(főnév) A dobbantó kacsa a sekélyvízi kacsák egyik fajtája, amely elsősorban a víz felszíne mentén vagy fejjel előre a vízbe bukva táplálkozik, hogy vízi növényeket, növényzetet, lárvákat és rovarokat legeljen. Ezek a kacsák ritkán búvárkodnak, és általában kis tavakban, folyókban és más sekély vízfolyásokban találhatók, vagy pedig nagyobb vízfolyások és mocsarak sekélyebb, lassúbb széleinek közelében tartózkodnak.

Kiejtés

DAB-bling duck
(rímel a babbling cluck, scrabbling muck, and grabbling truck)

How Dabblers Eat

Dabbling ducks are so named because they “dabble” as they eat. Ez két táplálkozási stílust írhat le, és a dobbantó kacsák táplálkozás közben használhatják az egyik vagy mindkét stílust.

• Felszíni táplálkozás: Ez azt jelenti, hogy a nyakát kinyújtva és a csőrét a vízzel párhuzamosan tartva a víz felszínén siklik végig. A csőr gyorsan, apró harapásokkal “rágja” vagy “rágcsálja” a vizet, és a kacsa közben a fejét is ide-oda söpörheti, hogy minél nagyobb felületet fedjen le. Ez hatékony módja annak, hogy a víz felszínén maradó apró vízi rovarokkal táplálkozzon, vagy a lebegő algák és növények között táplálkozzon. Bár a búvárkacsák használják ezt a technikát, sok más kacsafajta és más vízimadár is alkalmazza a felszíni táplálkozást.
• Felbillenés: Ez a fajta táplálkozás valódi dobbantás, a kacsa fenekét a vízből kiemelve felfelé billen, és a farok egyenesen felfelé mutat, miközben a fej és a nyak a víz alatt van, hogy az iszapot vagy az algát átrágja. Amikor a kacsa felfelé billen, a lábát és a lábait csóválja vagy széttárja, hogy egyensúlyban maradjon, vagy a farka lassan hullámzik vagy csóválja, hogy ellensúlyozza a víz alatti fejmozgást. A víz alatt a kacsa nyújtózkodik, hogy elérje a feneket, vagy a víz alatti növények mentén táplálkozik. Ez a fajta táplálkozás nagyon jellemző és gyakori minden búvárkacsánál.

A búvárkacsák a szárazföldön is táplálkoznak magvak, gabonafélék, diófélék és rovarok után, és a felszíni táplálkozáshoz hasonló csípős csőrmozgásokkal legelnek. Ezek gyakran mindenevő madarak, és a különböző táplálkozási stílusok révén a táplálékok széles skáláját kóstolják meg.

Dobbantó kacsafajok

A dobbantók közé számos kacsafaj sorolható, és attól függően, hogy az egyes fajokat hogyan osztják fel vagy összevonják, 50-60 különböző kacsafaj tekinthető dobbantó fajnak. Fizikailag jellemzően lapos, széles csőrük van, amely lehetővé teszi számukra, hogy gyorsabban táplálkozzanak, ahelyett, hogy keskeny csőrük lenne, amely dobbantó mozdulatokkal nem fogna annyi táplálékot. Úszás közben ezek a kacsák magasan úsznak a vízen, ami megkönnyíti számukra, hogy dobbantás közben felbillenjenek, de nem tudnak könnyen teljesen a víz alá merülni. Amikor a víz felszínéről felszállnak, közvetlenül a levegőbe tudnak ugrani, ahelyett, hogy először a felszínen futva nyernének sebességet.

A dévérkeszegek általában nagyon hangos madarak, és a különböző dévérek sokféle hangot adhatnak ki. Mind a hímek, mind a nőstények hangosak, bár a nőstények inkább a tipikus rekedt hápogó hangokat adják ki, míg a hímek hangjai egyedibbek lehetnek, beleértve a fütyülést, a visítást és a dudálást. Lábaik testhosszuk közepéhez közel helyezkednek el, és jól járnak a szárazföldön. Lábaik általában kisebbek és tömörebbek, mint a búvárkacsák vagy más erős víz alatti úszók lábai.

A búvárkacsák ismert fajai közé tartoznak a tőkés récék, az északi lapátos récék, az amerikai búbos récék, az amerikai fekete récék, a tőkés récék, a kékszárnyú récék, az északi pintyek és a fahéjas récék.

A dolmányos kacsák széles választéka mellett egyes ludak, hattyúk és más vízimadarak is mindkét típusú dolmányos táplálkozási módot alkalmazzák táplálkozásuk során. Ha azonban ezek a madarak nem kacsafajok, akkor nem tekinthetők dobbantó kacsáknak, és nem nevezhetjük őket dobbantóknak.

A dobbantó kacsák azonosítása

A dobbantó kacsák általában könnyen azonosíthatók. Sokuk dimorf, a hímek merészebb színeket és rajzolatokat mutatnak, mint a foltosabb, álcázottabb nőstények. Néhány hímnek egyedi tollformája is lehet, mint például a tőkés récének felfelé göndörödő farka. Amikor a madarak ténylegesen dülöngélnek és felfelé billegnek, a lábuk színe könnyen látható, és jó azonosító támpont lehet, mivel sok ilyen kacsának élénk narancssárga, sárga vagy vöröses színű a lába. A csőr alakja és lejtése hasznos lehet az azonosításhoz, valamint a csőr színe és a csőr hegyén lévő köröm mérete és színe. Mint minden madár esetében, a hatótávolság, az élőhely és a hang is jó azonosító támpont lehet.

Más néven

Dobozkacsa, pocsolya réce