Az otthonosságnak a fokozott fizikai kényelem, biztonság és pszichológiai jólét érzésével való összekapcsolása számos népszerű kifejezésben és mondásban tükröződik, mint például: Home free; Home is where the heart is; East-west, home is best; Home sweet home; There’s no place like home. Így aligha meglepő, hogy a sportban a hazai előny kifejezést két, egymással összefüggő jelenség jelölésére vették át – mindkettő azon a meggyőződésen alapul, hogy egy csapat saját parkja, stadionja vagy helyszíne valóban jó hely a versenyzéshez.

Az egyik jelenség (jobb kifejezés híján) a verseny helyszínére vonatkozik. A legtöbb észak-amerikai profi sportágban például a csapatok az alapszakasz mérkőzéseinek teljes menetrendjét lejátsszák, hogy meghatározzák a végső bajnoki helyezéseket. A végső rangsorban előrébb álló csapatok minden 3, 5 vagy 7 meccses rájátszás-sorozatban kapnak egy extra versenyt a hazai helyszínükön. Ezt a plusz lehetőséget, hogy otthon játszhassanak, hazai előnynek nevezik (pl. “A New Yorknak hazai előnye lesz a Boston elleni rájátszás-sorozatban”). Ha a csapat történetesen elveszíti az egyik extra hazai versenyét, akkor azt mondják, hogy elvesztette a hazai előnyét. Bár a verseny helye jelenthet hazai előnyt, nem mindig derül ki, hogy ezt az előnyt biztosítja. Például a National Hockey League (NHL) rájátszásának első fordulójában 2010-ben a hazai csapatok 22 mérkőzést nyertek és 27-et veszítettek; 2011-ben 23 mérkőzést nyertek és 26-ot veszítettek. Tehát a versenyhelyszín szempontjából bizonyosan a hazai csapatok ebben a két évben nem tudták kihasználni a hazai előnyüket.

A második jelenség, amely közvetlenül az elsőből következik, a sikeres kimenetel valószínűségére vonatkozik. Szinte minden olyan esetben, amikor nagy adathalmazokat vizsgáltak – csapat- és egyéni sportágakban, női és férfi versenyzők esetében, nemzetek közötti nemzetközi versenyeken, sportolók és csapatok esetében az életkori és tapasztalati spektrum minden szegmenséből -, a hazai versenyzők a véletlent meghaladóan jobb győzelmi arányt értek el (e megállapítások tárgyalása a következő részben).

A 2011-2012-es NHL-szezonban a jégkorongrajongók szorosan követték a Detroit Red Wingset, amely kivételes, 75,6%-os hazai sikerarányt ért el. A 41 hazai mérkőzésükön 31 NHL-csúcsot értek el, ebből 23-at zsinórban, ami ligacsúcsot jelentett. Ez a sikerarány természetesen atipikus, de jól szemlélteti a hazai előny egy kivételes esetét.

Ebben a bejegyzésben a hazai előny jelenségének tárgyalása a sikeres kimenetel megnövekedett valószínűségére vonatkozó eredményekre korlátozódik. Ennek érdekében a vita a hazai előny mértékére összpontosít a csapat- és egyéni sportágakban különböző összefüggésekben, valamint a szurkolók, a média, a sportolók és a sporttudósok által felhozott magyarázatokra, amelyek segítenek megmagyarázni az okokat. A hazai versenyzésnek a sportolók és az edzők pszichológiai állapotára és viselkedésére gyakorolt hatását is megvizsgáljuk.

A hazai előny mértéke

Szinte minden vizsgált sportágban a csapatok jobb eredményeket érnek el, ha otthon versenyeznek. A profi sportban például egy közelmúltbeli 5 éves időszakban a baseballban 53,7%, az angol labdarúgásban (futball) 61,0%, a jégkorongban 54,6%, az amerikai futballban 58,2% és a kosárlabdában 61,0% volt a győzelmi arány.

A legtöbb vizsgált sportágban az egyénileg versenyző sportolók is jobb eredményeket érnek el, ha hazai pályán versenyeznek. Például az alpesi sí világkupában a hazájukban versenyző síelők átlagosan 16%-kal javítottak a versenyen elért helyezésükhöz képest. Érdekes módon a profi golf és a tenisz az egyetlen olyan egyéni sportág, ahol nem találtak hazai előnyt.

Ami a nemzetközi versenyeket illeti, úgy tűnik, hogy a nyári és a téli olimpiai játékok, valamint a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (Fédération Internationale de Football Association; FIFA) világbajnoksága esetében is van bizonyíték a házigazda országok hazai előnyére. A téli olimpiai játékok esetében például a házigazda országok átlagosan körülbelül négy éremmel javítottak az előző olimpiához képest. A téli olimpiák történetében az egyetlen olyan rendező ország, amely nem tudott javítani, Olaszország volt (2006-ban Torinóban); 11 érmet szerzett, szemben a 2002-es Salt Lake Cityben szerzett 13 éremmel.

