02.01.2020

Háborút sem Irán, sem Izrael nem kereshet. De az Egyesült Államoknak az iráni atomalkuból való kilépését követő diplomáciai kudarc, a stratégiai hibák és a hadsereg felállítása valószínűbbé tesz egy közvetlen – akár véletlen – konfliktust.

Az Izrael és Irán közötti feszültség azóta nőtt, hogy Donald Trump elnök 2018-ban egyoldalúan kivonta az Egyesült Államokat a közös átfogó cselekvési tervből – az iráni atomprogram visszafogását célzó, szankciók enyhítéséért cserébe 2015-ben kötött megállapodásból.

A JCPOA európai aláírói képtelenek voltak hatékonyan feloldani az Iránnal szembeni kereskedelemre vonatkozó megújított embargókat, ami arra késztette Teheránt, hogy fokozatosan újraindítsa az urándúsítást, mivel a megállapodás 2019 közepén felmorzsolódott. Eközben eszkalálódtak az iráni és amerikai megbízottakkal szembeni tit-for-tat összecsapások a Perzsa-öbölben, valamint az iráni megbízottak elleni izraeli támadások Szíriában és Irakban.

Izrael és Irán az 1980-as évek óta ellenségek. De az USA 2003-as iraki inváziója és az amerikai csapatok 2011-es hivatalos kivonása után a regionális erőegyensúly megbomlott, így a Közel-Kelet egyértelmű hegemón nélkül maradt. Ez olyan vákuumot hozott létre, amely egyre nagyobb konfliktusba sodorta az országokat.

Agresszív retorikájuk ellenére egyik ország tisztviselői sem törekszenek teljes körű, közvetlen háborúra. De a felfogásbeli különbségek, a JCPOA maradványai iránti elkötelezettség romlása, valamint az izraeli, iráni és amerikai választások szeszélyei mind növelik annak a lehetőségét, hogy egy véletlen összecsapás eszkalálhatja a konfliktust.

Ali Vaez, az International Crisis Group iráni elemzője a DW-nek elmondta, hogy a konfliktus “egy olyan csavarrá vált, amely csak egy irányba forog, és idővel egyre feszültebbé válik.”

“Komoly kockázatai vannak a félrekalkulációnak, ami még nagyobb és közvetlenebb konfrontációba sodorhatja a feleket” – mondta Vaez.

Bővebben: Irán kiszámított eszkalációja a Perzsa-öbölben

Irán növekvő befolyása

Az elmúlt években Irán növelte befolyását a régióban. Szíriában támogatta Bassár Aszad elnök működését. Irakban a 2003-as amerikai invázió óta politikai pártokat és különböző milíciákat támogatott, és a The New York Times által idézett névtelen amerikai tisztviselők szerint a közelmúltban rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták arzenálját építette ott. Jemenben támogatta a Houthikat Szaúd-Arábia ellen; decemberben az USA azt állította, hogy elfogott egy fejlett iráni rakétaalkatrészek szállítását a Houthiknak.

Izraeltől északra Irán stratégiai támogatást nyújt a Hezbollahnak, Libanon legerősebb politikai pártjának, amelynek félkatonai szárnyát széles körben erősebbnek tartják, mint a libanoni hadsereget.

Teherán megpróbál egyensúlyt teremteni egy olyan régióban, ahol Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek katonailag masszívan felülmúlják Iránt, és Izrael már rendelkezik nukleáris fegyverekkel – mondta a DW-nek Trita Parsi, a washingtoni székhelyű Quincy Institute for Responsible Statecraft agytröszt ügyvezető alelnöke. A korlátozott, öregedő légierővel, amely nem tud versenyezni a regionális és amerikai harci repülőgépekkel, a rakéták jelentik Irán egyetlen hagyományos elrettentő erejét.

Támadássorozat

Izrael már régóta hajt végre be nem jelentett csapásokat iráni célpontok ellen Szíriában, de az elmúlt hónapokban a tisztviselők nyilvánosan vállalták a műveleteket, fokozták a támadásokat és kiterjesztették a hadszínteret.

