A pitvari specifikus ultrarapid késleltetett egyenirányító K+ áram (IKur) lassan, de teljesen inaktiválódik depolarizált feszültségen. Az IKur sebességfüggésének következményeit nem elemezték részletesen, és a jelenleg rendelkezésre álló matematikai akciós potenciál (AP) modellek nem veszik figyelembe a kísérletileg megfigyelt IKur inaktivációs dinamikát. Itt kidolgoztuk az IKur inaktiváció frissített formuláját, amely pontosan reprodukálja az idő-, feszültség- és frekvenciafüggő inaktivációt. Ezután módosítottuk a humán pitvari szívizomsejt Courtemanche AP modelljét, hogy az tartalmazza a reális IKur inaktiválási tulajdonságokat. A jelentősen eltérő inaktiválódási dinamika ellenére az eredeti és a frissített modellek között nem volt különbség az AP paraméterekben az ingerlési frekvenciák széles tartományában. A frissített modell segítségével kimutattuk, hogy fiziológiás ingerlési körülmények között az IKur még magas pitvari frekvenciák mellett sem inaktiválódik jelentősen, mivel a transzmembránpotenciál kevés időt tölt az inaktivációhoz kapcsolódó feszültségeken. Így a csatorna dinamikáját elsősorban az aktivációs kinetika határozza meg. Az IKur nagysága magasabb frekvenciákon csökken az AP-változások miatt, amelyek csökkentik az IKur aktiválódását. Mindazonáltal az IKur relatív hozzájárulása az AP repolarizációhoz magasabb frekvenciákon nő, mivel a gyors késleltetett egyenirányító IKr áram aktivációja csökken. Következésképpen az IKur-blokkolás dózisfüggő módon megszünteti a szimulált pitvarfibrillációt (AF) az AF által kiváltott elektromos átalakulás hiányában. Az AF-hez kapcsolódó ionos remodelling bevonása stabilizálja a szimulált AF-et, és jelentősen csökkenti az IKur-blokkolás előre jelzett antiaritmiás hatékonyságát. Eredményeink megmagyaráznak egy sor kísérleti megfigyelést, beleértve a nemrégiben jelentett pozitív sebességfüggő IKur-blokkoló hatásokat a humán pitvari AP-kre, és betekintést nyújtanak az IKur, mint antiaritmiás célpont potenciális értékébe az AF kezelésében.