A bőr laphámsejtes karcinóma (cSCC) az egyik leggyakoribb rákos megbetegedés a kaukázusi lakosság körében, az összes rosszindulatú bőrdaganat 20%-át teszi ki. A European Dermatology Forum (EDF), az European Association of Dermato-Oncology (EADO) és az European Organization of Research and Treatment of Cancer (EORTC) multidiszciplináris szakértőinek egyedülálló együttműködése jött létre, hogy a szakirodalom, a meglévő irányelvek és a szakértői tapasztalatok kritikus áttekintése alapján ajánlásokat fogalmazzon meg a cSCC diagnózisára és kezelésére vonatkozóan. A cSCC diagnózisa elsősorban a klinikai jellemzők alapján történik. Biopsziát vagy kimetszést és szövettani megerősítést kell végezni minden klinikailag gyanús elváltozásnál a cSCC prognosztikai besorolásának és helyes kezelésének megkönnyítése érdekében. A cutan SCC első vonalbeli kezelése a teljes sebészi kimetszés, a kimetszési margók szövettani ellenőrzésével. Az EDF-EADO-EORTC konszenzuscsoport még az alacsony kockázatú daganatok esetében is 5 mm-es standardizált minimális margót javasol. A >6 mm szövettani vastagságú daganatoknál vagy a magas kockázatú patológiai jellemzőkkel rendelkező daganatoknál, pl. magas szövettani fokozat, szubkután invázió, perineurális invázió, recidiváló daganatok és/vagy magas kockázatú helyeken lévő daganatok esetében 10 mm-es kiterjesztett margó javasolt. Mivel a cSCC nyirokcsomó érintettsége növeli a kiújulás és a halálozás kockázatát, a nyirokcsomó ultrahangvizsgálat különösen a magas kockázati jellemzőkkel rendelkező tumorok esetében erősen ajánlott. Klinikai gyanú vagy pozitív képalkotó lelet esetén a szövettani megerősítést finom tűs aspirációval vagy nyílt nyirokcsomó-biopsziával kell keresni. Az olyan nagy kiterjedésű, beszűrődő daganatok esetében, amelyeknél a mögöttes struktúrák érintettségének jelei mutatkoznak, további képalkotó vizsgálatokra, például CT- vagy MRI-képalkotásra lehet szükség a daganat kiterjedésének és az áttétes terjedés jelenlétének pontos megítéléséhez. A cSCC jelenlegi stádiumbeosztási rendszerei nem optimálisak, mivel azokat fej- és nyaki daganatokra fejlesztették ki, és nem rendelkeznek széles körű validálással vagy megfelelő prognosztikai megkülönböztetéssel bizonyos, heterogén kimeneti mérésekkel rendelkező stádiumokban. A szentinel nyirokcsomó biopsziát már alkalmazták cSCC-s betegeknél, de nincs meggyőző bizonyíték prognosztikai vagy terápiás értékére. A cSCC által érintett nyirokcsomók esetében a preferált kezelés a regionális nyirokcsomó-dissectio. A sugárterápia megfelelő alternatívát jelent a műtét helyett a kis cSCC-k nem műtéti kezelésében az alacsony kockázatú területeken. Általában vagy a nem operálható cSCC elsődleges kezeléseként, vagy adjuváns kezelésként kell megvitatni. A IV. stádiumú cSCC különböző kemoterápiás szerekre reagálhat; standard kezelés azonban nincs. Az EGFR-gátlókat, mint például a cetuximab vagy az erlotinib, a mono- vagy polikemoterápia sikertelensége és a betegség progressziója után vagy klinikai vizsgálatok keretében másodvonalbeli kezelésként kell megvitatni. A cSCC-ben szenvedő betegek esetében nincs standardizált követési ütemterv. A szoros követési terv a lokoregionális kiújulások, az áttétes terjedés vagy az új elváltozások kialakulásának kockázatértékelése alapján javasolt.