Chordata Mammalia Carnivora Phocidae Lobodon carcinophagus
Description & Behavior
Leopárdfókák :: MarineBio Video Library
A köznapi nevükkel ellentétben a rákfókák, Lobodon carcinophagus (Hombron & Jacquinot, 1842), (gyakran rosszul írják Lobodon carcinophaga) nem méltóak nevükhöz, nem elsősorban rákokkal táplálkoznak. Ezek a lenyűgöző fókák 2,2-2,6 m hosszúak és 200-300 kg súlyúak. A hímek és a nőstények általában közel állnak egymáshoz, a nőstények általában valamivel nehezebbek.
A vedlési időszak után a rákfóka hátsó bundája sötétbarna, ami a hasán szőkére változik. Ezeknek a fókáknak a hátán és az oldalán sötétbarna jegyek is vannak. Az uszonyaik nagyon sötétbarnák. A bunda egész évben világosodik, majd nyáron, közvetlenül a vedlés előtt teljesen megszőkül. A rákfókák hosszú orral és karcsú testtel rendelkeznek.
Világterjedelem & Élőhely
GBIF hálózat OBIS elterjedési térkép AquaMaps
A rákfókák, Lobodon carcinophagus, a Déli-óceánon és a környező szigeteken, valamint télen Dél-Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Tasmániában és Új-Zélandon élnek.
Miatt, hogy távoli, zord környezetben élnek, a faj pontos populációnagysága ismeretlen. Az eredeti becslések szerint a populáció megközelítőleg 15 millióra tehető, azonban ma már úgy gondolják, hogy a populáció ennél jóval kisebb. A fókák szezonálisan vándorolnak a jégtakaró mozgásának megfelelően.
A fókák jellemzően magányos állatok, azonban ismertek olyan esetek is, amikor körülbelül 1000 egyedből álló csoportosulásokba tömörülnek. Éjszaka krillel táplálkoznak. Ismert, hogy táplálkozás, utazás vagy vándorlás és felfedezés céljából hosszú időre, akár 16 órán át is merülnek. A merülések az utazó merüléseknél 10 m, a táplálékszerzésnél 30 m, a felfedező merüléseknél pedig valamivel mélyebbek.
A cetfókákról ismert, hogy a Weddell-fókák (Leptonychotes weddellii) által a jégen kialakított légzőlyukakat használják, és egyes esetekben a fiatal Weddell-fókákat elkergetik a légzőlyukakból.
A nyár végén, amikor a jég kezd befagyni, a cetfókák észak felé indulnak. Egyes fókákról ismert, hogy elvesztették a tájékozódási képességüket, amikor több száz kilométerrel beljebb, észak helyett dél felé haladtak a csomagjégen. Ezek többnyire fiatal fókák, és általában elpusztulnak a tévedés következtében. Az észak felé haladók Óceánia, Ausztrália, Dél-Amerika, sőt Dél-Afrika szigetei felé veszik az irányt. Rendkívül mozgékony és gyors úszólábúak, amelyek akár 25 km/h sebességgel is képesek haladni. Amikor a cetfókák ilyen sebességgel haladnak, felemelik és ide-oda lóbálják a fejüket, miközben mellső uszonyaikat a jégen mozgatva navigálnak, hátsó uszonyaikat pedig felemelik maguk mögé, hogy elkerüljék a légellenállást.
Táplálkozási viselkedés (ökológia)
A cetfókáknak jellegzetes és összetett fogazatuk van. Minden foguk gumókkal, vagyis csontos kiemelkedésekkel rendelkezik, amelyek között rések vannak. A felső és az alsó állkapocs úgy illeszkedik egymáshoz, hogy amikor a száj zárva van, a fogak és a gumók a krillt meg tudják feszíteni. Mint korábban említettük, a krill, például az Euphausia superba, nem pedig a rákok jelentik a fókák elsődleges táplálékát. Úgy táplálkoznak, hogy nyitott szájjal átúsznak a krillrajokon, és kifinomult fogaik segítségével szitálják ki a vizet.
Amikor az Antarktiszon kívülre vándorolnak, a fókák feltehetően más gerinctelenekkel és apró halakkal is táplálkoznak. Elsősorban éjszaka táplálkoznak, jellemzően egész éjjel, nappal a jégre húzódva pihennek.
A cetfókákat az orkák (gyilkos bálnák) és a leopárdfókák zsákmányolják. A támadás kivédésére a fókák a fogaikat mutogatják, és horkantanak vagy sziszegnek, amikor megközelítik őket. Emellett hajlamosak megfordulni, hogy elkerüljék a ragadozók támadását.
