Leírunk egy in vitro vizsgálatot az SLE-szérumokból és sugárzással jelölt dsDNS-ből képződött antitest/dsDNS-immunkomplexek komplementkötésének vizsgálatára. A módszer a C3b komplementkomponens receptorán keresztül a vörösvértestekhez kötött immunkomplex részét képező radioaktívan jelölt dsDNS mennyiségét méri. A vizsgálat az aktív komplementtől, a vörösvértestektől és az anti-dsDNS antitestektől függ, de független a vörösvértestdonortól (O típus) és a vörösvértestek korától (legfeljebb 10 nap). A módszert részletesen összehasonlították a Farr-teszttel az antitest/dsDNS arány tekintetében az immunkomplexekben, valamint a komplexek relatív stabilitása tekintetében, amelyet a felesleges, nem jelölt dsDNS általi disszociációval szembeni ellenállásukkal mérnek. Eredményeink azt mutatják, hogy a komplementkötéshez az antitestek dsDNS-hez való többszörös kötődése szükséges, és hogy a komplementet kötő antitestek jelentős százaléka nagy aviditású. Végül a – és -dsDNS-t egyaránt használó kettős jelöléses vizsgálat azt jelzi, hogy az SLE-szérumban lévő anti-dsDNS antitestek komplementfixáló potenciálját erősen befolyásolja az izotópok szérummal való keveredésének sorrendje. A szérumhoz először adagolt DNS-izotóp lényegesen hatékonyabban rögzíti a komplementet, mint az 1 órával később adagolt izotóp. Ezeknek az eredményeknek az SLE patogenezisével kapcsolatos következményeit tárgyaljuk.