A nyári olimpiák esetében a rendező országok átlagosan körülbelül öt éremmel javulást mutatnak az előző olimpiához képest. Ez a tekintélyes javulás azonban eltörpül Kína 2008-as pekingi nyári olimpián nyújtott teljesítménye mellett; Kína 37 éremmel (összesen 100 éremmel) javította éremszámát a 2004-es athéni játékokhoz képest.

A FIFA világbajnokságon is születtek olyan eredmények, amelyek azt mutatják, hogy a házigazda nemzeteknek előnyös, ha otthon versenyeznek. Az első világbajnokságra 1930-ban Uruguayban került sor, és azóta négyévente 19 versenyt rendeztek; a legutóbbi világbajnokság 2010-ben volt Dél-Afrikában. 1942-ben és 1946-ban nem rendeztek tornát. A házigazda ország 19-ből 12 tornán az elődöntőbe, 19-ből 8 tornán a döntőbe jutott, és 19-ből 6 alkalommal győzött. (Tekintettel arra, hogy a FIFA most arra törekszik, hogy olyan országoknak és régióknak is lehetőséget biztosítson a rendezésre, amelyeknek a világranglista alapján minimális esélyük van az éremszerzésre , az összesített eredmények a hazai pálya előnye szempontjából lenyűgözőek). A hat házigazda ország, amely megnyerte a FIFA-világbajnokságot: Uruguay (1930), Olaszország (1934), Anglia (1966), Nyugat-Németország (1974), Argentína (1978) és Franciaország (1998). A második helyezettek közé tartozik Brazília (1950) és Svédország (1958). Végül Chile (1962), Olaszország (1990) és Németország (2006) a harmadik helyen végzett, amikor házigazda volt.

A hazai pálya előnyének okai: Népszerű hiedelmek

A házigazda csapatoknak járó előnyök jelentős vitákra, találgatásokra és érdeklődésre adtak okot a szurkolók, a sportolók, a média és az edzők körében arról, hogy miért. Melyek azok a fő tényezők, amelyek a hazai előny hátterében állnak? Amint az várható volt, a csoportok között van némi átfedés a felhozott magyarázatokban.

Egy felmérésben például a szurkolók a közönség támogatását jelölték meg első helyen, egy másik, egyetemi sportolók körében végzett felmérésben pedig az első három válaszlehetőség között szerepelt. Két másik választási lehetőség (amelyet a sportolók is támogattak) a hazai pálya ismerete és az utazás szükségességének kiküszöbölése volt. Az edzők is azt a meggyőződést hozták fel első helyen, hogy a hazai versenyzők előnyük fő forrását a hazai helyszín árnyalatainak jobb ismerete biztosítja.

Miután évekig dolgozott szabermetrikusként a major league baseballban (a szabermetria a baseball objektív statisztikák segítségével történő speciális tanulmányozása), Craig Wright Tom House, a major league dobóedzőjének segítségével felajánlotta értékelését. Wright és House becslése szerint a hazai előny 5%-a a közönség pszichológiai felhajtóerejének köszönhető, 5%-a az utolsó ütés előnyéből adódik, 10%-a a stadion ismeretének köszönhető, 10%-a annak, hogy a hazai csapat képes a hazai stadionhoz legjobban illeszkedő személyzetet kiválasztani és használni, 30%-a a rendszer szabályosságának köszönhető, 40%-a pedig a hazai csapatnak kedvező bírói elfogultságnak.

A hazai előny okai: Empirical Analyses

Az 1. ábra az Albert Carron, Todd M. Loughead és Steven R. Bray által a hazai előny szisztematikus vizsgálatára ajánlott keret. Kiindulópontként azt javasolták, hogy a verseny helyszíne (otthon vs. idegenben) négy fő tényezőt befolyásol differenciáltan – a közönség támogatásának mértékét (és a közönség támogatásán keresztül az esetleges kedvező bírói döntéseket), az utazás szükségességét, a helyszín tanult ismertségét, valamint bizonyos szabályelőnyöket (pl, az utolsó ütés a baseballban).

1. ábra A hazai előny fogalmi kerete

A játékhelyszín tényezői

Mint a tudományos kutatás számos területén, a játékhelyszín egyes tényezőinek árnyalatait vizsgáló tanulmányok eredményei egyes esetekben konzisztensek, más tényezők esetében viszont vegyes eredményeket mutatnak. Például a szabályok tényező hatását vizsgáló tanulmányok következetesek voltak; a hazai csapatnak nincs előnye a szabályokból.

