A Tóra szövege a közös alap közted és a hallgatóid között. Feltételezik, hogy találsz valamit abban a szövegben, amit érdemes meghallgatniuk. Nem azt várják, hogy megtudják, mi a politikai helyzet Izraelben, vagy mi volt a múlt héten a New York Review of Booksban. Azt sem várják el, hogy olyan módon magyarázd a Tórát, amely egyáltalán nem egyezik a hagyományról alkotott képükkel. Azt várják, hogy néhány régi gondolatot vagy ismert verset új módon halljanak, ami felfrissíti a zsidó életüket.

Ez azt jelenti, hogy nem fordíthatsz meg egy szöveget a feje tetejére azzal, hogy például azt tanítod, hogy Ézsau vagy Amalek , valami érdekes okból, amit most fedeztél fel, nagyszerű fickók. Megállapíthatod, hogy József önző, és hogy Dávidnak komoly személyes hibái vannak; a Tóra tudja ezt, és egyetért veled.

De nem jelentheted ki, hogy Góliát egy félreértett hős, vagy hogy ésszerűtlen szegény fáraót pikkelni, aki valójában kedves és szelíd ember volt – legalábbis hacsak nem akarod elidegeníteni a hallgatóidat. A Biblia szereplőinek és eseményeinek hagyományos értelmezésén belül kell dolgoznod, még ha lazán is. Egy d’var Tóra, bár tanulást és kihívást jelent a hallgató számára, rituális jellege is van. Bizonyos szinten kényelmet kell nyújtania.”

Nem mindenki fogadja el ezt a tételt. Van egyfajta, gyakran tapasztalatlan ember, akinek a többi zsidó feldühítése örömforrás. Általában kijelentik, hogy mennyire örülnek annak, hogy másokat gondolkodásra késztetnek. Ahelyett, hogy a Tórára hívnák fel a figyelmet, ami a megfelelő feladat lenne, valójában saját magukra hívják fel a figyelmet. Akiknek az ilyen szónokokat kell hallgatniuk, mindig hiányérzetük lesz.”

Próbálj meg nem elragadtatni magad a következtetéseiddel, bármilyen okosak is legyenek azok. Általában jobban jársz, ha szerényen fogalmazod meg az állításaidat. A miénk egy nagyon hosszú és összetett hagyomány, és nagyon kevés olyan tétel van, amelyet sok minősítés nélkül egyenesen ki lehet mondani. Minden olyan mondat, amely azzal kezdődik, hogy “A judaizmus azt tanítja, hogy…”, valószínűleg kissé idegessé kell tennie a hallgatóságát. Kevésbé nagyképű és őszintébb, ha azt jegyzed meg, hogy “X rabbi azt tanítja, hogy…” vagy: “Lehetséges a szöveget a következő módon értelmezni.”

Ha nem szövegből, hanem jegyzetekből tudsz beszélni, a d’var Tórádnak olyan frissessége lesz, ami egy olvasott szövegből nem származhat. Az egyik lehetőség egy kartonlap, amelyen legfeljebb öt különálló, egy-egy soros bejegyzés van.”

A tömörség dicsérete

De sokkal jobb egy felolvasott szöveg, mint a hanyagság vagy a túl hosszú beszéd. A szószátyárság és a blöff általában ugyanannak a csomagnak a része. A nem megfelelő felkészültség az egyik leggyakoribb ok, amiért az emberek túl hosszan beszélnek. Általában több munkát jelent röviden fogalmazni. De még ha a rövidsége nem is az alaposság vagy a bölcsesség eredménye, egy rövid rossz beszédet mindig jobban értékelnek, mint egy hosszút. Továbbá minél kétesebb a módszertan, annál rövidebbnek kell lennie a megjegyzéseinek. Lehet, hogy mindenki számára tökéletesen nyilvánvaló, hogy egy snuff-dobozzal blöffölsz, de az emberek elnézőbbek lesznek, ha a beszéded rövid.

Szinte nem létezik túl rövid d’var Tóra. Ne félj még az egysorosoktól vagy a parasza két-három versének gyors betekintésétől sem. Ha össze tudod akasztani őket, annál jobb, de ha nem megy, az nem komoly. Valamiért a hármas csoportok gyakran jól működnek, és bizonyos megnyugtató szimmetriát biztosítanak. Ha három pontot tudsz mondani, vagy három példát tudsz mondani, a d’var Tórád teljesnek fog tűnni, függetlenül attól, hogy mennyire rövid.

Ha az általad előadott anyag kellően szuggesztív, semmi rossz nincs abban, ha hagyod, hogy az emberek fejben befejezzék, amit mondasz. Több növény pusztult el a túlöntözéstől, mint a szomjúságtól, és több zsidót fordítottak el a túl hosszú előadások, mint a túl rövid vagy túl szuggesztív előadások.

Véleményem szerint nem szükséges, hogy egy d’var Tóra túlzottan komoly legyen. Nem kell stand-up komikusnak lenni, de egy csipetnyi fintor ritkán nem árt. A szelíd humor, ha nem viszed túlzásba, segít a hallgatóidat a te oldaladra állítani. Készségesebbé teszi őket arra, hogy meghallgassák a többi mondanivalódat.

Ha igazán kezdő vagy az ilyesmiben, a d’var Tóra megtartása félelmetes élmény lehet. A hallgatóid nem akarják ezt tudni. Fedd el a félelmeidet, amennyire csak tudod, és segíts az előtted ülőknek megnyugodni. Ha tudják, hogy biztos kezekben vannak, jobban fognak hallgatni.”

Vízre vetetted a kenyeredet

Tudnod kell a d’var Tóra adásának egy fontos aspektusáról, amely meglehetősen nyugtalanító. Nagyon keményen dolgozhatsz egy előadáson, csak hogy aztán rájöjj, hogy süket fülekre talál. Másfelől viszont aznap reggel összedobhatsz valamit, és felfedezheted, hogy az megmenti valakinek a lelkét.

Nem kicsit zavaró, ha egy házaspár 10 évvel később elmondja neked, hogy ez vagy az a d’var Tóra, amit te adtál, megváltoztatta az életük irányát, megmentette a házasságukat, vagy meggyőzte a fiukat, hogy térjen vissza a zsidó élethez.

Lehet, hogy nem emlékszel arra, kik ők, vagy hogy mit mondtál, még ha biztos is vagy benne, hogy nem lehetett az, amit hallottak. Azért említem ezt, mert a Tóra tanítása valódi felelősség. Az emberek gyakran eléggé nyitottak és sebezhetőek egy sábát reggelén. Ha egyszer elküldöd a szavaidat, soha nem tudhatod, hogy az emberek milyen hasznát veszik majd. Ezért győződj meg róla, hogy azok a szavak azok, amiket mondani akarsz.”

A d’var Tóra adása nem elsősorban a saját egód táplálását kell, hogy szolgálja, bár az is lehet, hogy ezt teszi. ez egy szent cselekedet elvégzésére tett kísérlet kell, hogy legyen, és ebben a kontextusban kell előkészületeket tenned. Ha ezt szem előtt tartod, személyes örömöt és növekedést találhatsz az erőfeszítéseid melléktermékei között. Még az is lehet, hogy nagyszerű Tóra-tanítóvá válsz.”

A The Kosher Pig and Other Curiosities of Modern Jewish Life (Torah Aura Productions) című könyv engedélyével nyomtatva. Az esszé, amelyből ez a cikk kivonata, a “Hogyan adjunk D’var Tórát” eredetileg a New Traditions című folyóiratban jelent meg, amelyet a National Havurah Committee ad ki.