Eklogit, a magmás és metamorf kőzetek kis csoportjának bármely tagja, amelynek összetétele hasonló a bazaltéhoz. Az eklogitok elsősorban zöld piroxénből (omphacit) és vörös gránátból (pirop) állnak, kis mennyiségben különböző más stabil ásványokkal – pl. rutil. Akkor keletkeznek, amikor az ilyen mafikus ásványokban gazdag vulkáni vagy metamorf kőzetek rendkívül nagy nyomásnak és mérsékelt vagy viszonylag magas hőmérsékletnek vannak kitéve. Laboratóriumi kísérletek kimutatták, hogy az eklogitok bazaltos magmából kristályosodnak ki nagyon magas nyomás alatt, amely a Föld felső köpenyének mélyebb részeiben jellemző, a köpeny pedig a kéreg és a mag közötti réteg, amely a bolygó tömegének mintegy kétharmadát teszi ki. Ezek a körülmények olyan szubdukciós zónákban fordulnak elő, ahol az óceánfenék egy kontinentális perem alá szorul – mint például a Cascadia szubdukciós zóna Észak-Amerika nyugati partjainál és a Szunda árok szubdukciós zóna az indonéziai Szumátra nyugati partjainál. Sok kutató úgy véli, hogy az eklogit a felső köpeny számos részét reprezentálja. A földkéregben az eklogitok általában xenolitok (azaz idegen zárványok) formájában fordulnak elő a magmás kőzetekben és elszigetelt, akár 100 m (328 láb) átmérőjű tömbökként a metamorf kőzetekben. Érdekes módon az eklogitok összetételükben némileg hasonlítanak a kondritos meteoritokhoz (lásd kondrit).