23.12.2020

A tudósok sokáig úgy vélték, hogy egy hatalmas cunami pusztította el Doggerlandot 8200 évvel ezelőtt. Az üledékelemzések most arra utalnak, hogy az egykor Nagy-Britanniát Európa többi részével összekötő szárazföld később pusztult el.

Nagyjából 10 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén a tengerszint Észak-Európában még körülbelül 60 méterrel (197 láb) volt a mai szint alatt. A Brit-szigetek és az európai szárazföld egy összefüggő szárazföldet alkottak.

Viszonylag nagy folyók szelték át ezt a szárazföldet, de a ma ismertől eltérő módon. Az Elba például egy nagy belvízi tóba torkollott. A Rajna keletről nyugatra áramlott nagy távolságokon keresztül. Mielőtt elérte volna a tengert a bretagne-i szélességnél, a Temze ömlött bele.

Ahol ma az Északi-tenger van, ott termékeny rétek és erdők voltak, amelyeken vadászó-gyűjtögető emberek barangoltak. A partvidék mintegy 300 kilométerrel északabbra húzódott egy körülbelül 30 000 négyzetkilométeres területen, amely az 1990-es években a “Doggerland” nevet kapta, amelyet egy ma a térségben található homokpadról neveztek el.

Első leletek a hálókban

Az elsüllyedt földdarab életéről még nem sokat tudunk. Időről időre halászok találtak hálóikban mamutfogakat és mára kihalt szárazföldi állatok, például aurochák csontjait.

1931-ben halászok egy 21,6 centiméter hosszú, csontból készült, díszes díszítésű, őskori szigonyra bukkantak vonóhálóikban, amelyet i. e. 11 740-re datáltak. 1988-ban egy mezolitikumból származó kőkorongos balta került elő. Doggerland azonban sokáig látszólagos mítosz maradt.

A tengerfenék szisztematikus feltérképezése

Kizárólag az elmúlt 20 évben kezdték el különösen az Egyesült Királyság kutatói speciális hajókkal szisztematikusan vizsgálni a tengerfenéket nyomok után kutatva. A legtöbb vizsgálat a Brown Bank, más néven Brown Ridge területére összpontosít, amely egy körülbelül 30 kilométer hosszú zátony az Egyesült Királyság és Hollandia között. Ma a tenger ott 18 és 20 méter közötti mélységű.

A tudósok geofizikai adatokat állítanak össze, és az ottani üledékrétegekből származó magokat elemzik. A Bradfordi Egyetem régészei mesterségesen keltett szeizmikus hullámok segítségével meglehetősen pontosan fel tudták térképezni a tengerfenék geológiai felépítését.

Paradicsomi körülmények

Az üledékrétegekben állatok és növények genetikai anyagát találták meg, ami arra utal, hogy kiterjedt vegyes erdők és burjánzó dombvidéki tájak voltak vadszarvasmarhákkal és sertésekkel, rénszarvasokkal és más emlősökkel – ideális körülmények a kőkori vadászó-gyűjtögetők számára.

Az idők során azonban ez a termékeny földterület egyre kisebb lett, mert a jégkorszak végével a tengerszint emelkedett – két évezred alatt 35 méterrel, vagyis évente csaknem 2 centiméterrel. Fokozatosan már csak Doggerland magasabb részei emelkedtek ki a tengerből. A megmaradt sziget azonban még mindig körülbelül akkora volt, mint a mai Wales, területe mintegy 23 000 négyzetkilométer.

Halálos szörnyhullámok

Egy apokaliptikus katasztrófa messze a norvég partoktól véget vetett a zsugorodó szigetnek. Mintegy 8200 évvel ezelőtt az úgynevezett “Storegga-csúszások” során a kontinentális lejtő hatalmas részei több fázisban messze a felszín alatt a tengerbe szakadtak. Mintegy 290 kilométeres szakaszon mintegy 3500 köbkilométernyi kőzet és törmelék zuhant a víz mélyére.

A keletkezett, legalább 10-12 méter magas cunami végigszáguldott a tengeren. A Skóciától északra fekvő Shetland-szigeteken az üledékadatok több mint 20 méter magas szökőárra utaltak. Angliában még a mai partoktól 40 kilométerre is nyomon követhető ennek a hullámnak a hatása.

Tönkrement, de nem süllyedt el

A tudósok sokáig azt feltételezték, hogy egy ilyen cunami a tengerből még kiálló Dogger Bankot is teljesen elsüllyesztette. A Bradfordi Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint azonban nem volt egyetlen, mindent elpusztító cunami.

A kutatók az üledékek vizsgálatával inkább azt tudták bizonyítani, hogy Doggerlandnak csak az északi része került víz alá a szökőár után, és az áradás pusztító erejét valószínűleg a szigeten lévő dombok vagy erdők lassították le.

Új élet az árvíz után

Tény, hogy az erdők nagy része elpusztult, hogy emberek és állatok pusztultak el az áradásokban, hogy a tengervíz elsózta a talajt, és hogy sok helyen csak mocsaras területek maradtak.

A víz visszahúzódása után azonban az elöntött terület az évek során helyreállt, amit az is bizonyít, hogy a növények és állatok nyomai ismét megtalálhatók a megszakított szökőárréteg feletti üledékrétegekben.

Az élet tehát valószínűleg a cunami után még néhány évszázadig folytatódott a Dogger-parton,.

Csak 700 évvel a storeggai földcsuszamlások után – i. e. 5500 körül – emelkedett meg annyira a tengerszint, hogy az Északi-tenger elnyelte a Dogger-part többi részét. Ekkor a sziget teljesen víz alá került, és minden nyoma eltűnt a háborgó Északi-tenger hullámaiban.