ACroaking Science egy blog önkéntes diákok és tudósok számára, hogy felfedezzék, mi történik a tudomány világában. A Croaking Science olyan tudományos tényekkel, új kutatásokkal vagy régi vitákkal foglalkozik, amelyeket a kétéltűek és hüllők ihletnek vagy érintenek, majd mindezt laikus nyelven közli a szélesebb közönséggel. A funkció célja, hogy platformot biztosítson a tudományos kommunikáció világába való betörésük kezdetén állóknak és a már befutott tudósoknak egyaránt. Szívesen fogadjuk a diákok és a tudósok beadványait. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a cikkekben kifejtett nézetek nem a Froglife Trust véleményét tükrözik.

Rhiannon Laubach, a Tudomány riportere az élettörténeti események rugalmasságát és annak jelentőségét vizsgálja a közönséges békák esetében

A metamorfózis nem minden faj minden tagja megy át ugyanolyan ütemben. A metamorfózis élettörténeti eseményként írható le, a lárvából (ebihalból) a fiatal felnőtt egyeddé (békaivadékká) való átalakulás. Az állat mérete, illetve az, hogy milyen fejlődési szakaszban van, mérsékelt éghajlaton befolyásolhatja annak esélyét, hogy az egyed túléli-e a telet.

A legtöbb ebihal még ugyanabban az évben békaivadékká alakul át. Néhány közönséges béka ebihal azonban ebben a lárvastádiumban telel át, majd a következő tavasszal békává alakul át. Ezt a jelenséget az utóbbi években egyre gyakrabban észlelték, és mind a média, mind a tudományos szakirodalom beszámol róla. Nem sokat vizsgálták, hogy mi okozza ezt, és nem ismert, hogy az egyed fejlődésének melyik pontján dől el, hogy ebihalaként telel-e át, vagy sem.

Egy nemrégiben készült jelentés a közönséges békák (Rana temporaria) ebihalak populációjának növekedését és fejlődését vizsgálta egy év során, hogy kiderüljön, az ebihalak fejlődési üteme befolyásolja-e, hogy milyen formában telelnek át. A terepi munka kiegészítéseként laboratóriumi vizsgálatokat végeztek.

A vizsgálat módszerei a következők voltak: május és a következő év januárja között az ebihalak fejlődését a terepi helyszínen úgy követték nyomon, hogy véletlenszerűen összegyűjtötték az ebihalakat, majd visszavitték őket a laboratóriumba, ahol megmérték őket, és feljegyezték fejlődési szintjüket. Ha egy egyed novemberig nem kezdte meg a metamorfózist, úgy tekintették, hogy lárvaként telel át. A vízhőmérsékletet a vizsgálat időtartama alatt folyamatosan naplózták. Ezeket az adatokat a kétheti átlaghőmérséklet kiszámításához használták. A laboratóriumi vizsgálathoz a medencéket kétheti átlaghőmérsékleten tartották, és vagy magas, vagy alacsony táplálékkínálatot alkalmaztak. Az ebihalak fejlődését és állapotát is feljegyezték.

A vizsgálat megerősítette, hogy az ebihalak a vizsgált helyen telelnek át. A helyszínen röviddel a kikelés után a lárvák két különböző fejlődési csoportot kezdtek kialakítani. Az egyik csoport a továbbnövő, majd metamorfózissal átalakuló egyedek hullámaiból állt. A második, kisebb csoport tovább növekedett, de nem metamorfózott, és ez a döntés, hogy ebihalaként telelnek át, a fejlődésük nagyon korai szakaszában született meg.

Ez nem világos, hogy mi okozza ezt, lehet genetikai vagy “helyi környezeti hatások, amelyek a populáció egy genetikai alcsoportjában egy bizonyos fejlődési utat váltanak ki” (Walsh& al 2008). A telelő ebihalak előnyben vannak, mivel nem kell annyi energiát befektetniük a fejlődésbe, és több energiát tudnak felhasználni a növekedésre. A nagyobb ebihalak nagyobb békává alakulnak át. A nagyobb békák előnyben vannak. A laboratóriumban nem volt teleltetés. A tartályokat kétheti átlaghőmérsékleten tartották, ami nem tükrözi a vizsgálati hely hőmérsékleti ingadozásait. A táplálék elérhetősége nem volt hatással az áttelelésre.

Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy az ebihalak áttelelésének lehetősége már a fejlődésük korai szakaszában eldől. A lárvák áttelelése az ebihalak válasza lehet a helyi környezeti viszonyokra, de úgy tűnik, hogy a hőmérséklet nem a fő változó, amely ezt meghatározza (Walsh& al 2008).

A lárvák áttelelése a helyi környezeti viszonyokra adott válasz.