A WHO 1948-ban az egészséget “a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapotaként, és nem csupán a betegség hiányaként” határozta meg. Az egészség a személy testének felépítése és működése, valamint a betegség vagy tünetek jelenléte vagy hiánya (egészségi állapot); tünetei és az, hogy mit tud és mit nem tud tenni, azaz az állapot milyen mértékben befolyásolja a személy normális életét (életminőség).

Az egészségügy a betegségek megelőzése, kezelése és kezelése, valamint az egészség megőrzése az egészségügyi szervezetek és szakemberek által nyújtott szolgáltatások révén. Magában foglal minden olyan árut és szolgáltatást, amelynek célja az egészség előmozdítása, beleértve “a megelőző, gyógyító és palliatív beavatkozásokat, akár egyénekre, akár populációkra irányulnak”.

A) Az egészségi állapot mérése

Az egészségi állapotot patológiai és klinikai mérésekkel lehet mérni, és általában a klinikusok figyelik meg, vagy műszerekkel mérik.

A betegség mérésének típusai közé tartoznak:

• Tünetek – vérnyomás, hőmérséklet, röntgen, daganat mérete
• Tünetek – betegségspecifikus ellenőrző listák
• Co-morbiditás – Charlson index, ICED- a társbetegségek indexe (a betegség súlyosságát és a funkcionális súlyosságot is vizsgálja), mellékhatások – fájdalom, vérzés, újrafelvétel, szövődmények (pl.pl. a Clavien-Dindo műtéti komplikációk osztályozása).

A legjobb mindig egy meglévő, kipróbált és tesztelt mérőszámot használni, ahelyett, hogy új mérőszámot találnánk ki. Használjon olyan meglévő, standardizált mérőeszközt, amelynek megbízhatósága, érvényessége és válaszkészsége bizonyított. Az intézkedések értékelésénél a következő kritériumokat kell alkalmazni:

Pszichometriai kritériumok

• Akceptálhatóság – egy mérőeszközön belül kell lennie egy olyan tartománynak, ahol nincs alsó vagy felső határ torzítás
• megbízhatóság – teszt-újratesztelés (a tesztelés és az újratesztelés ugyanazt a pontszámot adja), inter-rater (2 személy, akik külön-külön értékelnek valakit, ugyanazt a pontszámot adják – a Kappa statisztikával* mérve), belső konzisztencia (Cronbach-alfa – amikor kérdések sorozatát használják valaminek a mérésére, pl.: a Cronbach-alfa.pl. az Oxford Hip Score, a válaszok pontszámait gyakran egy skálán adják meg, és összeadva egyetlen teljes számértéket kapnak. A skáláknak belső konzisztenciával kell rendelkezniük, azaz a tételeknek ugyanazt kell mérniük. A Cronbach-alfa a skála belső konzisztenciájának értékelésére szolgáló együttható. )
• Validitás – érzékenység (a betegséggel rendelkezők helyes azonosítása) és specificitás (a betegséggel nem rendelkezők helyes azonosítása)
• Rezisztencia – az a mérték, amelyben egy mérőeszköz képes a klinikailag értelmezhető változások kimutatására.

*A kappa statisztika az osztályok közötti megbízhatóságot méri. Kappa = (megfigyelők közötti megfigyelt egyezés % – csak véletlenszerűen várható egyezés %) / (100% – csak véletlenszerűen várható egyezés %).

GYakorlati kritériumok

Ha az intézkedést rutinszerű használatra szánják a klinikai gyakorlat részeként:

• Az intézkedésnek megfelelőnek/relevánsnak kell lennie
• Az intézkedésnek rövidnek és egyszerűen kezelhetőnek kell lennie
• Megvalósítható a rutinszerű használat.

Ha nem lehetséges egy meglévő intézkedés használata, a következő legjobb megoldás egy meglévő intézkedés adaptálása, azonban azt az új körülmények között újra kell értékelni a megbízhatóság, érvényesség és válaszkészség szempontjából. Ellenkező esetben egy új mérőeszközt kell kidolgozni és értékelni a megbízhatóság, érvényesség és válaszkészség szempontjából.

A teszt megbízhatóságát javító tényezők közé tartoznak:

• A megfigyelők képzése
• A terminológia, a kritériumok és a protokollok egyértelmű meghatározása
• A technikák rendszeres megfigyelése és felülvizsgálata
• Az eltérések okainak azonosítása és az ezekre való reagálás.

A validitást növelő módszerek közé tartoznak:

• A klinikai információk gyűjtésének strukturált és standardizált eljárásai
• A pontozás és értelmezés standardizált protokolljai
• A jól felépített eszközök használata (pl. dokumentált megbízhatósággal és érvényességgel)
• megfelelő jelentések készítése az információkról.

Az érvényesség és a megbízhatóság közötti kapcsolat

Mi lehet érvényes egy csoport vagy egy populáció esetében, nem biztos, hogy az egy egyén esetében is az egy klinikai környezetben. Ha a teszt megbízhatósága vagy megismételhetősége gyenge, akkor a teszt érvényessége is gyenge lehet egy adott egyén esetében.