Izrael hadserege 2017-ben és 2018-ban több mint 200 Irán által támogatott célpontot támadott Szíriában. Egy ritka nyilvános beismerésben november végén a hadsereg az elmúlt évek egyik legnagyobb csapását jelentette be iráni és szíriai célpontok ellen Damaszkuszban, a Gázával kiéleződött erőszak közepette.

A hadműveletek intenzitása megnőtt a Perzsa-öbölben májusban kezdődött legutóbbi patthelyzet óta, amikor az Egyesült Államok katonai eszközöket telepített a Hormuzi-szoros köré, számos tankhajót szabotáltak és foglaltak le, és rivális drónokat lőttek le, ami az USA és Irán nevében működő erők közötti aktív, bár közvetett összecsapásnak tűnt.

Vaez elmondta, hogy iráni tisztviselők arra a következtetésre jutottak, hogy Izrael áll egy iráni zászló alatt közlekedő tanker elleni októberi támadás mögött a Vörös-tengeren, ami a katonai műveletek kiterjesztését jelentené. Novemberben Benjamin Netanjahu miniszterelnök azt mondta, hogy Izrael kiterjeszti hadműveleteit Jemenre, “hogy megakadályozza, hogy Irán bebetonozza magát a térségben.”

Az iraki kormány idén Izraelt hibáztatta azért, hogy Iránnal szövetséges Népi Mozgalmi Erők iraki állásait vette célba, valamint síita milícia bázisokat Bagdad közelében. A politikának megfelelően Izrael tisztviselői nem voltak hajlandóak megerősíteni a támadásokért való felelősséget.

Bővebben: Irán szövetségesei Irakban és Libanonban

Aramco “game changer”

Izrael fenyegetettségének megítélése drámaian megváltozott az Öböl-menti szembenállás csúcspontján szeptemberben, amikor drónok és alacsonyan repülő cirkálórakéták raja csapódott be Szaúd-Arábia állami tulajdonú Aramco olajipari létesítményeibe, és felére csökkentette a termelését – egy olyan támadás, amelyről széles körben úgy vélik, hogy Irán hajtotta végre. A támadást azonban az Irán által támogatott jemeni Houthi lázadók vállalták magukra, Irán pedig tagadta a részvételt.

“Az Aramco megváltoztatta az elrettentés egyensúlyát a régióban” – mondta Vaez, rámutatva, hogy az izraeli védelmi rendszer inkább ballisztikus rakétákra van kalibrálva, mint a Szaúd-Arábia ellen használt alacsonyan repülő cirkálórakétákra.

Vaez szerint Izrael meglévő védelmi rendszerei közül egyik sem lenne képes megakadályozni egy vegyi üzemek vagy nukleáris létesítmények elleni “rémálom-forgatókönyv szerinti” támadást – “Izrael egyes részeit évtizedekre lakhatatlanná téve”.”

Ezzel a “legnagyobb kockázattal” szemben, mondta Vaez, a “kérdés Izrael számára az, hogy ez azt jelenti-e, hogy elkerülje az összecsapást és hagyja, hogy a fenyegetés idővel növekedjen, vagy vállalja a kockázatot és megpróbálja csírájában elfojtani.”

Törött atomalku

Netanjahu régóta támogatja a kockázat vállalását. Szeptemberben a The New York Times arról számolt be, hogy 2012-ben Netanjahu minden korábbinál közelebb állt ahhoz, hogy egyoldalú csapást mérjen Iránra, amely háborúba vonta volna a vonakodó, diplomáciára törekvő Egyesült Államokat. Ám ahogy Irán újraindítja nukleáris programját, szövetségesei egyre inkább meggyőzőnek találhatják az Irán elleni csapásra való felhívását.

Mióta Trump kilépett a JCPOA-ból, az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország megpróbált más országokat is bevonni az INSTEX kereskedelmi szervezetbe, amelyet az amerikai szankciók megkerülésére hoztak létre, de szinte teljesen kudarcot vallottak abban, hogy megakadályozzák a cégek menekülését az iráni piacról.

Azért, hogy befolyást szerezzen magának, Irán több olyan lépést tett egymás után, amelyek sértik az atomalku feltételeit. Új létesítményeket helyezett üzembe, növelte nukleáris anyagkészletét, és annak egy részét 4,5%-ra dúsította.