A közönség támogatását illetően az eredmények vegyesek. A túlzott leegyszerűsítés kockázatával a következő általánosítások tűnnek ésszerűnek:

• A tömeg abszolút mérete általában nincs összefüggésben a hazai előnnyel.
• A tömeg sűrűsége következetesen pozitívan kapcsolódik a hazai előnyhöz.
• A tömeg viselkedésének jellege (pl., kifütyülés vagy a hazai csapat szurkolása) nincs következetes hatással a hazai előnyre.
• Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a hazai közönség hatással van a játékvezetői döntésekre (azaz a hazai csapatok kedvezőbb ítéleteket kapnak). A helyszíni vizsgálatok és az archív kutatások azonban nem támasztották alá ezeket az eredményeket. A jól kontrollált vizsgálatokban nincs bizonyíték arra, hogy a közönség támogatása a hazai csapat számára kedvezőbb bírói döntéseket eredményezne.

A vendégcsapat utazási igénye a versenyzéshez szintén nagy kutatási figyelmet kapott. Az eredmények ismét vegyesek. A túlzott leegyszerűsítés kockázatával a következő általánosítások tűnnek ésszerűnek:

• A megtett távolság (pl. 120 mérföldes utazás a versenyre, szemben a 100 mérföldes utazással a versenyre) nem befolyásolja a vendégcsapat hátrányát (és természetesen a hazai csapat előnyét).
• Az utazás időtartama nem befolyásolja a vendégcsapat hátrányát a profi kosárlabdában és baseballban. A profi jégkorongban a vendégcsapatok kevésbé sikeresek az idegenbeli túra első mérkőzésein.
• Az időzónák közötti utazás hátrányt jelenthet a vendégcsapatok számára. A “nyugatra utazni a legjobb” mondás úgy tűnik, hogy van némi igazságtartalma. Az Észak-Amerika nyugati és keleti régióiból utazó profi csapatok nagyobb hátrányban vannak, mint a keletről nyugatra utazó csapatok.

Az 1. ábrán bemutatott keret utolsó játékhelyszíntényezője a hazai csapat saját helyszínének tanult ismerete. Számos elem tartozik ebbe a kategóriába; ezek stabilnak vagy instabilnak minősíthetők. Az utóbbiak a hazai csapat környezetének olyan elemei, amelyeket a saját előnyére lehet manipulálni. Például a médiában megjelent anekdotikus beszámolók arról számoltak be, hogy egy otthon játszó profi baseballcsapat többlet vizet juttatott a pályára, hogy csökkentse a vendégcsapat sebességelőnyét. Egy másik beszámoló egy vendég profi kosárlabdaedző azon aggodalmáról számolt be, hogy a hazai csapat esetleg túlságosan felfújja a labdákat, hogy megkönnyítse a magasabb dribblinget, ami kedvezne az irányítója preferenciáinak.

A stabil elemek a hazai csapat helyszínének sajátos aspektusai. A bostoni Fenway Parkban található Green Monster lenne az egyik példa. Feltehetően a bostoni szélsőjátékosok, mivel több lehetőségük van gyakorolni és játszani ebben a környezetben, jobban ismerik a karambolokat. Egy másik példaként a ligaátlagnál kisebb vagy nagyobb hazai jégfelületen versenyző profi jégkorongcsapatok számára előnyös lehet a fokozott ismertség.

A következő általánosítások az ismertségnek a hazai előnyben játszott esetleges szerepéről ésszerűnek tűnnek:

• A ligaátlagnál nagyobb vagy kisebb játékfelülettel rendelkező profi futballcsapatok nagyobb hazai előnnyel rendelkeznek.
• A műfüves pályával rendelkező profi baseballcsapatok nagyobb hazai előnnyel rendelkeznek, mint a műfüves pályával nem rendelkező csapatok.
• A profi baseball-, kosárlabda- és jégkorongcsapatok, amelyek új létesítménybe költöznek (és ezáltal átmenetileg elveszítik a saját játékhelyszínükkel kapcsolatos kiváló ismeretüket), a hazai előnyük csökkenését tapasztalják. Ezt az eredményt mérsékli a csapat minősége. Azok a csapatok, amelyek a költözés előtt kiváló hazai előnnyel rendelkeztek (50%-nál nagyobb hazai előny), átmenetileg szignifikáns csökkenést tapasztalnak. Ezzel szemben az áthelyezés előtt rosszabb hazai előnnyel rendelkező csapatok (50%-nál kisebb hazai előny) átmenetileg szignifikánsan javítják hazai előnyüket.

Amint az 1. ábra mutatja, a játékhelyszín tényezői vélhetően hozzájárulnak a hazai és a vendég sportolók és edzők különböző kritikus pszichológiai állapotaihoz.