B) Az életminőség mérése

Az életminőség az egyén reményei és elvárásai és az egyén jelenlegi tapasztalata közötti különbség mérése. Az egészséggel kapcsolatos életminőség elsősorban azokkal a tényezőkkel foglalkozik, amelyek az egészségügyi szolgáltatók és az egészségügyi ellátórendszerek befolyási körébe tartoznak.

• Az egészséggel kapcsolatos életminőség mérése történhet a beteg közvetlen megkérdezésével vagy különböző eszközökkel.
• Az egészséggel kapcsolatos életminőség mérése alkalmazható különböző betegségtípusokra, orvosi kezelésekre és demográfiai/kulturális csoportokra, vagy csak bizonyos betegségekre, beavatkozásokra vagy népességcsoportokra vonatkozhat. A népesség- vagy betegségspecifikusak, miközben nagyon is relevánsak az adott betegségben szenvedő népesség vagy emberek számára, megnehezítik az összehasonlítást az általános népességgel (akik nem szenvednek az adott egészségügyi problémában). Ha az ilyen összehasonlítás fontos, hasznosabb lehet egy általános eszköz. Az általános és a specifikus eszközök egymással együtt is használhatók.
• AHRQoL-mérések azért hasznosak, mert megállapíthatják a betegeket érintő problémák körét, felismerhetik a folyamatban lévő problémákat, amelyek egyébként esetleg elkerülnék a figyelmet, és előrejelezhetik a kezelés sikerét.
• AHRQoL-mérések kombinálhatók az adott egészségi állapotban eltöltött idő mérésével, hogy minőséggel korrigált életéveket (QALY) képezzenek – további részletekért lásd az egészséggazdaságtan fejezetet.

A HRQoL mérésére szolgáló általános eszközök közé tartoznak:

• Short form (SF)-36
• WHOQOL
• EuroQoL (EQ5D)
• Nottingham health profile (NHP)
• Sickness Impact Profile (SIP)

Az SF-36 eszköz széles körben használt eszköz, amely egy 36 tételes, önkitöltős kérdőívből áll. Az eszköz 8 egészségügyi dimenzióra vonatkozó pontszámot és 2 összefoglaló pontszámot generál, és jelenleg arany standard mérésként elfogadott. Az eszköz több nyelven is elérhető, és világszerte elterjedt és elfogadott.

A betegségspecifikus eszközök közé tartoznak:

• Asthmás életminőségi kérdőív – ez 32 tételből áll, amelyek négy dimenzióból álló pontszámokat eredményeznek a tevékenységkorlátozással, a tünetekkel, az érzelmi funkcióval és a környezeti kitettséggel kapcsolatban
• A 2009 áprilisától kötelező PROMS – PROMS-mérések a csípő- és térdprotézisre és a visszerekre (lásd “A szolgáltatások megfelelősége és megfelelősége, valamint a fogyasztók és szolgáltatók általi elfogadhatósága” és http://content.digital.nhs.uk/proms).
• Mental health measures, such as the Warwick Edinburgh score (https://warwick.ac.uk/fac/med/research/platform/wemwbs/)

A népességspecifikus eszközök közé tartoznak:

• The Child Health and Illness Profile/CHIP – a népességspecifikus eszközöket úgy tervezték, hogy azok megfeleljenek bizonyos demográfiai csoportoknak, például a gyermekeknek vagy az időseknek. A CHIP az elégedettség, a kényelem, az ellenálló képesség, a kockázatkerülés és a teljesítmény öt területét tartalmazza.

C) Az egészségügyi ellátás mérései

Az egészségügyi ellátás teljesítményének mérését a “A kínálat és a kereslet mérése” és a “Tanulmánytervezés a szolgáltatások hatékonyságának, eredményességének és elfogadhatóságának értékelésére, beleértve az egészségügyi ellátás szerkezetének, folyamatának, szolgáltatásminőségének és eredményének mérését” című fejezetekben már részletesen ismertettük. Ezek közé tartozhatnak:

• Páciensek elégedettsége és tapasztalatai, valamint a betegek által bejelentett eredmények mérése. Számos kipróbált és bevált betegfelmérés létezik az elégedettség és a tapasztalatok rögzítésére, ahogyan azt a Care Quality Commission és a Picker Institute is használja a nemzeti teljesítményfigyelésben.
• Az egészségügyi ellátás minősége a folyamat és a kimenet szempontjából is mérhető, mint például az iránymutatások, a legújabb bizonyítékok és a kezelés és a beutalás kritériumainak végrehajtása. Emellett a minőséget külső szervezetek is értékelhetik, mint például a Care Quality Commission a monitoring és ellenőrzési folyamatokon keresztül, valamint a Monitor.
• Az egészségügyi szervezetek mennyiségét vagy termelékenységét (betegforgalom, ágykihasználtság és várakozási idő) gyakran használják.
• A pénzügyi teljesítményt ma már az egészségügyi ellátás teljesítményének kulcsfontosságú szempontjának tekintik.

• Az Egészségügyi Világszervezet jelentése. (2000). “Miért fontosak az egészségügyi rendszerek?”. WHO.
• JM Bland, DG Altman, Statisztikai jegyzetek: BMJ 1997;314(7080):572 (február 22.),
• Fayers PM, Machin D. Quality of life: assessment, analysis and interpretation. Chichester: Wiley, 2000.