Cél: A hipotóniás folyadékokat hagyományosan újszülötteknél használják. A National Institute for Health and Clinical Excellence-2015 (NICE) folyadékterápiás irányelve az izotóniás folyadékok alkalmazását ajánlja fenntartó folyadékterápiaként terminális újszülötteknél. Ezt az ajánlást azonban nem támasztják alá egyértelmű bizonyítékok. E tanulmány célja az izotóniás (5%-os dextróz 0,9%-os nátrium-kloridban (NaCl)) és hipotóniás (5%-os dextróz 0,45%-os NaCl-ban) parenterális folyadékterápia összehasonlítása kórházi újszülötteknél a plazma Na (pNa) változásai és a folyadékterápiával kapcsolatos szövődmények tekintetében. módszerek: Ez egy retrospektív kohorszvizsgálat volt, amelyet egy tercier egyetemi kórház újszülött intenzív osztályán végeztünk 2016 januárja és 2018 áprilisa között. A vizsgálatban azok a terminális újszülöttek vehettek részt, akik kezdetben izonatrem vagy enyhén disznatrem (pNa <130 vagy >155 meq/L) és a 48. postnatalis órát követően fenntartó vagy helyettesítő folyadékterápiában részesültek. A rendkívüli folyadékpótlást igénylő speciális diagnózisú csecsemőket kizárták. Az elsődleges kimeneti érték az átlagos plazma Na (ΔpNa meq/L/h) változása volt 24 órán belül vagy az intravénás (i.v.) folyadékterápia végén. A másodlagos kimeneti értékek a hyponatremia, a hypernatremia és a folyadékbevitelnek tulajdonítható nemkívánatos események kockázata voltak.Eredmények: A 108 bevont újszülött közül 57 kapott hipotóniás folyadékot (5%-os dextrózoldat 0,45%-os NaCl-ban), a többi pedig izotóniás folyadékot (5%-os dextrózoldat 0,9%-os NaCl-ban). A hipotóniás folyadékkal kezelt csoport nagyobb ΔpNa-t mutatott az izotóniás csoporthoz képest (0,48 ± 0,28 vs. 0,27 ± 0,21 meq/L/h, p = .001). A nem biztonságos plazma-Na csökkenés kockázata a hipotóniás folyadék csoportban (ΔpNa >0,5 meq/L/h) nagyobb volt, mint az izotóniás folyadék csoportban (páratlan arány: 8,46; 95%-os konfidenciaintervallum (CI): 2,3-30,06). Hat enyhén hipernátrémás csecsemőnél a szülés utáni 48 és 72 óra között a megfelelő mennyiségű folyadék ellenére nem volt elegendő Na-csökkentés. A két csoport között nem találtunk szignifikáns különbséget az egyéb kimeneteleket illetően: A vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy újszülöttek fenntartó vagy helyettesítő folyadékterápiájaként a hipotóniás folyadékok, még az 5%-os dextróz 0,45%-os NaCl-ban is, nem biztonságos plazma Na-csökkenéshez vezethetnek a terminális újszülötteknél, míg az izotóniás folyadékok biztonságosak, ha az élet első néhány napja után kezdik el adni őket. Bár az eredmények párhuzamosak a NICE irányelveivel, mielőtt ajánlásokat tennénk a hipotóniás folyadékok teljes kivonására a klinikai gyakorlatból a veseadaptációs időszakot követően a terminális újszülötteknél; nagyobb, randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükség, amelyekben a csecsemők széles köre vesz részt.