Daniel Bernoulli, 1700-1782.

Holland-svájci matematikus, a várható hasznossági hipotézis első megfogalmazója.

Matematikus családban született – apja Johan Bernoulli, nagybátyja Jakob Bernoulli és öccse Johan II. Daniel értékes tehetség, matematikai képességei miatt egészségtelen rivalizálásba kezdett apjával, aminek sajnálatos következménye volt a kettejük közötti személyes szakítás. Bernoulli közeli barátja volt Leonhard Eulernek.

1724-ben Bernoulli az oroszországi Szentpétervárra költözött, hogy matematikát tanítson az új egyetemen, de 1734-ben távozott. Élete hátralévő részében a svájci Bázel egyetemén tanított.

Bernoulli fő matematikai munkája a Hydrodynamica című, a folyadékmechanikáról szóló értekezése volt. A közgazdaságtanban Bernoulli leginkább arról az 1738-as cikkéről ismert, amelyben megoldotta a Szentpétervári paradoxont, egy 1713-ban unokatestvére, Nicholas Bernoulli által felállított valószínűségi problémát, amely egy végtelen várható hozamú szerencsejáték megoldására vonatkozott. Daniel megoldási javaslata két forradalmi ötletet vezetett be: (1) a várható hasznossági hipotézist (nevezetesen, hogy az emberek nem a várható pénzhozamot, hanem a várható hasznossági hozamot értékelik), és (2) a csökkenő határhasznosság fogalmát (hogy a hasznosság a pénz növekvő függvénye, de csökkenő mértékben). Ez lehetővé tette számára, hogy megoldja a véges várható hasznosságot, és így feloldja a paradoxont.