A defibrillátor egy beültethető orvosi eszköz, amely (1) pacemakerként működik, és képes áramot juttatni a szívbe, hogy beindítsa azt, és (2) szükség esetén sokkolja a szívet az életveszélyes szívritmusból. Ez a második funkció, vagyis a szív sokkolására való képesség az, ami döntően megkülönbözteti a defibrillátort a hagyományos pacemakerektől.

Bizonyos egyének (pl. a súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedők) hajlamosak életveszélyes szívritmuszavarra, és jelöltek lehetnek defibrillátor, más néven automatikus beültethető kardioverter defibrillátor (ICD) beültetésére. A fentiek szerint minden defibrillátor kettős szerepet tölt be, szükség esetén egyszerre képes pacemaker és defibrillátor (sokkoló) eszközként is működni.

A defibrillátor behelyezési eljárás megértése

A beteg nyugtatása után a kulcscsont alatt egy kis bemetszést (körülbelül 2-3 hüvelyk) ejtenek. Ezután elektródákat (úgynevezett “vezetékeket”) helyeznek a kulcscsont alatti vénába, és ezen a vénán belül a szívbe vezetik őket (lásd a jobb oldali képet). Az elektródák hegyén kis csavarszerű tekercsek vannak, amelyek lehetővé teszik a szívizomban való rögzítésüket. Az elektródákat ezután a bőr alá helyezett defibrillátor-generátorhoz csatlakoztatják. A bőrfelületet varratokkal zárják le.

A beültetést követően a defibrillátor működését az utóvizsgálatok során szorosan nyomon követik. A készülék ellenőrzése során, amelyet az orvos rendelőjében vagy akár otthon, telefonos megfigyeléssel is el lehet végezni, részletes információk nyerhetők mind a defibrillátorról (pl. az akkumulátor élettartama vagy a pacing gyakorisága), mind a szíven belüli állapotról (pl. az alapritmusról), amelyek segítik a folyamatos kezelést.