Jelentős bizonyítékok támasztják alá az emberi parodontális betegségek különböző klinikai formáinak létezését. Ráadásul a parodontális betegség ezen különböző formái viszonylag eltérő szubgingivális mikroflórához társulhatnak, gyakran mikroaerofil vagy anaerob Gram-negatív baktériumfajokkal. Az Eikenella corrodens egy fakultatív Gram-negatív bacilus, amely a szájüreg, a bélrendszer és a nemi szervek gyakori lakója. Úgy tűnik, hogy a szájüregben elsődleges ökológiai rése a fogászati lepedék, mind a parodontálisan egészséges egyéneknél, mind a parodontitiszes betegeknél. Az E. corrodens azonban elismert, ritkán előforduló humán patogén, amely képes extraorális fertőzéseket okozni, akár egyedüli kórokozóként, akár vegyes fertőzés részeként, a parodontális betegségek etiológiájában betöltött potenciális szerepe nem jól ismert. Az E. corrodens gyakran jelen van a parodontálisan egészséges személyek szupra- és szubgingivalis plakkjában. Keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az E. corrodens valamivel gyakoribb a parodontitiszes személyek szubgingivalis lepedékmintáiban, mint a parodontálisan egészséges egyénekben. Az E. corrodens százalékos aránya a teljes tenyészthető mikroflórában azonban nem változott a két csoport között. Az E. corrodens és a parodontális betegség közötti kapcsolat meghatározására irányuló mikrobiológiai vizsgálatok azt feltételezik, hogy ez a faj lényegében homogén, és minden törzs hasonló patogén potenciállal rendelkezik. Az E. corrodens azonban 1) változó kolóniamorfológiát, biokémiai és szerológiai reaktivitást mutat; 2) a külső membránfehérje és a lipopoliszacharid szerkezete tekintetében jelentős fenotípusos változatosságot mutat; és 3) a teljes genomiális DNS restrikciós mintázatának jelentős változatosságát. Így lehetséges, hogy az E. corrodens korlátozott számú klónja parodontális betegséggel és/vagy extraorális fertőzéssel hozható összefüggésbe, míg más törzsek viszonylag ártalmatlan kommenzálisok. Az E. corrodens mint humán parodontális patogén szerepének meghatározásához további vizsgálatokra lehet szükség, esetleg törzs-specifikus nukleinsavszondák alkalmazásával.