A nukleáris világszövetség szerint az ilyen koncentráció eléréséhez a fegyverminőségű urán előállításához szükséges erőfeszítések több mint 80%-a szükséges.

Vaez szerint Irán célja nem az, hogy bombát szerezzen, hanem az, hogy “növelje az USA maximális nyomást gyakorló stratégiájának költségeit, és arra kényszerítse a többi aláírót, hogy mentőövet dobjon nekik.”

A JCPOA-t aláíró EU-tagállamok visszatartották a vitarendezési mechanizmus elindítását, ami új ENSZ-szankciókat és nemcsak a megállapodás, hanem a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés lehetséges végét is jelentené. Hassan Rouhani elnök azonban jelezte, hogy Irán január elején újabb lépést tesz az alku megszegésére.

A felfogásbeli különbségek

Az Európai Unió álláspontja lassan közeledik az USA álláspontjához – mondta Sanam Vakil, a Chatham House Irán Fórumának vezetője. A 20% feletti dúsítás a megállapodás összeomlását eredményezné, ami Izrael számára vörös vonalat jelentene, mondta Vakil.

Az Irán regionális befolyása ellen idén ősszel Libanonban és Irakban zajló tüntetések és egy rövid, de véres felkelés odahaza nyomást gyakorolhat a kormányra, hogy folytassa a diplomáciai tárgyalásokat, mondta Vakil.

“Ahogy a hírek kiszivárogtak, megértettük, hogy sokkal erőszakosabbak és fenyegetőbbek, mint azt korábban gondoltuk” – mondta Vakil. “Ez megváltoztathatja Irán számításait belföldön és a tárgyalásokkal vagy az esetleges eszkalációval kapcsolatban. Irán most sarokba szorult, és kevés olyan útja van, amit tovább követhet.”

A washingtoni hivatalnokok a tüntetéseket annak jeleként is értékelik, hogy a gazdasági nyomás hatott, mondta Vaez. Hozzátette azonban, hogy az iráni tisztviselők megnövekedett önbizalommal operálnak, miután kis költséggel sikeresen visszavágtak az USA-nak az egész régióban, következmények nélkül megtámadták az Aramco-t, és napok alatt leverték a tüntetéseket.”

Vaez szerint ezek a felfogásbeli különbségek “nagy veszélyt jelentenek arra, hogy a két fél az eszkaláció körforgásába zárva marad” és “potenciálisan egy olyan konfliktusba torkollik, amelyet senki sem akar, de könnyen kicsúszhat az irányítás alól.”

Bővebben: Az iráni véres tüntetések csak a kezdet

Választási jokerek

Az Iránban, az Egyesült Államokban és Izraelben közelgő választások miatt a diplomáciai ablak bezárul.

Mind Netanjahu, mind Trump számára hasznos lehet a figyelemelterelés. Netanjahu ellen csalás, vesztegetés és hűtlen kezelés vádjával emeltek vádat. Trumpot hatalommal való visszaélés és a kongresszus akadályozása miatt vádemelés fenyegeti. Irán eközben kevés okot látna arra, hogy tárgyaljon Trumppal, akinek a lába potenciálisan kint van az ajtón, és az Egyesült Államok engedményei nélkül Rouhani elveszíti a keményvonalasok támogatását a parlamentben.

Trump “Twitter-tigris” hírneve is teret ad a félrekalkulációnak Iránban, mondta Vaez. Az elnök belföldön nyerhet azzal, ha reagál egy provokációra.

“A jövő év első néhány hónapján túl szinte lehetetlen lesz de-eszkalálni a feszültséget” – mondta Vaez.

Iránnak kevesebb vesztenivalója van, miután a megszegett JCPOA-hoz való hűségben maradás nem hozott kegyelmet, és az atomprogramjával való visszaszorítás nem vált be. Teherán azt is kiszámíthatja, hogy bármit is tesz, Trump nem fog reagálni.

“A kevesebb vesztenivaló és a kevesebb félnivaló kombinációja nagyon veszélyes” – mondta.

A DW szerkesztősége minden nap küld egy válogatást a napi kemény hírekből és a minőségi újságírásból. Iratkozzon fel a hírlevélre itt.

Tom Allinson