Kritikus pszichológiai és fiziológiai állapotok

Viszonylag következetes bizonyítékok támasztják alá azt a következtetést, hogy az edző és a sportoló pszichológiai állapota jobb, ha otthon játszik. Az ésszerűnek tűnő általánosítások a következők:

• A sportolók és az edzők egyaránt nagyobb személyes önbizalommal és a csapatukba vetett bizalommal rendelkeznek a versenyek előtt a hazai helyszínen.
• A sportolók érzelmi és hangulati állapotai jobbak otthon. Például a kognitív és szomatikus szorongás, depresszió, feszültség, düh és zavartság alacsonyabb az otthoni verseny előtt.
• A sportolók sebezhetőbbnek érzik magukat az otthonuktól távol rendezett versenyeken, mert tudják, hogy meg kell küzdeniük a vendégszurkolók gúnyolódásával (ami a kosárlabdában gyakran előfordul).

Kritikus viselkedési állapotok

Amint az 1. ábra szemlélteti, a hazai és az idegenbeli versenyek feltételezhetően szintén eltérő hatással vannak a hazai és a vendég sportolók és edzők viselkedésére. A hazai előny magyarázatára a territoriális érzést használták, amely arra utal, hogy egy állat elfoglal és véd egy földrajzi területet, ahol táplálkozik, fészkel és párzik. A sportolók tesztoszteronszintje valóban magasabb a hazai versenyek előtt. Úgy gondolják, hogy agresszívebben versenyeznek, nagyobb erőfeszítést tesznek, és tovább kitartanak.

A sportolók és edzők otthoni és idegenbeli viselkedését összehasonlító vizsgálatok a következő általánosításokhoz járulnak hozzá:

• A stratégia és a taktika szempontjából az edzők védekezőbb taktikát alkalmaznak az idegenbeli mérkőzéseken és agresszívebb stratégiát az otthoni mérkőzéseken.
• A hazai és az idegenbeli csapatok nem különböznek a védekező viselkedésmódok, például a hibák, a kosárlabdában a blokkolt dobások vagy a baseballban a dupla játékok tekintetében, de a hazai csapatok agresszívebb támadó viselkedésmódokat mutatnak, például a jégkorongban és a kosárlabdában a lőtt dobások tekintetében.
• A hazai és a vendégcsapatok nem különböznek az agresszív büntetések számában, például a sérülésre irányuló szándékkal elkövetett büntetésekben, mint kritikus komponensben.
• A tanulmányok olyan tendenciákat találtak, hogy a vendégcsapatokat látszólag gyakrabban büntetik, a hazai csapatok pedig többet úsznak meg. Ráadásul úgy tűnik, hogy a sztárjátékosok otthon többet megúsznak.

Következtetés

A csoportterületi jellegnek a hazai előnyként ismert aspektusa kétségtelenül az egyik legtöbbet vizsgált jelenség a sportkörnyezetben edzők, sportolók, kutatók, adminisztrátorok és tanácsadók által egyaránt. Általánosságban elmondható, hogy úgy tűnik, a hazai előnynek valamennyi sportágtípusban van némi konzisztencia az előfordulási gyakoriságában. Bár méltányos lenne azt mondani, hogy bár a hazai előny minden sportágban érvényesül, nem feltétlenül minden csapat élvezi azt az adott sportágon belül. Bizonyos tényezők, mint például a csapat minősége, mérséklik a hazai előny hatását. Emellett valószínűleg joggal feltételezhetjük, hogy a hazai előnnyel kapcsolatos további kérdések nem annak meghatározására irányulnak, hogy létezik-e ilyen jelenség; amint azt ebben a bejegyzésben felvázoltuk, a hazai csapat jobb győzelmi arányát bizonyító, mindenre kiterjedő bizonyítékok túlmutatnak a véletlenen. Az a tény, hogy a hazai előny az elmúlt 100 évben is jól dokumentált volt, megnyugtathat minden bizonytalanságot. A hazai előny vizsgálatának jövőbeli irányai során továbbra is elsősorban arra kell összpontosítani, hogy miért tart fenn ez a jelenség.

Az ebben a bejegyzésben bemutatott fogalmi keretet hasznos útmutatónak szánjuk a további vizsgálatokhoz. Nem állítjuk azonban, hogy mindent és minden, a hazai előnnyel kapcsolatos tényezőt magába foglal. Amit nyújt, az egy egyszerű ábrázolása annak, ami feltehetően egy dinamikus konstrukció (abban az értelemben, hogy ingadozik), az egyes sportágakra és csapatokra jellemző változók és tényezők széles skálájától függően.

Sz:

• Sportpszichológia
• Teamépítés