Conclusion
1. Az uralkodó nézettel ellentétben a hyperproteinemia (hypcrglobulinemia) nem “oka” vagy “felelőse” a hypercalcaemiának; nem vezet a kalcium csontokból való elvonásához sem közvetlenül, sem közvetve lq felborítja a tömegtörvényi viszonyokat3 a. vérben. Hiperproteinémiában, még hiperfoszfatémia hiányában sem áll fenn arányosság az összes szérumfehérje és a szérum kalciumszintje között, és az összes fehérjetartalomból nem lehet következtetni a vér kalciumtartalmára.
2 Ha hyperproteinémiával együtt hypercalcaemia is előfordul, mint a myeloma multiplex egyes eseteiben, a kalciumszint-emelkedés nem a hyperproteinémiának, hanem a neoplasztikus szövet által okozott csontpusztulás szövődményének tulajdonítható; hasonlóan az esetenként metasztatikus osteolitikus karcinóma esetén előforduló hypercalcaemiához, amelyben a szérumfehérje-szint normális vagy alacsony6,9. A csontdestrukció által okozott Ca++ beáramlás a fehérjéhez kötött és az ionizált kalcium mennyiségének növekedéséhez vezet, és magasabb szinteken e két frakció közötti egyensúly helyreáll, ami a tömegtörvényi megfontolások alapján megjósolható.10 A fehérjéhez kötött kalciumfrakció abszolút növekedése ezért úgy tűnik, hogy a hiperkalcémia eredménye és nem oka; a diffundálható Ca:összes Ca arány ésszerűen állandó marad, függetlenül attól, hogy a szérumfehérje megnövekedett (myeloma multiplex) vagy normális (hyperparathyreosis).
3. A szérum megnövekedett fehérjetartalma nem elengedhetetlen a betegségben előforduló magas kalciumkoncentrációk oldatban tartásához. Loeb és Nichols11 kimutatta, hogy az egy gramm fehérjére jutó megkötött kalcium a kalciumkoncentráció függvénye, a szérumban normálisan jelen lévő fehérje több kalciumot köt meg emelkedett, mint normál kalciumszint esetén. Ez feltehetően hyperparathyreosisban fordul elő. A myeloma multiplexben, ahol mind a hypercalcaemia, mind a hyperproteinemia fennáll, nem tűnik valószínűtlennek, hogy a fehérjéhez kötött kalcium növekedésének nagy része az albumin által megkötött kalcium; és kevés, ha egyáltalán van, kalciumot köt meg a hyperproteinemiáért felelős euglobulin növekmény.
4. A fehérje és kalcium diszkrepanciás viszonya hyperproteinemiában csak egy speciális esete a fehérje és az összes bázis diszkrepanciás viszonyának hyperproteinemiában. Amint arra másutt rámutattak,5 az a feltételezés, hogy a szérum globulin frakciójának egésze hyperglobulinémiában annyi bázist köt meg, amennyit az általánosan használt “B globulin” faktor12 ikál, ahhoz az eredményhez vezet, hogy az összes meghatározott savak összege meghaladni látszik az összes bázist.
Módszerek. A szérumkalciumot, a szervetlen foszfort, az összes fehérjét és a fehérjefrakciókat máshol leírt módszerekkel határoztuk meg.5 A diffundálható kalciumfrakciót 10-15 köbcentis szérumminták Simms-készülékben13 kollódiumzsákon keresztül történő ultraszűrésével becsültük; a pozitív nyomás 40-50 mm. Hg. nyomást alkalmaztunk, a szérumot normál CO-feszültség alatt tartottuk, Köszönettel tartozunk Dr. H. S. Simmsnek és A. Stolman úrnak a segítségükért.