Újabb versenyző van a “legnagyobb dinoszaurusz” címért, a Dreadnoughtus impozáns névvel, de még vezető felfedezője is azt mondja, hogy a méret nem minden. Ami leginkább számít, az az argentin titanoszaurusz csontvázának teljessége – ami segíthet a tudósoknak megfejteni, hogyan éltek ezek az ősi szörnyek, és nem csak azt, hogy mekkorák voltak.

“Ez nyújtja számunkra az eddigi legjobb ablakot ezeknek a szupermasszív szárazföldi állatoknak az anatómiájába és biológiájába” – mondta Kenneth Lacovara, a Drexel Egyetem paleontológusa az NBC Newsnak. Lacovara a Scientific Reports című folyóiratban csütörtökön megjelent, a leletről szóló tanulmány vezető szerzője.

A Dreadnoughtus schrani a 20. század eleji óriás csatahajókról kapta a nevét (valamint Adam Schran vállalkozóra utal, aki segített finanszírozni a kutatást). A növényevő dinoszauruszok nem voltak akkorák, mint a dreadnoughtok, de mindenképpen a késő kréta korszak legnagyobb csatahajói közé tartoztak, körülbelül 77 millió évvel ezelőtt.

Lacovara és kollégái becslése szerint a lény körülbelül 26 méter hosszú volt, 9 méter magas, és körülbelül 65 tonna (59 tonna) súlyú. Ez a súly egy tucat elefántnak vagy hét tirannoszaurusznak felel meg. A Dreadnoughtus mikroszkopikus csontszerkezetének elemzése pedig arra utal, hogy még nagyobb lehetett. “Amikor meghalt, még mindig növekedett” – mondta Lacovara.

Szóval ez volt a világ legnagyobb dinoszaurusza? Ezt a kérdést feltenni jó módja annak, hogy vitát kezdjünk. Egyes kutatók szerint nagyobb dinoszauruszok fosszíliáival is találkoztak már, az Argentinosaurus súlyát 70-90 tonnára becsülik. Májusban egy másik paleontológuscsoport arról számolt be, hogy egy olyan dinoszaurusz csontjait találták meg, amely szerintük nagyobb volt, mint az Argentinosaurus.

Lacovara szerint ezek a becslések csupán néhány csonton alapulnak, vagy olyan elemzéseken, amelyeket még nem vizsgáltak felül. Ezzel szemben a Dreadnoughtus méretére és súlyára vonatkozó becslés több mint 100 különálló elem mérésén alapult, beleértve a farokcsigolyák nagy részét, egy méteres nyakcsigolyát, számos bordát és a mellső és hátsó végtagok majdnem összes csontját.

A kutatók a csontváz teljes csontkészletének mintegy 45 százalékát tárták fel, ami a koponya alatt talált csonttípusok 70 százalékát jelenti (például egy bal bordát a tükörképes jobb borda nélkül). Ugyanennek a fajnak egy kisebb, kevésbé teljes csontvázát is megtalálták a helyszínen, Argentína déli Patagónia régiójában, egy 2005 és 2009 között végzett ásatássorozat során.

A kutatók kulcsfontosságú méréseket végeztek a nagyobb dinoszaurusz combcsontján (femur) és felkarcsontján (humerus), ami a 65 tonnás súlybecsléshez vezetett. Lacovara szerint egyetlen más, ilyen módon mért dinoszauruszt sem ítéltek még ilyen nagynak. Más dinoszauruszok is lehettek nagyobbak. Csakhogy a bizonyítékok nem olyan szilárdak, legalábbis Lacovara szerint.

“Azt mondhatom, hogy ez a legnagyobb szárazföldi állat, amelyhez magabiztosan tudunk számot rendelni” – mondta. “Nem mondhatom magabiztosan, hogy nálunk van a legnagyobb szárazföldi állat.”

