le, és megvizsgáljuk a stratégiák érzékenységét a mérési bizonytalanságok és az elektróda elrendezések tekintetében. Lokalizációs stratégiáinkat egy, a módosított FitzHugh-Nagumo egyenletekkel leírt, gerjeszthető közegű lapban lévő pacemaker numerikus szimulációjával teszteltük. Az elektródaktiválási szekvenciákon alapuló stratégia a pacemaker régiót egy homogén izotróp lapban átlagosan 2,2 +/- 0,8 iteráció után 10-ből 10 kísérletben lokalizálta, véletlenszerű kezdeti katéterpozícióból kiindulva. Az inhomogén anizotróp lap esetében a pacemakert átlagosan 4 +/- 3 iteráció után találták meg 10 kísérletből 9-ben. Az alaphelyzetbe állításon alapuló lokalizációs stratégia 5 kísérletből 5 esetben átlagosan 1,2 +/- 0,4 iteráció után sikeresen megtalálta a pacemakert egy homogén izotróp lapban, és 5 kísérletből 5 esetben átlagosan 1,4 +/- 0,5 iteráció után lokalizálta a pacemakert egy inhomogén anizotróp lapban.

Következtetések: Egyszerű geometriai stratégiák használhatók az ektopikus fókusz lokalizálására. Bár alapvető lokalizációs stratégiáink érzékenyek az elektródák elrendezésére és a mérési bizonytalanságokra, megmutatjuk, hogy technikáink iterációja gyorsan lokalizálja a pacemakert.