Élettörténet
A fókák feltehetően az Antarktiszon a kora tavaszi hónapokban, október és december között szaporodnak a jégen. Más fókafajokkal ellentétben a fókák inkább a jégen, mint a vízben párosodnak. Szeptemberben, 11 hónapos vemhesség után a nőstények egyetlen kölyköt hoznak világra egy jégtáblán. A kölykök körülbelül 1,2 m hosszúak és 20-30 kg súlyúak, és szoptatás közben körülbelül 4,2 kg/nap sebességgel híznak. Az anya és kölyke a szoptatási időszak alatt, amely körülbelül 3 hétig tart, szoros kapcsolatban maradnak egymással. Egy hím fóka, általában nem az apa, közvetlenül a szülés előtt vagy után csatlakozik a nőstényhez, hogy megvédje az anyát és kölykét. Az elválasztás után nem sokkal a nőstények újra szaporodni készülnek, és bár a védelmező hím megvédi őt a többi hím agressziójától, a szoptatási időszak alatt jellemzően agresszívan viselkedik a nősténnyel szemben.
A cetfókák 3 és 4 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A nőstények 5 és 25 éves koruk között sikeresen vemhesülnek.
Védelmi státusz & Megjegyzések
A kagylófókák jelenlegi IUCN védelmi státusza Védelmi bizonyítékok NOAA UNEP World Conservation Monitoring Centre: Ellenőrizze a fajra vonatkozó tengeri megfigyelési listát
A rákfóka, Lobodon carcinophagus, az egyik legelterjedtebb úszólábú faj. Távoli élőhelye csökkenti a fajra leselkedő veszélyeket, és csak a környezetszennyezés (ebben a fajban nyomokban DDT-t találtak) és a krill, a rákfóka elsődleges zsákmányállata, a krill túlhalászásának lehetősége fenyegeti. Egyes krillt halászó nemzetek a krillre vonatkozó kvóták növelésére törekszenek az Antarktiszon. A krillhalászat az 1990-es évek közepe óta növekszik, és új technikákat fejlesztettek ki, amelyek a krillt halak takarmányozására dolgozzák fel. A krillhalakat fenyegető másik potenciális veszélyt a globális felmelegedés jelenti, amely az eredetileg vártnál hamarabb és súlyosabban hat az óceáni ökoszisztémákra. Ez a tendencia potenciálisan csökkentheti a jégtakarót, ami csökkenti a rákhalászok és más fajok élőhelyét. Emellett a krill is szenvedhet a felmelegedett vizekben, ami csökkentené ennek és sok más tengeri fajnak a táplálékellátását.
A rákfókákat távoli élőhelyük miatt nem szokták kereskedelmi céllal vadászni. Ezenkívül az Antarktisz térségében minden fókavadászatot az Antarktiszi Szerződés és az Antarktiszi Fókák Védelméről szóló Egyezmény (CCAS) szabályoz. A fókák élőhelyét olyan jogszabályok védik, mint az Antarktiszi Szerződés 1998. januári környezetvédelmi jegyzőkönyve, amely legalább 50 évre megtiltja a bányászatot és az olajfúrást az Antarktiszon. A szerződés tiltja továbbá a szemétlerakást és a növényvédő szerek használatát a térségben.
Az a feltételezés, hogy a krillel is táplálkozó nagy bálnák majdnem kihalása miatt bőséges a krillfókák száma. A bálnák számának csökkenése megnövelte a krill elérhetőségét. Egyes tudósok a fókák ivarérettségi korának csökkenését is a fókák elsődleges zsákmányának növekedésével magyarázzák.
Hivatkozások & További kutatások
Seal Conservation Society: Marine Team: Description and status of the Crabeater Seal
Photos by Marine Team – a tengeri környezetben dolgozó szakemberek hálózata, akik a tengeri fajok és élőhelyük megőrzése mellett kötelezték el magukat.
Kutatás Lobodon carcinophagus @
Barcode of Life BioOne Biodiversity Heritage Library CITES Cornell Macaulay Library Encyclopedia of Life (EOL) ESA Online Journals FishBase Florida Museum of Natural History Ichthyology Department GBIF Google Scholar ITIS IUCN RedList (Threatened Status) Marine Species Identification Portal NCBI (PubMed, GenBank, stb.) Ocean Biogeographic Information System PLOS SIRIS Tree of Life Web Project UNEP-WCMC Species Database WoRMS
Search for Crabeater Seals @
Flickr Google Picsearch Wikipedia YouTube
Chordata Mammalia Carnivora Phocidae Lobodon carcinophagus.