Köszöntöm önöket a “Eat the Rich” című rovatomban, ahol Claire Rich vagyok. Elsőéves vagyok, aki jog, történelem és társadalom szakra készül, mellékszakirányként pszichológiával. Ez a rovat egy sor társadalmi igazságossági kérdést fog vizsgálni, beleértve a faji, osztálybeli, nemi, szexuális stb. kérdéseket, és azt, hogy ezek hogyan befolyásolják a “Vandy-élményt”. Elsőévesként folyamatosan élek, tanulok és belenövök ebbe az egyetembe, és az új tapasztalataimat bele fogom kötni ebbe a rovatba.
Mielőtt belemerülnénk a dolgokba, gondoltam, foglalkozom a rovatom nevének következményeivel. Az “Egyél gazdagokat” kifejezést általában Jean Jacques Rousseau-nak, a híres politikai filozófusnak és a francia forradalom vezéralakjának tulajdonítják. Az eredeti idézet így hangzik: “Amikor az embereknek már nem lesz mit enniük, akkor megeszik a gazdagokat.” A “gazdagok”, akikre Rousseau utalt, a hatalom birtokosai voltak. Abban az időben ez XVI. Lajos királyt és az arisztokrácia többi tagját jelentette. Míg az uralkodók csillogó életet éltek, a köznép azért küzdött, hogy penészes kenyérrel etesse a családját. Franciaország lakosságának kilencvennyolc százaléka a harmadik rendhez, a legalsó osztályhoz tartozott. A harmadik rend hatalmas mérete ellenére tagjai alig vagy egyáltalán nem képviseltették magukat a kormányban. Végül az éhínség, az alultápláltság és a képviselet nélküli adózás évei után a harmadik rend 1789-ben fellázadt.
A kifejezés a 21. században tért vissza, mivel az Egyesült Államokban drámaian megnőtt a jövedelmi egyenlőtlenség. A Pew Research szerint “a vagyoni különbség Amerika leggazdagabb és szegényebb családjai között 1989 és 2016 között több mint kétszeresére nőtt”. A COVID-19 válság kezdete óta csak Jeff Bezos 23 milliárd dollárral gyarapodott. Eközben több mint 185 000 ember halt meg és 40 millió ember vesztette el a munkáját, a szegénységi küszöb alatt élők pedig magasabb halálozási és munkanélküliségi rátával küzdenek. Az “Egyétek meg a gazdagokat” kifejezés újra megjelent progresszív körökben, mint válasz ezekre a folyamatos dinamikákra.
A közösségi oldalakon, mint például a TikTok és a Twitter, a #eattherich hashtag egyre népszerűbbé vált. A TikTok-on szeptember 14-én 185,3 millió megtekintéssel rendelkezik. Ezeket az osztályharcos érzelmeket politikai tüntetéseken keresztül az utcára is kivitték. George Floyd halálát követően Beverly Hillsben a tüntetők “Egyétek a gazdagokat” skandálással vonultak az utcára. Az a tény, hogy a Black Lives Matter (Fekete életek számítanak) tüntetésen ezt a kifejezést használták, mutatja annak interszekcionalitását. Végeredményben az “Eat the Rich” nem csak az osztályharcokkal foglalkozik; az Egyesült Államokat sújtó problematikus, de tartósan fennálló hatalmi dinamikával foglalkozik.
Bár nemzetünk igazságtalanságai nem a penészes kenyérrel kapcsolatosak, a francia forradalom retorikája a mai napig fennmaradt. Amikor e rovat nevén gondolkodtam, olyan kifejezést kerestem, amely az Egyesült Államokban töltött időm alatt tapasztalt hatalmas hatalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozik. Számomra az “Eat the Rich” pontosan ezt teszi. Míg gyakran az osztályharcra asszociálnak, én a kevésbé kiváltságosok felemelkedésére asszociálok. Ez a kifejezés a hatalmon lévőkkel való szembeszállást és a kevésbé szerencsések érdekében történő felelősségre vonást jelenti. Ahogy a Beverly Hills-i tüntetésen is látható, az “Eat the Rich” erőt ad a kevésbé kiváltságosoknak, hogy harcoljanak az elnyomás ellen, legyen az osztályharc, rasszizmus, szexizmus vagy más igazságtalanság. Szerintem ez az, amiről a társadalmi igazságosság szól.