Két betegnél, egy 30 éves férfi és egy 31 éves nő esetében a jobb mutatóujj proximális interphalangeális ízületének, illetve a bal középső ujjnak a hiperextenziós traumáját diagnosztizálták. A férfit az akut fázisban voláris lemezrepedés miatt műtötték. A nő 7 héttel a trauma után krónikus flexiós kontraktúrával jelentkezett; a második ujjpercben avulziós törést szenvedett, és konzervatív módon, sínnel és mozgásterápiával kezelték. Az ujj proximális interphalangeális ízületének hiperextenziós traumája az egyik leggyakrabban előforduló kéztrauma. A súlyosabb esetekben az ízületi tok struktúráinak jelentős károsodása, például a volaris lemez szakadása is bekövetkezhet. Az akut fázisban a voláris lemez szakadása fájdalmat és háti ficamot okoz. Hosszú távon azonban két jelentős késői szövődmény léphet fel: a krónikus poszttraumás hiperextenziós deformitás és a flexiós kontraktúra. Ezek a szövődmények nehezen kezelhetők, de megfelelő kezdeti kezeléssel megelőzhetők. A voláris lemezrepedés diagnózisa alapvető fontosságú, és egy gondosan elvégzett anamnézisfelvétel és fizikális vizsgálat után felállítható, általában az érintett ujj egyszerű radiológiai vizsgálatával. A volaris lemezszakadás kezelése lehet konzervatív vagy sebészi, és az ujjfunkció visszanyerésére és a szövődmények megelőzésére irányul. A sikeres kezeléshez elengedhetetlen az intenzív fizioterápia az utókezelés során.