A versenytársak közötti kapcsolatokról szóló meglévő elméletek és kutatások vagy a versenytársak közötti verseny- vagy a kooperatív kapcsolatokra összpontosítanak, és az egyik kapcsolat az érvelés szerint károsítja vagy fenyegeti a másikat. Kevés kutatás vette figyelembe, hogy két cég egyszerre lehet érintett és profitálhat az együttműködésből és a versenyből, és ezért mindkét típusú kapcsolatra egyszerre kell hangsúlyt fektetni. Ebben a cikkben azzal érvelünk, hogy a versenytársak közötti legösszetettebb, de egyben legelőnyösebb kapcsolat a “koopetíció”, amikor két versenytárs egyszerre versenyez és együttműködik egymással. A komplexitás a verseny és az együttműködés alapvetően eltérő és egymásnak ellentmondó interakciós logikáinak köszönhető. A kapcsolat két különböző részének szétválasztása döntő fontosságú a komplexitás kezeléséhez, és ezáltal lehetővé teszi, hogy egy ilyen kapcsolatból előnyök származzanak. Ez a cikk két svéd és egy finn iparág feltáró esettanulmányát használja fel, ahol koopetíciót találunk, hogy javaslatokat dolgozzon ki arra vonatkozóan, hogyan lehet a kapcsolat versenyző és együttműködő részét szétválasztani és kezelni. Kimutatásra kerül, hogy a két rész szétválasztható a tevékenységek vevőhöz való közelségének mértékétől és a versenytársak bizonyos erőforrásokhoz való hozzáférésétől függően. Azt is megmutatjuk, hogy a vállalaton belüli egyének egyszerre csak a két interakciós logika egyikének megfelelően tudnak cselekedni, és ezért vagy a két részt kell megosztani a vállalaton belüli egyének között, vagy az egyik részt egy közvetítő szereplőnek, például egy kollektív szövetségnek kell irányítania és szabályoznia.