A súlyos szív- és érrendszeri esemény kockázata ötödével csökken az integrázgátló alapú antiretrovirális kezelést szedőknél az alternatív gyógyszerekhez képest – derül ki a Journal of Acquired Immune Deficiency Syndromes című folyóiratban közzétett amerikai megfigyeléses vizsgálatból. A vizsgálatban több mint 20 000 HIV-fertőzött vett részt, akik 2008 és 2015 között kezdtek először antiretrovirális terápiát (ART), és akiknek egynegyede integrázgátlón alapuló kezelést kapott.
A kutatók végső elemzése azt mutatta, hogy az integrázgátlóval kezelt személyeknél az alternatív gyógyszercsoporton alapuló kezelési sémát szedőkhöz képest 21%-kal kisebb valószínűséggel fordult elő súlyos kardiovaszkuláris esemény, például szívroham, vagy volt szükség bypassműtétre vagy stentre.
“A demográfiai és klinikai jellemzők figyelembevétele után az integrázgátló alapú kezeléseket alkalmazók körében megfigyeltük a szív- és érrendszeri betegségek alacsonyabb kockázatát, a súlyos nemkívánatos kardiológiai eseményekkel mérve” – kommentálják a kutatók.
Glosszárium
integrázgátlók (INI, INSTI)
Az antiretrovirális gyógyszerek egy osztálya. Az integráz-szálátviteli gátlók (INSTI-k) blokkolják az integrázt, amely egy olyan HIV-enzim, amelyet a vírus arra használ, hogy beillessze genetikai anyagát az általa megfertőzött sejtbe. Az integráz blokkolása megakadályozza a HIV szaporodását.
kardiovaszkuláris
A szívvel és az erekkel kapcsolatos.
kardiovaszkuláris betegség
A szív vagy az erek betegsége, mint például a szívroham (szívinfarktus) és a stroke.
stroke
A véráramlás megszakadása az agyban, amelyet egy törött vagy elzáródott ér okoz. A stroke az agyi funkciók hirtelen elvesztését eredményezi, például eszméletvesztést, bénulást vagy a beszéd megváltozását. A stroke orvosi vészhelyzet, és életveszélyes lehet.
hagyományos kockázati tényezők
Egy betegség kockázati tényezői, amelyek az általános népességen végzett vizsgálatok alapján jól ismertek. Például a szívbetegség hagyományos kockázati tényezői közé tartozik az idősebb kor, a dohányzás, a magas vérnyomás, a koleszterinszint és a cukorbetegség. A “hagyományos” kockázati tényezőket szembe lehet állítani az új vagy HIV-hez kapcsolódó kockázati tényezőkkel.
Az ART-irányelvekben ma már az integrázgátlókat részesítik előnyben, és e kutatás eredményei, ha más vizsgálatok is alátámasztják, azt sugallják, hogy az antiretrovirális szerek ezen osztálya különösen jó választás lehet olyan egyének számára, akiket olyan alapvető kockázati tényezők tesznek különösen hajlamossá a szív- és érrendszeri betegségekre.
A szív- és érrendszeri betegségek ma már a HIV-fertőzöttek körében a súlyos betegségek és a halálozás vezető okai közé tartoznak, több okból is. A HIV-fertőzöttek körében magas a hagyományos kockázati tényezők (például a dohányzás) előfordulása. A HIV által okozott gyulladást is azonosították, mint okot. Ráadásul számos HIV-ellenes gyógyszer a vérzsír, például a koleszterin szintjének emelkedését okozhatja, ami a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő kockázati tényezője. Egyes HIV-ellenes gyógyszereket is összefüggésbe hoztak a szív- és érrendszeri problémák fokozott kockázatával; az abakavir egyelőre bizonytalan okokból növelheti a szívroham kockázatát.
Az integrázgátlók és a szív- és érrendszeri betegségek közötti kapcsolat azonban nagyrészt ismeretlen. A Washingtoni Egyetem kutatócsoportja Dr. Jane O’Halloran vezetésével ezért olyan vizsgálatot tervezett, amelyben összehasonlították a súlyos kardiovaszkuláris események arányát és kockázatát az ART-et elkezdő személyek között aszerint, hogy kezelésük integrázgátlóra vagy az antiretrovirális szerek egy másik csoportjára – NNRTI-kre vagy proteázgátlókra – épült-e.
Az adatforrásuk 20 242 olyan személy orvosi nyilvántartása volt, akik 2008 eleje és 2015 vége között kezdtek ART-et. Az információk a magánbiztosítótól és a Medicaidtől származtak.
