Alig több mint 50 évvel ezelőtt dr. George Engel mérföldkőnek számító publikációja a Science-ben világszerte megrázta az egészségügyi rendszereket; javaslatát így foglalta össze:
“A betegség uralkodó modellje ma biomedikális, és nem hagy teret keretein belül a betegség társadalmi, pszichológiai és viselkedési dimenzióinak. A biopszichoszociális modell az egészségügy valós világában való cselekvésre való tervezés.”
A biopszichoszociális modell az 1900-as évek végén egyre nagyobb befolyásra tett szert, és a 2000-es évek elejére felváltotta a biomedicinális modellt az orvostudomány uralkodó modelljeként. A biológián alapuló diagnosztikai elvek alig változtak ez idő alatt. Az orvosok valós világa azonban radikálisan megváltozott oly módon, amire Dr. Engel nem számíthatott: a mobiltelefonok és az internet gyorsan általánossá váltak, lehetővé téve az emberiség kollektív (orvosi) tudásához való azonnali hozzáférést. 2016-ra világszerte minden emberre legalább egy mobiltelefon jutott.
Ahogy az emberi tudás és a kommunikáció paradigmái változnak, úgy kell az orvoslásnak is változnia. Most, hogy az új évtized már a láthatáron túl van, hogyan biztosíthatják az orvosok és a gondozó csapatok, hogy a betegek ellenőrzött orvosi tanácsokat kapjanak és biztonságos egészségügyi döntéseket hozzanak?
Az egészségügyi ellátás nagy része sosem a klinika falain belül zajlott, de most az internet és a mobiltelefonok erősebb befolyással vannak a betegekre, mint a leggondosabb gondozó csapatok. Miközben a technológia egyre inkább beépül a mindennapi rutinokba, az orvosok befolyása a betegek döntéseire kétségtelenül csökken. Eközben az orvosok terhelése és kiégése vészjóslóan növekszik, részben a növekvő betegterhelés miatt, így kevesebb idő jut egy-egy betegre.
Az ellátó csapatoktól érkező tanácsok és az internetes források közötti szakadék áthidalására olyan honlapok, mint a mayoclinic.org, a nih.gov és a my.clevelandclinic.org átfogó online tárházakat hoztak létre az ellenőrzött és naprakész orvosi információkból, forradalmasítva a betegoktatást. Még az orvosi információkhoz való hozzáférés e fejlődése ellenére is, a BMJ 2006-os tanulmánya szerint a Google-keresés csak az esetek 58%-ában vezetett helyes öndiagnózishoz (95% CI: 38-77%). Dr. Google nem azért problémás, mert az általa nyújtott információk tévesek, hanem azért, mert az emberek nem tudják, mit kezdjenek az információkkal.
Mivel a betegek döntéseit egyre inkább befolyásolják a külső források, az egészségügyi rendszereknek és az orvosoknak is alkalmazkodniuk kell a nyilvánosan elérhető tudás még meglévő hibáihoz, és el kell ismerniük azokat:
1) A digitális információ képtelensége arra, hogy tudja, mikor kell a betegek rendelkezésére állnia
2) Az ellentmondásos és nem hitelesített információk lehetősége
3) A betegek kontextusának megértése nélküli, általánosított információk iránti eredendő elfogultság
Ahelyett, hogy az internetes böngészőkhöz fordulnának szétszórt és általánosított információkért, az olyan digitális szolgáltatásokkal, mint a Memora Health, a betegek az SMS üzeneteikben kereshetnek útmutatást orvosuknak. A Memora szöveges nyomon követés az orvosok tanácsait a betegek tenyerébe helyezi azáltal, hogy digitalizálja az egyes orvosok jelenlegi nyomon követési munkafolyamatát. A Memora testreszabható, virtuális egészségügyi edzője az orvosok által hitelesített információkat küld a betegeknek sms-ben, javítja a kezelési tervek betartását az ütemezett emlékeztető üzenetek, a betegek által készített eredményfelmérések és a gyakran feltett kérdésekre természetes nyelven adott automatikus válaszok révén, csökkentve az orvosok és az ellátó csapatok terheit.