A méretről szóló vitán túlmutatva Lacovara szerint a Dreadnoughtus csontvázának viszonylagos teljessége, valamint a csontok “kiváló” megőrzése segít a paleontológusoknak finomítani a szupernagy dinoszauruszokról alkotott képüket. A kialakuló kép máris más, mint amire Lacovara és kollégái számítottak.

“A farka rövidebb volt, mint vártuk, a nyaka pedig hosszabb, mint vártuk” – mondta. “A farka izmosabb volt, mint vártuk.”

A kép kiteljesítése érdekében Lacovara csapata lézeres felvételeket készített minden csontról, és a háromdimenziós képeket betáplálta egy számítógépbe. A kutatók ezekkel a virtuális háromdimenziós csontokkal, valamint virtuális izmokkal játszanak, hogy kitalálják a Dreadnoughtus masszív vázának biomechanikáját.

Háromdimenziós nyomtatókkal egytizedes méretarányú modelleket is készítenek a dinoszaurusz csontvázáról, és a Drexel egyik robotikusával együttműködve manipulálják a modelleket. “Valós értelemben tesztelhetjük ezeket a modelleket az ízületi mozgásról” – mondta Lacovara.”

A kutatók még a 3D-s szkenneléseiket is szabadon hozzáférhetővé teszik az interneten PDF-fájlokként, így a világon bárki letöltheti a Dreadnoughtus csontjainak virtuális másolatait. “Izgatott vagyok emiatt, mert ez része a nyílt hozzáférésű mozgalomnak, amely valóban demokratizálja a tudományt” – mondta Lacovara.

Azzal egy időben Lacovara csapata megpróbálja demineralizálni a fosszilis csontok egy részét, és elegendő ősi fehérjét kinyerni a szekvenáláshoz, ahogyan más kutatók tették a Tyrannosaurus rex csontjaival. Bár még túl korai lenne beszámolni arról, hogy ez az erőfeszítés milyen eredménnyel járt, “azt mondhatom, hogy ígéretes adatokhoz jutunk” – mondta Lacovara.

A kutatók már most elkezdtek következtetéseket levonni a Dreadnoughtus felépítésének módjából. “Az egyetlen dolog, amiben mindenki egyetért, hogy ezek az állatok nagyon hatékonyak lehettek” – mondta Lacovara.

Miért volt például a Dreadnoughtusnak 37 láb (11 méter) hosszú nyaka? “Ez lehetővé teszi az állatok számára, hogy egy helyben állva hozzáférjenek egy hatalmas étkezési borítékhoz” – mondta Lacovara. Az élőlények egy órát is eltölthettek egy-egy növényzetfolt megtisztításával, aztán csak néhány lépést tettek, és máris egy másik foltot takarítottak ki. Ez a hatékonysági szint fontos lehetett egy olyan állat számára, amelynek naponta körülbelül fél tonna táplálékot kellett felvennie.

A hosszú nyaknak van egy másik előnye is: Ez megkönnyítette a Dreadnoughtus számára, hogy leadja a jelentős testhőjét. “A hosszú végtagok, a hosszú nyak és a hosszú farok nagy felületet biztosítanak térfogatra vetítve” – mondta Lacovara.

És ez még csak a kezdet. Lacovara elmondta, hogy ő és kollégái már majdnem készen állnak további négy vizsgálatra. Úgyhogy maradjanak velünk a titanoszauruszról szóló további történetekért.

“Ez egy nagy állat” – mondta Lacovara. “Van miről beszélni.”

A “A Gigantic, Exceptionally Complete Titanosaurian Sauropod Dinosaur from Southern Patagonia, Argentina” című könyv szerzői Lacovara mellett Matthew Lamanna, Lucio Ibiricu, Jason Poole, Elena Schroeter, Paul Ullmann, Kristyn Voegele, Zachary Boles, Aja Carter, Emma Fowler, Victoria Egerton, Alison Moyer, Christopher Coughenour, Jason Schein, Jerald Harris, Ruben Martinez és Fernando Novas.