A harmonikus szike egy olyan orvosi berendezés, amelyet a sebészeti eljárásokban az acélszike vagy az elektrosebészeti diatermia alternatívájaként használnak. Ultrahangos technológiával vágja a szöveteket, miközben egyidejűleg lezárja a vágás széleit. A rendszer általában egy kézben tartott ultrahangos jelátalakítóból, generátorból, kézi kapcsolóból, lábpedálból és a vágóeszközként szolgáló szikéből áll.
A műszer hasonló a sebészeti diatermiához, de a szószólók szerint jobb, mivel vastagabb szöveteket is át tud vágni, kevesebb füstöt képez, és nagyobb pontosságot biztosíthat. A harmonikus szike azonban nem olyan könnyen manőverezhető, és hosszabb ideig tart a szövetek vágása és koagulálása. Továbbá, míg a sebészeti diathermia bármikor használható a vérző szövetek megalvasztására, a Harmonikus szike csak akkor alvad meg, amikor vág.”
A “Harmonikus szike” kevesebb oldalsó hőkárosodást okoz, mint a “Sebészeti diathermia”.
Míg a Sebészeti diathermia elektromos áram (és hőtermelés) révén fejti ki hatását, addig a Harmonikus szike rezgés útján vág. Maga a szike felülete a 20 000 Hz és 60 000 Hz közötti tartományban rezegve vágja át a szöveteket. A rezgés átvágja a szövetet, és hő helyett a fehérjék denaturációjával zárja le azt. Jó analógia a tojásfehérje felverése; a fehérje denaturálása hő helyett rezgéssel történik.
A harmonikus szikével végezhető orvosi eljárások közé tartozik a pajzsmirigy-eltávolítás, tüdőbiopszia, laparoszkópos cisztadekortikáció, mandulaműtét és nőgyógyászati rák. Sok plasztikai sebész is úgy találta, hogy jobb rendszer a plasztikai műtétek, például arcfelvarrás, mellkisebbítés, mellnagyobbítás vagy hasplasztika elvégzéséhez.
Az évek során leírt különböző mandulaműtéti technikák között szerepel a guillotine kimetszés, a tompa metszés, a bipoláris diatermikus metszés, a lézeres metszés és a bipoláris ollós technika. Az ultrahangos harmonikus szikét az elmúlt években urológiai, mellkasi, májgyógyászati, laparoszkópos és nőgyógyászati beavatkozásokban használták, de a fül-orr-gégészetben való alkalmazásáról nem számoltak be széles körben.
A mandulaműtét közel 2000 éve ismert sebészeti eljárás. Az első eseteket Celsus már Kr. u. 50-ben leírta. Még a 20. század elején is úgy vélték, hogy a mandulagyulladást különböző szisztémás betegségek (pl. reumás ízületi gyulladás) okozzák. A mandulaműtét hívei az eljárást olyan állapotok kezelésére is kezdték alkalmazni, mint a szellemi visszamaradottság és az anorexia, illetve egyszerűen az általános egészségi állapotot elősegítő intézkedésként. A mandulaműtét és adenoidectómia iránti lelkesedés talán a legnagyobb lelkesedést Oroszország egyes közösségei mutatták, ahol az állami iskolák épületeiben iskolások egész csoportjain végeztek nagyszabású műtéteket.
A tonsillektómia csökkenése a növekvő népesség ellenére úgy tűnik, az antimikrobiális terápia fejlődésének, a sebészeti beavatkozás határozottabb kritériumainak és az orvosok részéről a költség-kockázat-haszon megfontolások fokozott tiszteletben tartásának tulajdonítható.
A tonsillektómia indikációi számosak. A legelterjedtebbek közé tartoznak: visszatérő fertőzések; obstruktív alvási apnoe; peritonsilláris tályog visszatérő mandulagyulladással; rosszindulatú daganat vagy rosszindulatú daganat gyanúja; és lázas görcsöket okozó mandulagyulladás. Az 1960-as évek végéig a mandulaműtéteket hideg sebészi metszéssel végezték, ahol a mandulát tompa és éles metszéssel távolítják el a kapszula síkjából. Az 1970-es években sok sebész úgy találta, hogy a forró elektrokauter biztonságos, könnyen elvégezhető, és jól kontrollálható az intraoperatív vérzés. Valójában a monopoláris elektrokauteres disszekció ma az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás.
Az innováció és a kutatás folyamatosan javítja a tonsillektómia hatékonyságát, biztonságát és költségeit. Az egyik ilyen innováció az ultrahangos harmonikus szike, amelyet 1993-ban vezettek be (Ethicon Endo-Surgery), és amely egyre népszerűbbé válik mandulaműtéti eszközként.
A harmonikus szike számos sebészeti eljárásnál, többek között az epehólyag-eltávolításnál, a bélrezekciónál és az adhesiolízisnél is értékes eszköznek bizonyult. Az eszköz minimalizálja az oldalsó termikus szövetkárosodást. Szinte nincs szükség eszközcserére. A harmonikus szike növekvő népszerűségének oka, hogy állítólag kevesebb posztoperatív fájdalommal, valamint a szájon át történő táplálkozáshoz és a rendszeres tevékenységekhez való korábbi visszatéréssel jár együtt.