Az orvosok, az ápolók és az ellátó csapat más tagjai ugyanazokat az alapvető információkat közlik betegeik túlnyomó többségével. A Pareto-elv szerint a beérkező kérdések 80%-ának általában csak a válaszok ~20%-a felel meg. Ezek az interakciók megérettek az automatizálásra, ami időt szabadít fel az ápolócsapat tagjai számára, hogy az amúgy is zsúfolt időbeosztásukban fennmaradó gondokkal és feladatokkal foglalkozzanak.
Az online információk mindenütt jelen lehetnek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy akkor jutnak el a betegekhez, amikor szükségük van rájuk. Csak akkor férnek hozzá az információkhoz, amikor tudják, hogy utána kell nézniük, és nem feltétlenül akkor, amikor az ellátó csapatuk szeretné, ha észben tartanák. Még akkor is, ha a betegek közvetlenül a kezelőorvosuktól kapják meg a megfelelő információkat, a betegek ~50%-a még mindig nem tartja be az orvosuk által javasolt gyógyszeres kezeléseket és kezelési protokollokat. Ráadásul sajnos az orvos-beteg interakciókból származó információknak csak 20%-át őrzik meg a betegek.
Még meglepőbb, hogy míg a nem betartás fele feledékenységből adódik, a másik fele szándékos, gyakran a betegek által online kapott, nem hitelesített információk széles köre miatt. A Memora SMS-alapú kommunikációja mindkét fronton kezeli a be nem tartás problémáját: az automatikus emlékeztetők bizonyítottan csökkentik a feledékenységet, míg az ellátó csapattal folytatott közvetlen kommunikáció valós időben foglalkozik a kételyekkel, és olyan forrásból válaszol a kérdésekre, amely érti az orvosi kontextust, remélhetőleg még azelőtt, hogy a betegek meggugliznák, mi történik.
A rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a biztonságos SMS-es betegbevonás hatékony és megnyerő. Referenciaként egy 2016-os, több mint 2700 beteget összefogó tanulmányok metaanalízise kimutatta, hogy az SMS-emlékeztetők majdnem megduplázták mind a rövid és hosszú távú gyógyszeradagolást, mind a betegek motivációját különböző akut és krónikus betegségek esetén. Egy 1198 beteg bevonásával végzett randomizált, kontrollált vizsgálat szerint az SMS-emlékeztetők jelentősen javították a betegek elégedettségét: a betegek 93%-a találta az üzeneteket “nagyon hasznosnak” a gyógyszeradhézió javításában, 90%-uk állította, hogy továbbra is szeretne üzeneteket kapni, és 92%-uk említette, hogy ajánlaná az SMS-alapú beavatkozásokat a családjának és barátainak.
Az egészségügyi rendszerek késése a modern élet e digitális terében káros eredményeket, pazarolt forrásokat és elveszett orvos-beteg bizalmat eredményez. A betegek döntéseire ható új és hatalmas szociokulturális erők ellensúlyozására az egészségügyi rendszereknek ugyanezeket a technológiákat kell kihasználniuk. A Memora segítségével az orvosok közvetlen hozzáférést kapnak a betegek leggyakrabban használt eszközeihez, képesek a biztonságos, valós idejű kommunikációra, és rutinszerű tanácsaikat automatizálják és összehasonlítják.
Az egészségügyi ellátás valós világát egyre inkább bonyolítja az egyre inkább összekapcsolt, számítógépesített és (félre)tájékozott közönség. Ezt jól érzékelteti Dr. Emmanuel Fombu egyik megjegyzése Az egészségügy jövője című könyvben:
“Az átlag amerikai négy évnyi orvoslátogatásra van szüksége ahhoz, hogy annyi időt töltsön orvosával, mint amennyit egyetlen nap alatt a telefonjával tölt.”
Az e hatalmas szakadék megszüntetéséhez vezető útnak az orvosokat és tanácsaikat ott kell képviselnie, ahol a betegek a legnagyobb valószínűséggel megkapják azokat – a telefonjukon.