Egy egyszerű vérvizsgálattal hamarosan diagnosztizálni lehet a demencia két gyakori formájában – az Alzheimer-kórban és a frontotemporális demenciában (FTD) – szenvedő betegeket, és meg lehet különböztetni a kettőt.

A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem kutatói több mint 300 betegnél elemezték a vérvizsgálatot, és reményeik szerint öt éven belül az orvosi rendelőkben is elérhető lesz egy ilyen teszt.

“Ezt a tesztet végül az alapellátásban lehetne alkalmazni a memóriaproblémákkal küzdő embereknél, hogy azonosítani lehessen, kiket kell beutalni speciális központokba, hogy részt vegyenek klinikai vizsgálatokban, vagy hogy új Alzheimer-terápiákkal kezeljék őket, amint azokat engedélyezik” – mondta Adam Boxer, MD, PhD, az UCSF Memory and Aging Center neurológusa és a Nature Medicine-ben megjelent tanulmány vezető szerzője. Boxer a UCSF Weill Institute for Neurosciences munkatársa.

Jelenleg egyik betegségre sem létezik vérvizsgálat. Az Alzheimer-kór diagnózisát csak az agy PET-vizsgálatával lehet megerősíteni, ami költséges lehet, vagy egy invazív lumbálpunkcióval az agy-gerincvelői folyadék vizsgálatára.

Az új vérvizsgálat jóváhagyása esetén megkönnyítheti a szűrést és segíthet növelni a klinikai vizsgálatokra jogosult betegek számát, amelyek elengedhetetlenek a demencia megállítására vagy lassítására alkalmas gyógyszerek keresésében. Azok a betegek, akik tudják, hogy Alzheimer-kórban vagy FTD-ben szenvednek-e, jobban tudják kezelni a tüneteiket is, amelyek a két betegség esetében eltérőek lehetnek.

Az új tanulmányban a kutatók 362 58 és 70 év közötti embertől vettek vérmintát. Ezek között volt 56 Alzheimer-kórral diagnosztizált személy, 190 FTD-vel diagnosztizált személy, 47 enyhe kognitív zavarral küzdő személy és 69 egészséges kontrollcsoport.

A kutatók olyan fehérjéket kerestek a vérmintákban, amelyek a demencia árulkodó jelei lehetnek. Az egyik fehérje, a pTau181 nevű, ismert, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő betegek agyában csomókban aggregálódik. A pTau181 vérszintje nagyjából 3,5-szer magasabb volt az Alzheimer-kórban szenvedőknél, mint egészséges társaiknál. Az FTD-ben szenvedő emberek pTau181-szintje normális volt, az Alzheimer-kór hátterében álló enyhe kognitív károsodásban szenvedőké pedig közepesen emelkedett.

Amikor a kutatók két évig követték a betegeket, azt találták, hogy a pTau181 magasabb szintje gyorsabb kognitív hanyatlást jelzett előre az Alzheimer-kórban vagy enyhe kognitív károsodásban szenvedőknél.

Egy másik fehérjét, az úgynevezett neurofilamentum könnyű láncot (NfL) találták megemelkedettnek az FTD-ben szenvedő betegek vérében a többi csoporthoz képest. Az NfL normális esetben szerkezeti támaszt nyújt az idegsejtek belsejében, de az idegsejtek károsodásakor kiszivároghat a vérbe.

Egy másik fehérje, az amiloid szintén felhalmozódik az Alzheimer-kóros betegek agyában, és a PET-vizsgálat alapját képezi. A kutatók azonban azt találták, hogy a vér amiloidszintje kevésbé pontos mutatója a demenciának, mint a pTau181 szintje.

A kutatók szerint az új vérvizsgálat a jelenlegi PET-vizsgálatokhoz és lumbálpunkcióhoz hasonló pontossággal különbözteti meg az Alzheimer-kórt az FTD-től, de olcsóbb és egyszerűbb lenne. A lumbálpunkcióval mind az amiloidot, mind a taut vizsgálni lehet az agy-gerincvelői folyadékban.

Az Alzheimer-kór 5,8 millió amerikait érint, és a demenciás esetek mintegy kétharmadát teszi ki. Az FTD az agyi rendellenességek széles csoportját foglalja magában, amely gyakran az agy homlok- és halántéklebenyének degenerációjával jár együtt. Az FTD kevesebb embert érint, de gyakran korábban kezdődik, és a demencia leggyakoribb formája a 60 év alattiak körében.