A gumbo-limbo gazdaságilag és ökológiailag nagyon hasznos növény. Gyorsan nő, és jól alkalmazkodik többféle élőhelyhez, többek között a sós és meszes talajokhoz (a mocsaras talajokat azonban nem tűri). A gumbo-limbót az egyik legtűrőbb széltűrő fának is tartják, és Dél-Floridában robusztus, hurrikánoknak ellenálló fajként ajánlják. Ültethető termények és utak szélvédelmére vagy élő kerítésoszlopként, és ha egyszerűen jó talajba dugják, a kis ágak könnyen meggyökeresednek, és néhány év alatt termetes fává nőnek. Közép-Amerikában azonban megfigyelték, hogy az oszlopok nem termelnek csapgyökeret, csak oldalgyökereket, így megkérdőjeleződik a szélvédelem valódi értéke, mivel az ilyen kerítésoszlopok nem lennének olyan erősek, mint egy valódi, természetes eredetű facsemete. A gumbo-limbo fa könnyűszerkezetes építkezésre alkalmas. Meglehetősen törékeny, bár a törzsét Haitin dobok készítésére és tűzifának használják, a fa gyantáját pedig, amelyet chibou, cachibou vagy gomartis néven emlegetnek, ragasztónak, lakknak és füstölőnek használják.
A magok fontos táplálékforrást jelentenek a madaraknak, köztük számos észak-amerikai téli vonulónak. A helyi lakosok, mint az álarcos tityra, a fényes farokú attila, a feketearcú csőrös csőrös és Hispaniolán a pálmafajd, különösen kedvelik a gumbo-limbo gyümölcsét, csakúgy, mint a vándorló madarak, mint a baltimore-i oriole vagy a szürkés sapkás légykapó. Különösen fontos helyi táplálékforrás az olyan vireók számára, mint a vörös szemű vireó, amikor az érett gyümölcsök bőségesek. Számos vonuló faj használja az ember által átalakított élőhelyen, akár településeken is található gumbo-limbo fákat. Ez lehetőséget teremt arra, hogy ezeket a fajokat madármegfigyelés céljából a lakott területekre vonzzuk, és hogy csökkentsük a gumbo-limbo magjaiért folytatott versenyt a zavartalan élőhelyen, amellyel a ritkább helyi madaraknak szembe kell nézniük. Tekintettel arra a buzgalomra, amellyel egyes madarak a magházakat keresik, elképzelhető, hogy azok az ember számára hasznos lipideket vagy más vegyületeket tartalmaznak; ezek hasznosításához azonban valószínűleg szintetikusan kellene előállítani őket, mert bár egyetlen fa termése igen nagy lehet (akár 15 000 termést is elérheti, sőt meghaladhatja azt, ami termésenként több mint 200 gramm nyers lipidhozamot jelent), az egyes magok kicsik és nehézkes a betakarításuk.
A gumbo-limbo gyors növekedése, könnyű és olcsó szaporítása, valamint ökológiai sokoldalúsága miatt nagyon ajánlott “kezdőfaként” az újraerdősítésben, akár degradált élőhelyeken is, és összességében sokkal jobban teljesít ilyen szerepben, mint a legtöbb egzotikus faj.
A gyantát köszvény ellen használják, míg a levelekből gyógyteát főznek. A levelek hexánkivonatáról állatkísérletekben kimutatták, hogy gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. A gumbo-limbo kéreg ellenszere a Metopium toxiferumnak, más néven csecsenfának, amely gyakran ugyanabban az élőhelyen nő, és ugyanúgy szélsőséges kiütéseket okozhat, mint a rokon mérges szömörce.