A tanulmány megfigyelésen alapuló és retrospektív volt – ezek a jellemzők azt jelentik, hogy megállapításai nem lehetnek véglegesek, ezt a korlátozást a szerzők is elismerték.
O’Halloran és munkatársai négy súlyos nemkívánatos kardiovaszkuláris esemény előfordulására vonatkozó információkat gyűjtöttek: szívinfarktus (szívroham), stroke, szívbypassműtét és stent (egy apró cső behelyezése egy artéria nyitva tartására).
Az említett kimenetelek arányát és kockázatát aszerint hasonlították össze, hogy az ART integrázgátlóra vagy egy alternatív osztályba tartozó gyógyszerre épült. Számításaik elvégzésekor a kutatók figyelembe vették a potenciálisan zavaró tényezőket, beleértve a “csatornázási torzítás” lehetőségét – azt, hogy a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából fokozott kockázatúnak ítélt betegeket előszeretettel helyezték integrázgátlóra.
Az elemzésbe bevont személyek átlagéletkora 40 év volt, túlnyomórészt férfiak voltak (79%) és magánbiztosítással rendelkeztek (86%).
A minta negyede (5069 fő) kezdett integrázgátló alapú kombinációt (49% elvitegravir, 33% raltegravir, 19% dolutegravir). Megjegyzendő, hogy a dolutegravirt, a ma legszélesebb körben alkalmazott integrázgátlót viszonylag kevesen szedték ebben a vizsgálatban, a biktegravirt, egy újabb integrázgátlót pedig senki. Az ART-irányelvek változásait tükrözve az integrázgátló-alapú kombinációkat elkezdők aránya a 2008-as 4%-ról 2015-re 61%-ra nőtt.
Az integrázgátlót szedő egyéneknél a vizsgálat kezdetén nagyobb volt a kardiovaszkuláris kockázattal összefüggő számos jellemző előfordulása, köztük a magas vérnyomás (14% vs. 11%), a cukorbetegség (7% vs. 5%), a dohányzás (20% vs. 18%) és a lipidcsökkentő gyógyszerek használata (21% vs. 20%). Az integrázgátlót szedő egyének több mint felének (52%) és a proteázgátlót vagy NNRTI-t szedők 45%-ának volt legalább egy szív- és érrendszeri kockázati tényezője. Ezek a különbségek arra utalnak, hogy az ilyen kockázati tényezőkkel rendelkező egyének előszeretettel kaptak integrázgátlót. Ez különösen igaz volt a 2012 előtti évekre.
Az integrázgátlót szedők 17%-a, míg az alternatív kezelést szedők 7%-a szedett abakavir-t.
A követés átlagos időtartama valamivel több mint 500 nap volt mind az integrázgátlót, mind a nem integrázgátlót szedők csoportjában. Jelentős kardiovaszkuláris esemény mindkét kezelési csoportban 1,0%-ban fordult elő.
Az események előfordulása az integrázgátló csoportban többnyire alacsonyabb volt az alternatív gyógyszereket szedő HIV-fertőzöttekhez képest: szívinfarktus, 0,32% vs. 0,43%; bypassműtét, 0,04% vs. 0,06%; és stent, 0,14% vs. 0,16%. A stroke azonban gyakoribb volt az integrázgátlót használók körében (0,47% vs. 0,36%).
A kutatók kezdeti elemzése nem mutatott különbséget a súlyos kardiovaszkuláris esemény kockázatában az integrázgátlót és a nem integrázgátlót használó csoportok között.
A zavaró tényezők és a csatornázás figyelembevétele után azonban az eredmények egyértelműen az integrázgátlóknak kedveztek, és 21%-os kockázatcsökkenést mutattak a többi kezeléshez képest (HR = 0,79%; 95% CI 0,64-0,96). Ez a különbség akkor is fennmaradt, amikor a vizsgálók figyelembe vették az abakavir használatát.
“Az első nagyszabású vizsgálatról számolunk be, amely az INSTI-k hatását vizsgálja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatára, és azt bizonyítja, hogy az INSTI-k használata, mint osztály, a súlyos, káros kardiovaszkuláris események kimenetelének csökkent kockázatával járt együtt” – zárják a szerzők. “Mivel e gyógyszerek széles körű alkalmazása folytatódik, fontos lesz, hogy vizsgálatunk eredményeit a HIV-fertőzöttek más nagy kohorszaiban és az egyes INSTI-gyógyszerek esetében is ellenőrizzék.”