A dalteparin egy alacsony molekulatömegű heparin (LMWH), amelynek átlagos molekulatömege 5000. A gyógyszer a frakcionálatlan heparinhoz (UFH) képest jelentősen jobb biológiai hozzáférhetőséggel és megnövekedett plazmaeliminációs felezési idővel rendelkezik, és nagyobb gátló hatást fejt ki a Xa véralvadási faktor plazmaaktivitására, mint az egyéb véralvadási paraméterekre gyakorolt hatásai. A dalteparinnak kisebb a lipolitikus aktivitása is, mint az UFH-nak. A napi egyszeri szubkután adagolású dalteparin 2500U hasonló antitrombotikus hatékonyságú, mint a napi kétszer 5000IU UFH, és 2 vizsgálat kimutatta a napi egyszeri adagolású dalteparin 5000U jobb hatékonyságát az UFH napi 2- vagy 3-szori adagolásával szemben a sebészeti tromboprofilaxist igénylő betegeknél. Teljes csípőízületi műtétet követően a dalteparin jobb volt, mint a beállított dózisú warfarin, és nagyobb volt a tromboprofilaktikus hatékonysága, ha 35 napig adták, mint ha 7 napig. Az intravénás vagy szubkután dalteparin ugyanolyan hatékony, mint az intravénás UFH, ha naponta egyszer vagy kétszer adják a kialakult mélyvénás trombózis (DVT) kezdeti kezelésében. A gyógyszer hosszú távú otthoni kezelésben is hatékony. A dalteparin aszpirinnel kombinálva hatásosnak bizonyult az instabil koszorúér-betegség (CAD) kezelésében, 1 vizsgálat összetett végponti adatai akár 3 hónapig tartó előnyre utalnak. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a gyógyszer potenciálisan alkalmazható az akut szívinfarktus (MI) kezelésében. A dalteparin az UFH-hoz hasonló hatékonysággal rendelkezik a hemodialízis és a hemofiltrációs körfolyamatok vérrögképződésének megelőzésében is, és egyes betegeknél egyetlen bólusadag elegendő. A farmakoökonómiai adatok azt mutatják, hogy az UFH-hoz viszonyított összköltségek kórházi szempontból csökkenthetők a daltéparin alkalmazásával a vénás tromboembólia miatt kezelésben részesülő betegeknél. A dalteparin műtéti tromboprofilaxis esetén is költséghatékonynak bizonyult. Összességében a vérzéses szövődmények aránya a dalteparinban részesülő betegeknél alacsony, és hasonló az UFH esetében tapasztaltakhoz.

Következtetések: A dalteparin hatékony és jól tolerálható, ha naponta egyszer szubkután adják a tromboembóliás betegségek profilaxisában és kezelésében. Az alkalmazott adagolási sémák egyszerűsége és a laboratóriumi ellenőrzés szükségtelenségének hiánya megkönnyíti az otthoni vagy ambuláns kezelést, és úgy tűnik, hogy kórházi szempontból költségelőnyöket jelent az UFH-val vagy a warfarinnal szemben. A dalteparin fenntartja a hemodialízis és a hemofiltrációs körfolyamatok átjárhatóságát is, kedvezően hat a vér lipidprofiljára, és egyes betegeknél egyetlen bolusinjekcióval megelőzhető. Egyre több olyan adat gyűlik össze, amely azt mutatja, hogy a daltéparin hatékony és könnyen beadható alternatívája az UFH-nak a CAD-ben szenvedő betegeknél.