A történelem során a kultúrák szerte a világon kreatív módon kezelték a halált. Az ókori Kínában sírszobrokat készítettek, amelyekkel összetett mauzóleumokat töltöttek meg. A holland aranykorban a művészek memento mori csendéletfestményeiken érintették a halandóságot. A modern Mexikóban pedig az emberek a Día de los Muertos-t, az elhunytaknak szentelt színes ünnepet ünneplik.

Az ünnep az évszázadok során változott ugyan, de Mexikó egyik történelmileg és kulturálisan legfontosabb eseménye maradt. Itt feltárjuk a halottak napjának vibráló történetét és jellegzetes hagyományait, hogy megértsük maradandó jelentőségét.

Mi a Día de los Muertos?

A Día de los Muertos (más néven Día de Muertos) egy mexikói ünnep. Az ünnepet évente október 31-én, november 1-jén és november 2-án tartják az elhunytak tiszteletére.

Kifejezetten a Día de los Muertos kifejezés hagyományosan november 2-ára utal, amikor az elhunyt felnőttekre emlékeznek. November 1-je – a Día de los Inocentes (“Ártatlanok napja”) vagy Día de los Angelitos (“Kisangyalok napja”) néven ismert nap – az elhunyt csecsemők és gyermekek számára van fenntartva, míg október 31-e a felkészülés napja. A “Día de los Muertos” kifejezést azonban általában az egész háromnapos ünnepség megjelölésére is használják.

Bár a halottak napjához kapcsolódó konkrét hagyományok és rituálék régiónként változnak, az ünnepség általában egy oltár felállítása körül forog, amelyet a résztvevők stilizált csontvázakkal, ételekkel és egyéb felajánlásokkal töltenek meg. Ezeket az oltárokat elhunyt szeretteiknek szentelik, és azért hozzák létre őket, hogy segítsék őket a túlvilági életben – ez a koncepció mindig is központi szerepet játszott az ünnepen.

Az ünnep története

Kolumbusz előtti gyökerek

Mint sok modern ünnep, a Halottak napja is több száz év alatt alakult ki. A Halottak napjára emlékeztető rítusok és szertartások a prekolumbián Mexikóban a posztklasszikus korig (1300 és 1521 között) vezethetők vissza. Ebben az időszakban virágzott az azték birodalom, amely a hagyományok kincsestárát hozta magával.

Az aztékok sok mezoamerikai néphez hasonlóan a gyászt a halottakkal szembeni tiszteletlenségnek tekintették. Ahelyett, hogy a szeretteik elvesztését gyászolták volna, inkább a szellemeiket ünnepelték, ami a halottak napjának legkorábbi kiadásában csúcsosodott ki.

Az egy hónapig tartó fesztiválon az aztékok szívesen fogadták a síron túli látogatókat, és imádták Mictēcacihuātl-t, az alvilág istennőjét. Találóan ezt a mitológiai alakot történelmileg “A halottak asszonya” néven ismerték.”

Eredetileg erre az ünnepre augusztusban, az azték naptár kilencedik hónapjában került sor. A 16. században a hódítók által hozott katolikus hatások azonban arra késztették, hogy a mai időpontra helyezzék át.

Katolikus hatások

A spanyol gyarmatosítás után a halottak napját fokozatosan befolyásolta egy másik, az elhunytak előtt tisztelgő ünnep: Allhallowtide. Ez a pogány aratóünnepek által inspirált háromnapos ünnep magában foglalja az október 31-i Mindenszentek estéjét, vagyis a Halloweent, a november 1-jei Mindenszentek napját és a november 2-i Mindenszentek napját.

Ez a katolikus hatás megváltoztatta az ünnep vallási aspektusát, bár gyökerei továbbra is az azték mitológiában gyökereznek. Például La Calavera Catrina – egy világi női csontváz figura, amely a Día de los Muertos jelképévé vált – Mictēcacihuātl ihlette.

Az ünnepen a katolikus és a prekolumbián hatások keveredése látható, amit leginkább az ofrenda tesz hangsúlyossá.

Az Ofrenda

A halottak napján egy rituális oltáron ofrendát, azaz áldozatot helyeznek el. Az ünnepség központi elemei ezek az oltárok, amelyek magánházakban, temetőkben és templomokban találhatók, és a háromnapos eseményre a halottakat fogadják vissza a földre.

