Hat évadon át voltam a főszereplője a Bravo televíziós sikersorozatának, a The Real Housewives of New York City-nek. A munkám része volt, hogy minden heti epizódról összefoglalót írjak, miután leadták. A nézőkhöz hasonlóan én is először láttam és hallottam, hogy a többi hölgy mit mondott egymásról – és rólam, azokban a jelenetekben, amelyeket nem vettem fel. Én is először láttam azokat a frappáns kis vallomásos interjúkat. És igen, megrázott néhány dolog, amit mondtam. (Jól hallottam? Tényleg azt mondtam, hogy … “fenék f-k?”)

Amint a közönség, voltak olyan epizódok is, ahol az elejétől a végéig nevettem, és voltak olyanok, ahol leesett állal ültem a tévé előtt, szótlanul. Volt, amikor nehezebb volt nézni a műsort, mint leforgatni. És persze a Bravónak az volt az ijesztő feladata, hogy minden héten 100 órányi szalagot vágjon össze egy 43 perces műsorba.

De a heti blog volt a dolog, és én kötelességtudóan csináltam. Az első két évadban közzétettem a meglátásaimat, megfigyeléseimet és szellemeskedéseimet, és élveztem az olvasókkal való interakciót a kommentjeiken keresztül. A nézőinknek volt egy hihetetlen képessége, hogy átlássanak a baromságokon. A 7. évadot, a harmadik évadomat kihagytam, amikor a Bravo megszüntette a kommenteket. (Megkérdeztem a csatorna vezetőit, hogy miért, és azt a választ kaptam, mintha egy anya azt mondaná a gyermekének, mert én azt mondtam. Ha az olvasók nem kommentelhetnek – mondtam. ‘Nem írok.’)

A kilencedik évadban ismét szünetet tartottam, miután a választási epizódokkal kapcsolatos blogjaimat elküldték a csatorna ügyvédeinek. Első módosítás, valaki? Helló?

Ezektől a hiányosságoktól eltekintve, imádtam. Végül is jó móka volt, hogy elmondhattam a véleményemet a képernyőn zajló őrületről.

Komikus regény? Történelmi beszámoló a RHONY 5-től 10-ig? Kutatás egy új bejegyzéshez a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében? Döntsd el te.

Kellemes szórakozást!