A McKenzie kezelési modell az alacsony hátfájás (LBP) betegek alcsoportjainak extenziós alapú kezelését támogatja, és az extenziós tartomány javulását pozitív eredménynek tekintik. A kezelési modell szerint a McKenzie derangement osztályozásnak megfelelő betegek gyorsabban reagálnak, mint más betegek. Ennek a kezelési modellnek és a nyújtás klinikai méréseinek érvényességét még nem állapították meg. Ötven LBP-s beteget a McKenzie-féle értékelés alapján derangement (n=40) vagy nem derangement (n=10) kategóriába soroltak, majd extenziós eljárásokkal kezelték őket. A lumbális extenziót két pozícióban, álló és fekvő helyzetben, három módszerrel, inklinométerrel, Schoberrel és ujjheggyel a padlóhoz mérve mértük a kezelés 1. és 5. napján. A betegek az 5. napon kitöltötték a globális érzékelt hatás (GPE) skálát. A konstruktum validitását úgy vizsgálták, hogy a két csoport között összehasonlították a nyújtás javulását és a GPE-pontszámokat. Kiszámították a hat kiterjesztési mérés válaszkészségét. Minden betegnél javult a nyújtási tartomány, azonban a derangement csoportban szignifikánsan magasabbak voltak a GPE-pontszámok és nagyobb volt a javulás a nyújtási tartományban. A módosított Schober-módszer állva volt a legérzékenyebb módszer az ágyéki nyújtás mérésére. E vizsgálat eredményei alátámasztják a lumbális extenzió mérését az extenziós eljárásokkal kezelt betegek esetében, és bizonyítékot szolgáltatnak a McKenzie kezelési modell egyik aspektusának konstruktív érvényességére. A módosított Schober-módszer az előnyben részesített protokoll klinikai környezetben.