A halottak napja, bár gyakran hasonlítják a halloweenhez, nem a csínytevés vagy a morbiditás körül forog. Ehelyett a halottak ünneplésére összpontosít – ezt az esztétikát illusztrálják az ünnepi dekorációk, a temperamentumos ételek és italok, a tiszteletteljes fényképek, a szimbolikus gyertyák és a figyelmes csecsebecsék.

Dekorációk

A dekorációk célja, hogy jubileumi módon tisztelegjenek az elhunytak előtt. Ennek érdekében gyakran élénk színekkel pompáznak, és játékos koponya motívumokat tartalmaznak.

Papel Picado

A technicolor selyempapírból készült papel picado (vagy “vésett papír”) egy zászlószerű népművészet, amely egy fakéregből készült prekolumbián változatból fejlődött ki, amelyet az aztékok használtak kódexek összeállítására és vallási helyek díszítésére.

Flor de Muerto

A frendákon gyakran szerepelnek frissen vágott Flor de Muerto, élénk narancssárga és sárga körömvirágok is, amelyek célja, hogy ragyogó színeikkel és édes illatukkal felvidítsák a halottakat.

Calaveras

A halottak napi dekoráció másik alapdarabja az öntött cukormasszából készült színes koponyák (úgynevezett calaveras). Ezeket a kis koponyákat gyönyörűen díszítik olyan motívumokkal, mint a virágok és pókhálók, és gyakran a halottak nevét fóliával vagy cukormázzal írják a homlokukra. Néhány calaverát nem ehető díszítésekkel, például gyöngyökkel, flitterekkel és tollakkal látnak el, míg másokat evésre készítenek.

Étel és ital

A halottak napi oltárt általában ehető áldozatokkal borítják, amelyeket az elhunyt személy előző életében élvezhetett. Ezen kívül a legtöbb ofrendához pan de muerto és szeszes italok is tartoznak.

Pan de Muerto

Ez a “halottak kenyere” egyfajta édes zsemle. Csontszerű díszítésekkel díszítik, és jellemzően ánizsmaggal és narancshéjjal ízesítik. Más ételfelajánlásokhoz hasonlóan úgy tartják, hogy a látogató szellemek magukba szívják és élvezik a Pan de Muerto esszenciáját, bár fizikailag az élők fogyasztják el.

Szeszes italok

Azért, hogy a szellemek ellazuljanak és élvezzék az ünnepségeket, az emberek gyakran kínálnak alkoholos italokat, például Tequilát, Mezcalt és Pulque-t, egy erjesztett agavé nedvéből készült italt.

Fényképek

A legtöbb oltáron fényképek jelzik, hogy az egyes ofrendák kinek vannak szentelve. Bár gyakran családtagról van szó, a téma lehet egy barát, híresség vagy akár egy szeretett háziállat is.

Gyertyák

A gyertyákat a halottak emlékére és szimbolikusan az oltárhoz vezető út megtalálására használják. Néha kereszt alakzatban helyezik el őket, hogy egyrészt a feszületet idézzék, másrészt iránytűként szolgáljanak, hogy tájékozódni tudjanak. Máskor azonban elrendezésük nem egyértelmű.

Cukorkák, játékok és egyéb tárgyak

Az oltár személyes jellege érdekében a résztvevők a halott tulajdonában lévő vagy korábban a halott által használt tárgyakat, például ruhákat, cigarettákat és játékokat adhatnak hozzá. Népszerűek a szentek és más vallási alakok szobrocskái, valamint a csontvázakat ábrázoló papírmasé- és agyagfigurák.

Día de los Muertos Today

A halottak napja továbbra is elterjedt a kortárs kultúrában – Mexikóban és azon kívül is. Az oltárok készítése és a városi fesztiválokon való részvétel mellett az emberek manapság gyakran úgy ünneplik a Día de los Muertost, hogy Calaverasnak sminkelik magukat, ami számtalan halloweeni jelmezt is inspirált.

2008-ban az ünnep még az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára is felkerült, ezzel biztosítva varázslatos örökségét az elkövetkező évekre, és felhívva a figyelmet őshonos gyökereire. “Ez a találkozás az élők és a holtak között” – magyarázza az UNESCO – “megerősíti az egyén szerepét a társadalomban, és hozzájárul Mexikó őslakos közösségeinek politikai és társadalmi státuszának megerősítéséhez.”