Értékelés | Biopszichológia | Összehasonlító | Kognitív | Fejlődés | Nyelv | Egyéni különbségek | Személyiség | Filozófia | Szociális |
Módszerek | Statisztika | Klinikai | Oktatási | Oktatási | Ipari | Szakmai tételek | Világpszichológia |

Klinikai:Megközelítések – Csoportterápia – Technikák – Problématípusok – Szakterületek – Taxonómiák – Terápiás kérdések – Az ellátás módjai – Modellfordítási projekt – Személyes tapasztalatok –

Az echopraxia olyan viselkedési zavar, amelyben egy másik személy cselekedeteinek önkéntelen ismétlése vagy utánzása történik. Az echoláliához, a hangok és a nyelv önkéntelen ismétléséhez hasonlóan ez is az echofenoménák (“automatikus utánzó cselekvések kifejezett tudatosság nélkül”) közé tartozik. Régóta a Tourette-szindróma egyik fő jellemzőjeként ismerik el, és komplex ticnek tekintik, de előfordul autizmus spektrumzavarokban, skizofréniában és katatóniában, afáziában, valamint a startle reflexet érintő rendellenességekben, mint például a Latah. Az echopraxiát homloklebeny-károsodásban, epilepsziában, demenciában és autoimmun rendellenességekben szenvedő egyéneknél is megfigyelték; az echopraxia és e rendellenességek okai és az echopraxia közötti kapcsolat nem tisztázott.

A kifejezés etimológiája az ógörögből származik: “ἠχώ (ēkhō) a ἠχή (ēkhē “hang”) és a πρᾶξις (praksis, “cselekvés, tevékenység, gyakorlat)” szóból.

Jellemzők

Az echopraxia egy megfigyelt cselekvés önkéntelen tükrözése. Az utánzott cselekvések az egyszerű motoros feladatoktól, mint például a telefon felvétele, egészen az erőszakos cselekvésekig, mint például egy másik személy megütése, terjedhetnek.

A fizikai és verbális cselekvések utánzása és utánzása kritikus fontosságú a korai fejlődés szempontjából (két-három éves korig), de amikor ezek a viselkedések inkább reakciókká válnak, mint a tanulás eszközévé, akkor echopraxiának (másoló viselkedésnek) tekintjük őket.

Okok és patofiziológia

Az echopraxia a Tourette-szindróma tipikus tünete, de az okok nem jól tisztázottak.

Az egyik hosszas viták tárgyát képező elméleti ok a tükörneuron-rendszer (MNS), az agy alsó homlokgyrusában (F5 régió) található neuroncsoport szerepe körül forog, amely befolyásolhatja az utánzó viselkedést, de nem születtek széles körben elfogadott neurális vagy számítási modellek annak leírására, hogy a tükörneuronok aktivitása hogyan támogatja az olyan kognitív funkciókat, mint az utánzás.

Diagnózis

Az echopraxia diagnosztizálására nincs hivatalos teszt. Ötévesnél idősebbeknél könnyebb megkülönböztetni, mivel a fiatalabb gyermekek gyakran utánozzák mások cselekedeteit.

Az utánzás két típusra osztható: utánzó tanulás és automatikus utánzás. Utánzásos tanulásról akkor beszélünk, amikor egy személy tudatosan utánoz egy megfigyelt cselekvést, hogy megtanulja az adott cselekvés mögötti mechanizmust, és maga is elvégezze azt. A csecsemők nem sokkal a születés után kezdik másolni a mozdulatokat; ez a viselkedés hároméves kor körül kezd csökkenni. Ezt megelőzően nem lehet echopraxiát diagnosztizálni, mert nehéz különbséget tenni az utánzó tanulás és az automatikus utánzás között. Ha az utánzó viselkedés a csecsemőkoron túl is folytatódik, akkor echopraxiának tekinthető.

Az echopraxia könnyebben elkülöníthető idősebb egyéneknél, mert viselkedésük a korábbi viselkedésekhez viszonyítva megkülönböztethető. Arról számolnak be, hogy kontrollálhatatlan késztetést éreznek egy cselekvés végrehajtására, miután látták azt végrehajtani. Az automatikus viselkedés időnként egészséges felnőtteknél is előfordul (például ha valaki megfigyeli, hogy valaki ásít, ő is ugyanezt teszi); ezek a viselkedések nem számítanak echopraxiának.

Ha az egyén echopraxiájának oka homloklebeny-károsodás, a tünetek csak hónapokkal vagy évekkel az eset után jelentkezhetnek. Ez megnehezíti az ok meghatározását, ha a beteg nem emlékszik olyan korábbi eseményre, amelyben frontális lebenykárosodás következhetett be.

Lásd még

• Latah

Ez az oldal a Wikipédia Creative Commons licencelt tartalmát használja (szerzők megtekintése).

.